A felszínen Lila Summers hibátlan: csinos, drága ruhákban jár, és gyönyörű a mosolya. De a sötét múltja és még sötétebb titkai fenyegetik ezt a tökéletes látszatot. Bármit megtenne, hogy elrejtse a magában rejlő ürességet, aminek következtében folyton rosszul végződő szituációkba keveredik. Amikor padlóra kerül, egyetlen ember áll mellette, aki mindig kihúzza: Ethan Gregory.
Ethan régen felállította a szabályokat: ő és Lila csak barátok. Nem kezd kapcsolatba. Habár a tetovált, rosszfiús külső messze áll Lila hercegnős stílusától, Ethan nem tudja letagadni, hogy sokkal mélyebben érez iránta, mint korábban. Ha nem vigyáz, nagy a veszélye annak, hogy kötődni kezd és kínok között tanulta meg, hogy ez biztos csalódáshoz vezet.
Mikor Lila mélyebbre zuhan, mint valaha, vajon Ethan képes lesz rajta jó baráthoz illően segíteni? Vagy ő is közel áll ahhoz, hogy beleessen... Lilába?
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)
Ha egy jó new adult regényre vágyom, akkor nyugodtan nyúlok Jessica Sorensen könyveihez, mert tudom, hogy nem valószínű, hogy csalódást okoz majd.
Lila és Ethan nem olyan rég ismerik egymást, de vonzódásuk egymáshoz tagadhatatlan. Ám múltjuk megakadályozza, hogy együtt legyenek, így maradnak a végtelen flörtölések és csipkelődések, legalábbis addig, amíg valamelyikük át nem lép egy bizonyos határt, ami borítja a dominók sorát.
Ez a könyv már azért sem volt mellényúlás, mert nem csak, hogy az írónő stílusát ismertem korábbról, hanem magával a két szereplővel is találkoztam már a sorozat korábbi köteteiben. Bár azt be kell vallanom, hogy ott teljesen más karakterekkel találkoztam, mint itt, de ez betudható annak, hogy ott csak mellékszereplők voltak, így csak felszínesen ismerhettük meg őket, itt viszont bepillantást nyerhettünk a hátterükbe is, ami igencsak zűrös. (mondjuk, melyik Sorensen karakteré nem az?)
Eléggé zaklatott az életük a külsőségek ellenére. Lila látszólag egy gazdag lány, aki kénye - kedve szerint bárkit és bármit megkaphat magának. Azonban, ha ezt az első benyomást félretesszük, rájövünk, hogy tettei jórészt dacos reakciók, illetve ilyesmód próbálja feldolgozni múltjának egy bizonyos traumatikus pontját. Dacos, mert anyja elvárásainak csak azért sem akar megfelelni, nem akár olyanná válni, mint az a nő, aki szülte, aki hagyja, hogy megalázzák és egy látszatkapcsolatban él, de szerinte ez mind rendben van, amíg gazdagság, jólét és pénz veszi körül. Lila-t azonban nem ilyen fából faragták. Ő lázad, elképzelései, tervei vannak, még ha ezek az életében több ponton is tévútra vitték, aminek következtében ma már csak egy pénztelen lányka, aki könnyen kapható és függőségben szenved.
Rossz volt nézni/ olvasni, ahogyan szenvedett, bár az elején gondjait még magának sem akarta bevallani, igaz, ez betudható a gyógyszereknek is. A gyógyszereknek, amikre az anyja vette rá, a gyógyszerekre, amiknek mára a függőjévé vált, és úgy érzi, ezek nélkül nem bírna élni. Egyértelműen félt az érzelmeitől, az érzéseitől, ezért sem akart lemondani a gyógyszerekről, de erről nem tudott senki, még Ethan sem.
Fura a kapcsolatuk nagyon, legalábbis az elején. Szinte minden körülöttük lévő számára egyértelmű a kettejük közötti vonzalom, sőt, még számukra is egy idő után, de nem akarnak továbblépni, amíg nem tisztázzák mindketten a múltjukat (van mit!).
Ethannek is vannak sötét pontok a múltjában, de Lilaval ellentétben ő igyekszik ezekből tanulni, ezért is kedveltem meg annyira. Olyan felelősségteljesen vigyázott Lilára, tanítgatta, hogyan is állhat meg a saját lábán és lehet önálló. Elsőre nem néztem volna ki belőle, hogy tud ennyire gondoskodó és rendes is lenni, de örülök, hogy rám cáfolt. Márpedig ezt a gyógyszerfüggő lányt magához venni és egyedül leszoktatni a függőségéről nem volt könnyű és biztos, hogy erre nem sokan vállalkoztak volna, főleg önként nem. Persze, esetében az is közrejátszott, hogy nem közömbös a lány iránt, (és akkor még finoman fejeztem ki magam), meg szerintem egy kicsit az is, hogy nem akarta, hogy a múlt megismétlődjön. Konkrétan nem egy esetben szikrázott köztük a levegő, de ellenálltak a vonzalomnak.
Kettejük közül Lila volt az, aki később jött rá, mi is van köztük, de mentségére legyen szólva, hogy jóval kuszábbak voltak körülötte a dolgok, másra kellett figyelni, mondjuk arra, hogy lejöjjön a gyógyszerről és szembeszálljon családjával , elsősorban az anyjával.
Nagyon sokat változott a regény folyamán, a végére egész komoly nőként kezdett viselkedni, és ebben nagy szerepe volt Ethannek. Visszatekintve a könyvre, hibáik ellenére nagyon jó párost alkottak ők ketten, tökéletesen kiegészítették egymást.
Tetszett, hogy Ella és Micha is fel- felbukkantak a történetben, jó volt őket is újra látni.
Összességében kicsit kiszámítható, csavarmentes sztori volt, Sorensen megszokott stílusában, ismét azzal az üzenettel, hogy nem szabad feladni, hanem szembe kell nézni a problémákkal és küzdeni kell.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)