Victoria Scott: Fire &Flood (Fire & Flood #1)

Tella Holloway kezdi elveszíteni a fonalat. Bátyja beteg és mikor az orvosok sem tudják megmondani, hogy mi a gond, szüleik úgy döntenek, hogy Montanaba költöznek, friss levegő reményében. A lány elveszítette barátait, a szülei az őrületbe kergetik, a testvére haldoklik - ő pedig nem tud semmit változtatni.

Egészen addig, amíg nem kap egy titokzatos meghívót, hogy legyen versenyzője a Brimstone Bleednek. Egy hatalmas versenynek dzsungelen, óceánon, hegyeken és sivatagon át, aminek fődíja az, amire a legjobban vágyik: gyógyszer testvére betegségére. Az összes versenyző erre a nyereményre vágyik kétségbeesetten, szeretteik részére, és nincs garancia arra, hogy Tella vagy bármelyikük egyáltalán túléli a versenyt.

A dzsungel rémisztő, az óra ketyeg, és Tella tisztában van vele, hogy nem bízhat meg a szövetségeseiben. Ráadásul felmerül egy nagy kérdés: miért is betegedtek meg tulajdonképpen ennyien?

(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Ez a regény tipikus példája annak, hogy milyen hatalmas cover - whore vagyok. Amikor megláttam, eldöntöttem, hogy ez nekem kell és még azt sem tudtam, hogy miről szól. Később, mikor kiderült, hogy egy Éhezők Viadala jellegű regénnyel van dolgom, nagyon megörültem.

Tella bekerül a Brimstone Bleed mezőnyébe. Fogalma sincs, mi ez, mit kell tennie és mivel fog szembesülni, csak egy biztos: ha megnyeri a versenyt, megkaphatja a gyógyszert bátyja részére, ami megmenti az életét.

A regényt Gigitől kaptam karácsonyra, és megmondom őszintén, baromira örültem neki. Nagyon - nagyon kíváncsi voltam, milyen is lehet, ha már az Éhezők Viadalához hasonlítják. Olvasás közben sokszor szidtam fennhangon magam, amiért megint bedőltem a külsőségeknek és borító alapján választottam könyvet, senkire, semmire nem hallgatva.

Ezt a könyvet igencsak a kettősség jellemezte. Az első fele, nincs ezen mit szépíteni, borzalmas volt, egy az egyben ki lehetett volna dobni a kukába. A második fele azonban egészen tűrhetőre sikerült. Azt nem kockáztatom meg, hogy nagyon jó, de jobb, mint az első fele. 

Az egész regényre alapvetően jellemző, hogy rettenetesen klisés, ez sajnos megmaradt a végére is. Emellett még a főszereplő csajszi is iszonyatosan irritáló és buta, csoda, hogy kibírta egészben a regény végéig (mondjuk ez nagyban köszönhető a többiek által nyújtott segítségnek is, de erről majd később).

Innentől nagy eséllyel lesz spoileres a bejegyzés.

Na, szóval, adott ez a fiatal lány, akinek a családja egyik napról a másikra összecuccolt és állítólag a bátyja gyógyulásának érdekében kiköltöztek a városból a semmi közepébe. Szó szerint, hiszen még madártávlatból sem látni a szomszédokat, egyik irányban sem.

Persze, emiatt duzzog is rendesen, de mondjuk ez még érthető, tekintve, hogy tiniként kiszakították a jól megszokott környezetéből. Mondjuk, arra azért gondolhatott volna, hogy a testvére egészsége függ ettől. Szóval, ott a pusztában kap valahonnan egy titokzatos kütyüt, amin egy titokzatos hang meginvitálja arra a bizonyos Brimstone Bleedre, melynek főnyereménye egy mindent gyógyító gyógyszer egy adagja.

Persze a verseny elrettentő neve Tellát nem igazán rettenti el, még szülei különösen fura viselkedése ellenére sem. Az odavezető út finoman szólva sem kellemes, de a leányzó reakciói tökéletesen tükrözik, hogy milyen szinten életképtelen és nem oda való.

Mikor kiszáll a dobozból ( fa doboz/láda, mindenféle nyílás és szellőző nélkül), amiben szállították, észreveszi, hogy elaltatták, közben pedig átöltöztették. Ahelyett, hogy pánikolna a lelkem, hogy hol van és mi fog vele történni, azon agyal, hogy vajon ki öltöztette át, és vajon a Victoria's Secret fehérneműje volt -e rajta. Mintha abban a pillanatban az lenne a legnagyobb problémája. 

Ez persze csak a kezdet volt.

A történet folyamán többször is bebizonyítja, hogy enyhén piperkőc a drága. Például, rögtön az elején, mikor pakolni kezd a versenyre, a listája így fest: víz, kaja, titokzatos kütyü, körömlakk. Mert a körömlakk baromira kell egy túlélő versenyre. Talán kilakkozza az ellenfelei körmét és ettől életben marad...

