Megkezdődött az év utolsó hónapja, indul az év végi hajrá. Mondjuk nálam nem. Idén először úgy vagyok vele, hogy ha eddig nem rohantam a dolgaimmal, akkor most már minek? Vissza akarom kapni a nyugodt karácsonyt, amikor időben megérkezik a karácsonyi hangulatom és át tudom élni úgy igazából az ünnepet, ami az elmúlt években nem igazán sikerült.
Ennek jegyében igen lazára tervezem az utolsó hónapot, nem mintha nagyon megerőltettem volna magam a 2017-s évben.
Ennek ellenére magamhoz képest egész sokat olvastam novemberben.
Elsődleges célnak azt tűztem ki novemberre, hogy haladjak a kihívásaimmal, ami részben sikerült, részben meg nem. A sorozatos kihívásommal nem nagyon haladtam, még akkor sem, ha elsején befejeztem a Princess Diaries második részét. Ezzel együtt 14 folytatást olvastam idén, és még kéne négy, aminek elolvasására egyre kevesebb esélyt látok.
Viszont sikerült egy csomó pontot kipipálnom a negyvenes listámról, illetve, aminek a legjobban örültem, hogy végeztem a várólista csökkentős kihívásommal, sikerült elolvasnom 12 kiválasztott könyvet! Két évig nem tudtam a végére érni, de most újra sikerült, amit reménnyel tölt el a jövő évvel kapcsolatban.
Továbbá sikerült teljesítenem az egy régi - egy új olvasást is, így végképp nem lehet okom panaszra.
Továbbá sikerült teljesítenem az egy régi - egy új olvasást is, így végképp nem lehet okom panaszra.
A Tilt nagyon jó választásnak bizonyult így év végére, mert gyorsan haladós, de gondolkodós is, ami nagyon jó kombó, szeretem, és ez segített hozzá (részben), hogy be tudtam fejezni a várólista csökkentést. Nem okozott csalódást ez a regény sem, még akkor sem ha kissé sablon témákat húzott elő, mármint nála ezek szinte minden könyvben megjelennek, viszont új helyzetben, így nem unalmas. Meg nem is lehet némelyikről eleget beszélni.
A Hopkins regényen felbuzdulva egy frissen a radaromra került másik verses regényt vettem kézbe, ami szintén érdekes volt. A bandaháborúk, szabályaik és a bosszúk világába kalauzolt el Jason Reynolds Long Way Down című története. Nem egészen olyan volt, mint amilyenre számítottam, kicsit más fordulatot vett a cselekmény, de nem bánom, hogy elolvastam.
Ezt követte az egyik nagyon várt 2017-es megjelenés, az American Drifter. Azért vártam annyira, mert az egyik kedvenc sorozatszínészem, Chad Michael Murray (One Tree Hill - Tuti gimi) írta részben. Aztán kiderült, hogy a hangoskönyv verziót ő maga olvassa fel, így egyértelmű volt, hogy ezt a verziót fogom beszerezni (kapóra jött, hogy Audible-n volt 1 kreditem). Amellett, hogy szerettem a pasi hangját, összességében csalódás volt a regény. A rettenetesen sok, apró részletekbe menő leírás és aprólékos gondolatmenetek nagyon belassították a cselekményt, olyannyira, hogy alig vártam, hogy a végére érjek, pedig maga az alapsztori érdekes volt. Azonban így még a vége sem tudott igazán meghatni, pedig alapesetben lehet, hogy leesett volna tőle az állam. Sajnálom, mert nagyon vártam.
Ezt követően valami pörgős történetre vágytam, így jött az utolsó várólistás könyvem, a What Waits in the Woods. Ez bizony nagyon kellemes meglepetésnek bizonyult, pörgős volt, izgalmas és borzongatós. Azonnal listás lett az írónő másik könyve is, még akkor is, ha a szereplők tipikusan bugyuta gondolatmenete néhol egy kicsit kiborított.
Ezen kívül elkezdtem még a Rémusz bácsi meséit is, ami az én nagy kedvencem, és sokadszori újraolvasásra sem tudom megunni. Meg folyamatban van még mindig A válasz, amivel lassan (nagyon lassan), de biztosan haladok, pont tegnap értem el kb. a feléig.
Ebből következik, hogy ez a két könyv lesz az, amit szeretnék befejezni, mielőtt bármi mást elkezdenék.
Ezen kívül egy korai angyalkám már megérkezett az egyik karácsonyi ajándékommal, James Arthur könyvével, amire szintén nagyon szeretnék sort keríteni.
Illetve jó lenne beiktatni az AZ-t, még ha nem is annyira karácsonyi olvasmány, de a két ünnep között több időm lesz olvasni, és az nem árt, mert elég vaskos könyv, munka mellett meg elég lassan haladnék vele. Ezen kívül majd meglátjuk, mi fér még bele. Jó lenne még az Asszertivitást is elolvasni, mert nagyon érdekel.
Remélhetőleg ezeket sikerül is teljesíteni és tiszta lappal kezdhetem az új évet. Azonban addig még lesz jó pár bejegyzés, könyves és nem könyves egyaránt.
Ezt követően valami pörgős történetre vágytam, így jött az utolsó várólistás könyvem, a What Waits in the Woods. Ez bizony nagyon kellemes meglepetésnek bizonyult, pörgős volt, izgalmas és borzongatós. Azonnal listás lett az írónő másik könyve is, még akkor is, ha a szereplők tipikusan bugyuta gondolatmenete néhol egy kicsit kiborított.
Ezen kívül elkezdtem még a Rémusz bácsi meséit is, ami az én nagy kedvencem, és sokadszori újraolvasásra sem tudom megunni. Meg folyamatban van még mindig A válasz, amivel lassan (nagyon lassan), de biztosan haladok, pont tegnap értem el kb. a feléig.
Ebből következik, hogy ez a két könyv lesz az, amit szeretnék befejezni, mielőtt bármi mást elkezdenék.
Ezen kívül egy korai angyalkám már megérkezett az egyik karácsonyi ajándékommal, James Arthur könyvével, amire szintén nagyon szeretnék sort keríteni.
Illetve jó lenne beiktatni az AZ-t, még ha nem is annyira karácsonyi olvasmány, de a két ünnep között több időm lesz olvasni, és az nem árt, mert elég vaskos könyv, munka mellett meg elég lassan haladnék vele. Ezen kívül majd meglátjuk, mi fér még bele. Jó lenne még az Asszertivitást is elolvasni, mert nagyon érdekel.
Remélhetőleg ezeket sikerül is teljesíteni és tiszta lappal kezdhetem az új évet. Azonban addig még lesz jó pár bejegyzés, könyves és nem könyves egyaránt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)