Múlt & Jövő - Összegzés (36)

Remélem lassan mindenki kijön a bejgli-kórból meg a kaja-kómából és elkezd hangolódni az új évre. Én a klasszik évzárást a hónap összegzésével kezdem, hisz jó lenne tiszta lappal indítani az új évet.

A december várakozásaimmal ellentétben sokkal jobban sikerült, sőt, így egy nappal a vége előtt kijelenthetem, hogy az év egyik legjobb hónapját zártam.

Nem is annyira az elolvasott mennyiség miatt, hanem a minőség volt az ami kiemelkedett. Ebben a hónapban egyedül szinte több kiemelkedő könyvet olvastam, mint az év többi hónapjában összesen.

Kezdve azzal, hogy befejeztem az egyik nagy kedvenc mesekönyvem újraolvasását, a Rémusz bácsi meséit. Egyszerűen nem lehet megunni, még mindig, sokadszorra is ugyanolyan jól szórakoztam a Nyúl, a Róka, a Farkas, Teknős apó, Mezeiné és báránykisasszonyok sztorijain, mint legelső alkalommal.

Közben elkezdtem egy új new adult sorozatot, amiről nagyon jó kritikákat olvastam. A Gibson - fiúk első része azonban számomra sajnos csak egy felejthető kategória lett, amit akkor, olvasás közben, pillanatnyilag rettenetesen élveztem, de nem biztos, hogy néhány hét múlva bármire is emlékezni fogok a cselekményéből Pecken kívül, aki a főszereplő unokatestvére volt. Ettől függetlenül szeretném majd folytatni, mert Peck sztorijára kíváncsi vagyok.

A regények után egy szakkönyv került a kezembe. Még októberben vettem részt egy szakmai előadáson, ahol szóba került az asszertivitás. Annyira jó előadónk volt, hogy meggyőzött, érdemes beleásni magam a témába. Így került a látóterembe, majd ezt követően a birtokomba Sue Hadfield Asszertivitás című könyve. Az alapokat tartalmazó első fele tartalmasabbnak bizonyult, mint a második, amelyben életből vett történeteket olvashattunk, viszont bevezetésnek tökéletes volt.

Lassan, a karácsony közeledtével vágytam valami igazi karácsonyi olvasmányra, ami meghozza az ünnep hangulatát vagy legalább rásegít egy picikét. Ekkor találtam rá Matt Haig: A fiú, akit karácsonynak hívtak című regényére. Röviden: imádtam minden sorát. Hosszabban lesz majd róla poszt, de tényleg az idei év egyik legjobb olvasmányával találkoztam.

Elérkezett a karácsony, így végre lecsaphattam a karácsonyi ajándék gyanánt kapott könyveimre. Elsőként James Arthur önéletrajzi regényét vettem kézbe és mondhatni annyira jó volt, hogy pillanatok alatt kiolvastam. Ezzel a könyvvel Haig regénye után megszületett az év másik legjobb olvasmánya.

Akartam róla posztot írni, mert baromira megérdemelné, azonban egyszerűen képtelen vagyok rá, nem jönnek a szavak. Helyenként elég megrázó volt, de mindenképpen érdekes és meghatározó.

A következő olvasmányomat mondhatni teljesen random módon választottam ki. Mikor feltettem a listámra, akkor tudom, hogy tetszett a története, de azóta felé sem néztem. De most valamiért mégis ezt választottam és egyáltalán nem bántam meg. A The Road to Winter egy nagyon pörgős, kimondottan izgalmas, néhol egészen szívszorító YA poszt-apokaliptikus regény. Olyan gyorsan jönnek a fordulatok, hogy szinte letehetetlen, és annyira jó volt az első rész, hogy rögtön utána elkezdtem a folytatását is. Annak ugyan még nem értem a végére, de szeretném még idén befejezni, hogy tiszta lappal kezdhessem a 2018-as évet.

Forrás: www.komfortbykae.org

A januárt szándékozom majd Rebecca Donovan szinte titokban megjelent új könyvével kezdeni, ami nagyon kis rövidke, de állítólag annál jobb. (és persze egy sorozat első része)

Aztán az új megjelenésem az Artemis lesz, Andy Weirtől, amire már nagyon kíváncsi vagyok. Ezen felül szeretnék még egy várólista csökkentős könyvet is beiktatni, ami valószínűleg Mead szukkubuszos sztorijának következő része lesz, de azt majd még meglátjuk. Azért lenne jó, mert azzal letudnám a régi megjelenést, az első sorozatfolytatást és a 40 pontos kihívásból is kihúzhatnám a könyvesboltos pontot.
Azonban minden a hangulatomtól függ, úgyhogy erre még nem vennék mérget.