Emberek és androidok népesítik be Új - Peking göröngyös útjait. Egy halálos járvány pusztítja a népességet. Az űrből pedig szívtelen holdemberek figyelnek, arra várva, hogy megtehessék az első lépésüket. Senki nem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen egy lányon múlik.
Cinder a tehetséges szerelő egy cyborg. Egy másodosztályú városlakó titokzatos múlttal, akit megalázott a mostohaanyja, és őt okolja a mostohatestvére betegségéért.
De amikor élete egybefonódik a helyes Kai hercegével, hirtelen bolygóközi harc közepében, és tiltott vonzódás közelében találja magát. Kötelesség és szabadság, hűség és árulás közt őrlődve kell kiderítenie a titkokat múltjáról, hogy megvédje a világ jövőjét.
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)
Cinder a tehetséges szerelő egy cyborg. Egy másodosztályú városlakó titokzatos múlttal, akit megalázott a mostohaanyja, és őt okolja a mostohatestvére betegségéért.
De amikor élete egybefonódik a helyes Kai hercegével, hirtelen bolygóközi harc közepében, és tiltott vonzódás közelében találja magát. Kötelesség és szabadság, hűség és árulás közt őrlődve kell kiderítenie a titkokat múltjáról, hogy megvédje a világ jövőjét.
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)
Ez a könyv is a YA olvasókör miatt került előre a listámon, és nem bántam meg. Egész jó volt, bár nem éppen erre számítottam.
Cinder egy cyborg. Mostohaanyjával, vagy ahogy ő hívja a nőt, gyámjával és két mostohatestvérével él, már – már szolgasorban. Műszerészként keresi a napi betevőt, de szinte minden bevételét át kell adni a mostohájának, ami megmarad neki, azt pedig félreteszi, hisz új testrészekre gyűjt.
Az embereket közben egy halálos vírus tizedeli,, aminek nincs ellenszere.
Azonban, amikor Cinder találkozik Kai-jal, a herceggel, az események érdekes fordulatot vesznek.
Elsőre megijedtem, mikor nekiálltam olvasni, idegen volt nekem ez a félig ember, félig robot felállás, de ahogy haladtam előre, valahogy feledésbe merült, és elkezdtem élvezni a történetet. Azt nem mondom, hogy mostantól minden fenntartás nélkül fogok ilyen jellegű könyvekhez nyúlni, de már semmiképpen sem idegenkedem tőle annyira, mint eddig.
A másik jellegzetessége a könyvnek, ami már az elején feltűnik, a hasonlóság egy, már jól ismert meséhez, mégpedig a Hamupipőkéhez. Alapból a név ugyebár hasonló Cinderella – Cinder, aztán ott van a gonosz mostoha meg a két mostohatestvér (annyi variációval, hogy itt az egyik tesó jóban van Cinderrel), van nekünk egy hercegünk is, aki meghívja Cindert a bálba, de a mostoha nem engedi el, csak ha megcsinál előtte egy csomó mindent. A könyv négy részből áll és minden résznek az elején a Hamupipőkére utaló idézetecske van. Persze azért nem egy az egyben olyan mint a mese, mert itt bejön a járvány, meg háború, de az alapmotívumok mindenképpen jelen vannak.
Köztudott, hogy nem szoktam előre agyalni a végkifejleten, azon, hogy ki micsoda, vagy mit miért csinál. Szeretem inkább sodortatni magam az eseményekkel, aminek az a következménye, hogy általában jól meglepődök a végén.
Itt azonban az a furcsaság történt, hogy a könyv 30%-ánál, az első fél mondatból rájöttem, hogy ki is Cinder valójában és mi a jelentősége a történetben. A legvége azonban így sem az lett, mint amire számítottam.
Szóval, ha már én is ki tudom találni a végét, akkor mondhatni, hogy átlátszó a cselekmény. Akkora utalások vannak benne elrejtve, mint a ház, ám mégsem untam magam rajta, bár az is igaz, hogy nem ez volt életem legizgalmasabb olvasmánya. Olyan kellemes, aranyos történet. Mondjuk nem biztos, hogy ezek a legjobb jelzők rá, ha azt nézzük, hogy egy halálos járványról is szól, ami gyilkolássza az embereket, mint Meyer a szereplőit., mert bizony meghalt 2 számomra nagyon kedves szereplő is, amit nagyon sajnáltam. Viszont van egy olyan érzésem, sőt részben be is igazolódott, hogy haláluknak jelentősége, szerepe volt, tehát nem csak úgy ok nélkül iktatta ki őket az írónő, ami azért valamennyivel jobb, mintha, csak unalmában ölte volna meg őket.
A szerelmi szál, ami nem olyan nagyon hangsúlyos valahogy nem győzött meg. A herceg, Kai, olyan kis semleges volt számomra, nem tudtam érte rajongani, meg valahogy nem is szurkoltam neki meg Cindernek.
Cinder egyébként egy baromi önbizalom hiányos, szerény robot/cyborg, ami nem is csoda, hiszen gyámja teljesen elnyomta. Viszont a szeretteiért bármit megtenne és meg is tesz. Az azonban, amit megtud múltjáról, kicsit összezavarja.Végül is nem mindenkit üldöz egy Holdról jött királynő.
Az őrült dokit viszont nagyon bírtam, ő tök jó fej volt :)
Hogy mi lesz a kavarodás vége nem lehet tudni, hiszen sorozatról van szó, így csak találgatni lehet mi fog történni még Cinderrel a következő részekben. A második résznek Scarlet lesz a címe és a Piroska és a Farkast fogja alapul venni és Franciaország lesz a színhelye, harmadik résznek Cress lesz a címe és Aranyhaj történetét fogja feldolgozni, majd a negyedik rész Winter címmel Hófehérkét eleveníti majd meg rendhagyó formában.
Én 12 vok és fiú de én is abszolult tudtam élvezni a könyvet, tényleg nagyon jó!!!
VálaszTörlés@Névtelen
VálaszTörlésEngem mondjuk annyira nem sodort magvával, de egyszer el lehetett olvasni.