figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2011. április 14., csütörtök

Rob Thurman: Éjvilág

Üdv New Yorkban! Ahol egy troll lakik a Brooklyn híd alatt, egy kobold a Central Parkban és egy gyönyörű vámpír az Upper Esat Side egyik manzárdjában – és ez csupán a kezdet. Persze a legtöbb halandó ember tökéletesen vak marad a természetfelettiek éjszakai életére, de Cal Leandros csak félig ember. Apja sötét vérvonala rémmesékbe illő – és most ő és az egész másvilági fajtája Cal nyomában lohol. Vajon miért? Cal eddig nem igazán akart annyi ideig egy helyben maradni, hogy megtudja a választ. Féltestvérével együtt idáig sikerült egy lépéssel az üldözőik előtt maradniuk, de most Cal apja ismét rájuk bukkant. Cal számára most végre kiderül, hogy mit akarnak, mit akartak tőle mindig is. O a kulcsa ördögi tervüknek, hogy a Földön elszabadítsák a Poklot. Cal életének legkeményebb küzdelmében a tét az egész emberiség sorsa…

Azon gondolkoztam az imént, hogy mióta is volt a várólistámon a könyv... Lassan több, mint egy éve. A könyv folytatásáért indított kampány keretében most végre hozzájutottam és elolvastam. Elsőként azt kellett megállapítanom, hogy (Gigi szavaival élve) kókusz voltam, amiért ennyit vártam vele.
Cal és Niko testvérek, akik a hatalmas, sosem alvó New Yorkban laknak. Ebben még nem lenne semmi különleges, azonban Cal ereiben az emberitől egészen különböző vér is csörgedez, ami igencsak megnehezíti mindennapjait. Folyton menekülnek Cal múltja elől, eddig sikeresen, azonban most összecsapni látszanak a hullámok, a Grendelek rájuk találtak és nem tágítanak, amíg a nagyszabású tervüket meg nem valósítják. És hogy mi az a nagyszabású terv? Pontosan ez az, amire Calnak és Nikonak a lehető leghamarabb rá kell jönniük vagy könnyen holtan találhatják magukat.
Kezdjük azzal, hogy nem igazán tudtam belőni, hogy akkor ez most milyen műfaj is pontosan. Elsőre fantasynak mondanám, már a csak a téma, és a szereplők sokszínűsége miatt is, azonban a véres , kaszabolós jelenetek mennyiségét és minőségét tekintve egy gyengébb horrornak is elmenne, sőt, mikor felraktam a könyvespolcomra, akkor vettem észre, hogy bizony a könyv gerincén is a horror szó díszeleg. Egy biztos, nem az érzékeny lelkű, durvaságot nem bíró olvasóknak íródott, mert bizony bőven van benne gyilkolás, darabolás és egyéb "finomságok".
A finom lelkű egyént már a szereplők stílusa is valószínűleg az első pár oldalon elrettenti. Meg kell mondjam régen olvastam olyan könyvet, amiben ennyit káromkodtak volna, de nem zavart, mert valahogy a történethez, meg az egész hangulathoz is tökéletesen illett. Valljuk be őszintén, elég röhejesen vette volna ki magát, ha Cal vagy épp Niko egy hatalmas "A kiskésit neki!" vagy "Azt a rézfánfütyülő rézangyalát!" felkiáltással esett volna neki az épp soron következő Grendelnek. Ezen túllendülve azonban egy pörgős, izgalmas történetet kapunk tömve szarkasztikus humorral. Tetszett, hogy az írónő nem szórakozik azzal, hogy barokk körmondatokban fogalmazzon meg dolgokat, hanem egyszerűbb mondatokat használ,és ezzel olyan hatást kelt, mintha egy valós életbeli diskurzust hallgatnánk (leszámítva a természetfeletti résztvevőket). Persze ezzel nem leszólni akarom a klasszikusokat, de néha jó ilyen könnyebben emészthető könyveket is olvasni. 
A középrész felé kezdtem el gondolkodni azon először, hogy mi is lesz ebből az egész felvázolt helyzetből a végére, aztán hirtelen kaptam egy olyan csavart, amire nem igazán számítottam és onnantól még jobban hajtott a kíváncsiság, hogyan is fog végződni a tesók történetének első része.
Ami a karaktereket illeti, nem tudom ki volt a szimpatikusabb a két fiú közül. Valahogy az az érzésem támadt, hogy ők ketten egyek.Gyakorlatilag egymás ellentétei, mégis tökéletesen kiegészítik egymás és alkotnak egy nagyon erős csapatot. Niko, a megfontolt, de határozott, és életmódjához képest kimondottan művelt idősebb testvér, bioételekhez való furcsa ragaszkodással, és hosszú szőke hajjal. Ezzel szemben Cal  a fiatalabb, meggondolatlanabb, inkább a szívére hallgató öcsike, végeláthatatlan szarkazmussal és fekete hajjal. Mindkettejükben van valami szerethető, amellett pedig jó volt olvasni, hogy milyen szoros a kapocs köztük. 
Végül egyetlen egy negatívumot emelnék ki, ami mellett megpróbáltam ugyan elsiklani, de nem sikerült, ez pedig a könyv helyesírása. Annyira sok hiba, elgépelés, betűkihagyás volt benne( pl.: póbálná, újjat), hogy igencsak zavaró volt. De ez egy olyan dolog, amit egy alapos átolvasással, a kiadás megfelelő szakaszában simán orvosolni lehetne. Reméljük, ha megjelenik a második rész, ilyen gondok már nem lesznek.
Összességében egy nagyon szórakoztató, kicsit véres , kicsit sötét olvasmány, és nagyon hamar belopja magát az ember szívébe minden "szörnyűségével" együtt.
Csak az elírások miatt vontam le egy pontot, a történet attól még 5 pontos.

Értékelés:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)