Ugrás a fő tartalomra

Kelley Armstrong: The Calling (Darkness Rising 2.)

Maya Delaney mancs alakú anyajegye annak jele, hogy mi is ő igazából – egy alakváltó. Gyorsabban fut, magasabbra mászik és jobban lát, mint bárki más. Mivel erős kapcsolat fűzi az otthona körül szabadon járkáló vadállatokhoz, Maya tudja, hogy már csak idő kérdése, és át fog tudni változni, és egy lesz közülük. És hisz abban, hogy talán még többen is akadnak a kis városában, akiknek meglepő képessége lehet.
 Most viszont Maya és a barátai menekülni kényszerülnek az otthonukból egy erdőtűz miatt, amit szerintük szándékosan gyújtottak. Azután elrabolják őket, és egy megrázó helikopter baleset után a Vancouver szigeti vadonban találják magukat és semmi másra nem támaszkodhatnak, csak a különleges képességeikre, hogy hazajussanak.
(fülszöveg fordításáért köszönet Giginek!)

Végre, végre, végreeeeeeeee. Majdnem, hogy napra pontosan egy évet vártam a The Gathering után, hogy kézbe vehessem a folytatást, és megérkezett.

A fiatalok, Maya, Rafe, Daniel és a többiek végre fellélegezhetnek, hogy átmenetileg megmenekültek, és egy kicsit pihenhetnek a helikopteren a tűz elől való menekülést követően. Ám ez az elképzelés hamar szertefoszlik, ugyanis a helikopter lezuhan egy szigeten. A zuhanást nem mindenki éli túl, akik pedig életben vannak, azoknak vissza kell jutniuk a szárazföldre, ami nem lesz sétagalopp. Nem csak a terep nehéz, hanem többször bukkannak fel akadályozó tényezők is. Vajon ennek ellenére sikerül eljutniuk céljukhoz? 

Kelley Armstrong az, akinek a könyvet feltétel nélkül imádom, teljesen mindegy melyik korosztálynak ír, milyen műfajban. Imádtam a bérgyilkosos sztoriját, a felnőtt fantasy sorozatát, és a YA-t is. 
Ez a trilógiája (Darkness Rising) valahogy jobban bejött, mint a Darkest Powers. Az is tetszett, szó se róla, de valahogy ennek az új részét jobban vártam, mint a Darkest Powers részeit, pedig a világ ugyanaz, a helyszín is hasonló, csak a lények meg a szereplők mások. De azok viszont nagyban különböznek, főleg a lények. Bevallom hősiesen, hogy a történetben felbukkanó lények egy részéről még nem is hallottam, pedig túl vagyok már néhány fantasy olvasmányon. Itt látszik, hogy igenis lehet még bőven újat mutatni e - téren is, nem kell feltétlenül a vámpír – vérfarkas – boszorkány vonalon gondolkozni. Nem mondom, hogy minden ilyen könyv rossz, amiben ezek a lények szerepelnek,, de na.. Szeressük az újdonságot. :) 
Másrészről meg inkább egy átvezető rész volt ez a remélhetőleg nagy durranás, a sorozat befejezése előtt. Sokkal több információt nem tudtunk meg, mint amit az első részben kiderítettek, maximum annyit, hogy ki micsoda, Sőt jóformán ez „csak” egy utazós regény, vagy nem is tudom mi ezeknek a hivatalos nevük. Én csak simán mászkálós regényeknek hívom őket. Persze, joggal lehetne mondani, hogy azokban nem történik semmi. Így van, olvastam már olyat, amiben tényleg nem történt semmi, és majd’ elaludtam rajta, ez azonban nem olyan. Mindig történt valami, ami miatt nem lehetett unatkozni rajta. Szinte minden bokorban volt valami meglepi. 
Na, és akkor beszéljünk a szereplőkről egy kicsit. Szimpatikus volt, ahogyan viselkedtek ebben a kilátástalan helyzetben. Én valószínűleg pánikolva ücsörögtem volna egy bokor tövében, amíg rám nem talál valaki vagy meg nem esznek a medvék. Azonban szerencsére nem én vagyok a könyv főszereplője. Ők megpróbáltak összedolgozni, és az eszüket használva kijutni a csávából. Persze az ilyen krízishelyzetben megszokott összezördülések itt is megvoltak, de ez igazán elnézhető volt nekik. Maya végre tudja használni különleges képességét, és túlesik az első teljes átalakuláson. 
Armstrongnak van egy  jó tulajdonsága. több is van, de most csak egyről beszélünk Mégpedig az , hogy az elején teljesen utálatos, szinte gonosznak tűnő szereplőkből is kihozza a végén a legjobbat. Itt is volt pár szereplő, aki simán meglepett a viselkedésével. Azt nem mondom, hogy megszerettem őket egy csapásra, de kicsit más szemmel néztem rájuk. 
 Összességében letehetetlen volt. Nagyon – nagyon várom már az utolsó részt, amiben végre összekerül a Chloé – féle és a Maya - féle csapat. Kíváncsi leszek mire mennek majd együtt és hogyan zárul a sorozat. Az az egy bajom vele, hogy még egy év mire kijön. :( Sebaj, addig olvasunk mást.
Addig is itt a trailer a könyvhöz:

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2023-as zárás

  Az idei év számokban:                                          Olvasott könyvek száma: 94 (ebből angolul: 69) Újraolvasások száma: 5 Be nem fejezett könyvek száma: 1 Legolvasottabb műfaj: romantikus (és egyéb alműfajai)

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobb...

Rebecca Donovan: Out of Breath (Breathing #3)

Emma otthagyja Weslyn-t és vele együtt minden lakóját, hogy a Stanford Egyetemre járjon, ahogy mindig is tervezte. Már nem ugyanaz a lány, aki volt, csak árnyéka önmagának. Össze van törve, és az egyetlen lehetősége arra, hogy újra teljes életet élhessen, ha megbocsájt. Meg kell találnia a módját, hogy megbocsájtson önmagának, és rájöjjön mennyire értékes, mielőtt elfogadja a szerelmet, amit igazából megérdemel. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) A második részt jóval megjelenése után olvastam, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy tudtam, nagyon szemét kis függővége lesz, és így kevesebbet kell várnom a befejező részre. És tényleg megúsztam viszonylag kevés várakozással,  mindössze talán két hét telt el, és már újra belemerülhettem Emma történetébe.