"Michael Glass a zenész vámpír felkeltette egy nagy hírű zenei producer figyelmét, aki szeretné ha készítenének egy demo felvételt, ami azt jelenti , hogy Michaelnek ki kell lépnie az emberek világába. Ehhez a kiruccanáshoz természetesen kísérőket is kap, mégpedig az ízig - vérig ember barátait és egy különösen veszélyes halhatatlan személyt. Ebből az következik, hogy mindannyiuknak egy pokoli túrában lesz részük..."
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)
Nagy reményekkel vágtam neki a sorozat 8. kötetének, hiszen végre kiruccanunk Morganville városkájából. Azért vártam ezt annyira, mert a Vampire Diariesnek is nagyon jót tett, hogy a Shadow souls-ban új helyszínre vitte Smith az eseményeket.
Ez a húzás itt is bejött. Abszolút pozitívan hatott a történetre, hogy nem a Morganville - i egyetem a Glass rezidencia közötti területen rohangálnak össze-vissza a szereplők, hanem kiszabadulnak egy időre a nagyvilágba.
Ugye az mindenki számára egyértelmű volt, hogy a szereplőknek még egy ilyen kis egyszerű kiruccanás sem egyszerű? Természetesen őket itt is megtalálja a baj. Vagy ők a bajt?
A négy jó barát Amelie-től engedélyt kap arra, hogy elhagyják a várost egy kísérővel együtt. Persze az illető nem éppen a legkedvesebb kísérő, de még belefér. Azzal viszont nem számoltak, hogy valakik követik őket, valakik, akik a vérükre pályáznak. De ez még nem a fő attrakció. Az ott várja őket, ahová követőik elől menekülnek, egy kihalt városban. A túlélés érdekében rákényszerülnek, hogy lepaktáljanak az ellenségeik egy részével is.
Az első jó hír, hogy megértük azt, hogy Claire egyszer sem sírta el magát. Hurrá. Ez már fejlődés.:)
Egyébként sokkal eseménydúsabb volt, mint az előző rész. Tulajdonképpen folyamatosan történt valami, kezdve a kocsmai verekedéstől egészen a város uralmáért folyó harcig.
És mégis maradt némi keserű szájíz miután befejeztem. A vége olyan semmilyen volt. Vártam , hogy jön még a végjáték, valami nagy durranás, de míg erre vártam, hirtelen azt vettem észre, hogy vége lett a könyvnek. Amit nagyon sajnáltam.
Kicsit olyan, mintha el lett volna csúsztatva a könyv központi történése.Általában, a legtöbb könyvnél szépen felvezeti az író/írónő az előzményeket, és lassan eljutunk a végkifejletig. Ami általában a könyv VÉGÉN van. Itt viszont olyan érzésem volt, hogy a végkifejlet megtörtént a könyv 3/4-énél, utána meg szinte semmi eget verő dolog nem történik. Gyakorlatilag a fő szálat a legizgalmasabbnak ígérkező résznél elvágta az írónő. A helyzet végkimenetléhez a szereplőknek nem sok köze volt. Az eseményeknek egy rajtuk kívül álló dolgo vetett véget.
Maga a történet jó volt, izgalmas meg minden, csak valahogy az időzítés nem volt túlságosan jó.
Ezt leszámítva azonban a könyv hozta az elvárt színvonalat. A humor, a mozgalmasság, minden a helyén volt.
Eve és Shane a szokott módon egymás szivatásával volt elfoglalva (ami egyébként elég vicces tudott lenni néha), míg Claire volt az ész, meg mindenben a jó. Ő valahogy megint jól jött ki minden ramaty helyzetből. Hogy csak egy apró példát említsek, amikor megtámadta őt egy vámpír, a földön pont talált maga mellett egy ceruzát, amivel le tudta szúrni a támadóját.Ugye micsoda véletlen?
Amit még így végül megjegyeznék, hogy elmaradt a függővég. Még csak egy fél mondat sincs, ami utalna arra, hogy mi vár ránk a következő részben. Ami azért szokatlan Caine-től. Mondjuk annál kíváncsibbá tett, hogy mi lesz a folytatásban. :)
Összegezve, jól sikerült könyv, ha magát a sztorit nézzük, olvastatja magát, de a szerkezet egy kicsit zavart.
Értékelés:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)