"A késztetés, hogy rendbe hozzam az arcom, túl erős. Megragadom a sminktáskámat, ami nélkül nem indulok el otthonról és mentem, ami menthető"

A másik ilyen eset már a versenyen történt, amikor a fejéből csöpögött a vér, az első és legfontosabb gondolata az volt, hogy bárcsak rendbe hozhatná a sminkjét (fenti idézet). Ezek mind bizonyították, hogy Tella nem más, mint egy elkényeztetett csitri, aki túl sokat ad a külsejére ok nélkül. Azért egy ilyen versenyben nem feltétlenül ez lenne az ember prioritása. Mindegy. Szóval nem igazán tudtam eldönteni, hogy tényleg ennyire buta vagy ezt tök tudatosan csinálja. De bezzeg, amikor meglátta a kék szemű, helyes pasit, azonnal beindultak az ösztönei, csak mondjuk nem mindegy, hogy melyek. Viccet félretéve, rájött, hogy a pasival Guy-jal sokkal több esélye a túlélésre, az más kérdés, hogy a pasi ezt nem igazán akarta (durr, egy nagy pofon a túlélő ösztönnek). Aztán csak összekerülnek, sőt még több másik emberkével is, akikkel együtt próbálják túlélni a versenyt.

Sokszor az volt az érzésem, hogy Tella csak úgy "van" és sodródik az árral és várja, hogy mindent a kísérőik, a szuper képességekkel rendelkező, tojásból kikelt állatok oldjanak meg. Igen, olyan is volt nekik, majdnem minden versenyzőnek volt egy ilyen szuper állatkája, ami arra volt programozva, hogy az adott versenyző túlélését biztosítsa (volt medve, oroszlán, mosómedve, valami sasféleség, elefánt) akár a saját maga élete árán is. Persze Telláé a különlegesek közt a legkülönlegesebb, és egyben a legkisebb is, egy apró róka. Cuki volt egyébként, nagyon bírtam és sokkal több esze volt, mint a gazdájának. A csaj csak a külsőségekre fókuszált, még a sivatagban is a Chanel sminkjét és a hajkeféit kereste, holott épp fogytán volt az utolsó csepp vizük is, a róka meg egyedül (illetve a többi állattal) mentette a menthetőt.

A regény előrehaladtával egyébként kezdtek durvulni a dolgok, annak ellenére, hogy itt nem volt kritérium a nyeréshez, hogy egymást is meg kell ölniük (legalábbis az első kötet végéig). Ennek ellenére előfordultak halálesetek, melyekről közvetve, valamilyen szinten a szervezők gondoskodtak. Szóval nem volt egy sétagalopp, és ez azért gondoskodott az izgalom-faktorról, ami határozottan a pozitívumok oldalára könyvelhető el.

Amit nem igazán értettem, az a zászlók kérdése volt. A verseny több szakaszból áll, minden szakasz más terepen zajlik ( itt sivatag volt és dzsungel), de egy a lényeg, hogy el kell jutni a táborba és közben minél több zászlót kell gyűjtögetni, de hogy minek, az nem derült ki. Marha fontos dolognak volt beállítva, olyannyira, hogy az egyik csajszi a saját bőrébe karcolva jelölte, hogy hol találtak és mennyit, ehhez képest semmi jelentőségét nem láttam. Hiába szedtek össze többet is, felesleges volt, ha nem ők értek be először a táborba. Azért még nem írom le ezt a részét, mert lehet, hogy a második részben lesz szerepe, hiszen még csak az első két szakaszon vannak túl.

Persze a love story sem maradhatott ki belőle, de az sem lehetett volna ennél klisésebben megoldani. Van a vad, de szexi kinézetű pasi, Guy, akinek a legerősebb a kísérő állatkája (más néven pandora) és akivel persze azonnal egymásra találnak Tellával és megmentik egymást (vagy nem, ez még kétesélyes) és fő, hogy szépnek mutatkozzon előtte a lány.

"Guy mögöttem mászik. Ez szuper - paranoiássá tesz. Leginkább a hátsóm méretére gondolok és arra, hogy inkább lapos, mint kerek."

Aztán van a fő szál, ami mondjuk, az érdekesebb részek közé tartozott, bár erőteljesen hajazott az Éhezők Viadalára (több egyezés is volt, sajnos), már ami a mesterségesen generált helyzeteket és versenyeket illeti. Szóval ebben még van valami fantázia, meglátjuk, mit hoz ki ebből a gyógyszeres - betegséges dologból az írónő a második részben.

Kíváncsi vagyok, miként alakul a történet bár van egy olyan halvány megérzésem, hogy nem csak a versenyről fog szólni. Voltak erre utaló jelek. Összességében egy gyenge kezdte után felhozta magát egy közepes szintre és már csak azért is elolvasom a második részt, hogy tudjam mi lesz Madox-szal a rókával, mert neki nagyon szorítok. Remélem túléli, mert kimondottan bírom őt.