"A New York állambeli Caldwellben halálos harc folyik a vámpírok és gyilkosaik között… Rehvenge, az alvilág drogbárója a városba érkezett… Kétes hírneve miatt egy titokzatos megbízótól azt a feladatot kapja, hogy ölje meg Wrath-t, a Testvériség vezetőjét. Rehvenge származása hétpecsétes titok, ha kitudódik, egy életre száműzhetik… Eddig kerülte az összetűzést a Testvériséggel, s bár a húga az egyik testvér asszonya, most viszont nincs válaszút.
Miközben a múltbeli események és a titok mázsás súlyként nehezednek rá, Rehvenge ahhoz a vámpír lányhoz menekül, aki sötét életében a fényt jelenti, akit még nem hálózott be a korrupt világ és aki megválthatja az örök szenvedéstől."
Egy ideje már ott állt a polcomon a könyv, de valahogy mégsem éreztem kimondott ingert arra, hogy azonnal elolvassam, miután megvettem, mert Rehv nem igazán tartozott a kedvenceim közé az eddigi szereplései alapján. Nem azt mondom, hogy utáltam, de nem is volt különösebben szimpatikus. Azonban mire a könyv végére értem, Wardnak valahogy sikerült elérnie, hogy megkedveljem ezt a fura, kakastaréjos, ametiszt színű szemekkel megáldott vámpírt.(Lehet egyáltalán áldott egy vámpír? :D)
Amellett, hogy alaposabb betekintést kaphatunk a manipulátorok világába, nyomon követhetjük Wrath és John életének alakulását is.
Wrath uralkodása az elit jó pár tagjának szúrja a szemét, így felkérik Rehv-et, hogy tegye el őt láb alól. Innentől, hogy belekeveredik ebbe a király ellen szerveződő merényletbe, veszélybe kerül az üzlete, a hírneve, a létezése, a származása és a szerettei is, beleértve újdonsült szerelmét, Ehlenát is.
Eközben Caldwell drogdílereit - és egyben Rehv beszállítóit és ügyfeleit - sorra gyilkolja valami vagy valaki, akire még csak nem is számítanak a Testvériség tagjai.
Amit nem teljesen értettem, az az, hogy miért kellett Wrath helyzetét súlyosbítani. Szerencsétlen ipse így is tök frusztrált volt, hogy uralkodnia kell és nem mehet harcolni (az, hogy néha ki-ki szökött megölni egy - két alantast, az egy dolog). Szerencsétlennek volt így is elég gondja. Biztosan volt oka Ward-nak, hogy így írta meg, de ez az ok vagy még nem derült ki vagy én siklottam át felette. (Jajjj, de nehéz spoiler mentesen írni...)
A másik ez a Lash... A könyv utolsó 100 oldaláig annak ellenére, hogy többen is találkoznak vele a testvériség ismerősei közül, senkinek nem tűnik fel, hogy mi a jó francot keres ott, amikor a hullaházban( vagy mit tudom én, hogy hol tárolják a vámpírhullákat) kellene lennie. Meglátják és kb. annyi a reakciójuk: "Jé, te mit keresel itt? Nem vagy halott?" És mindenki megy tovább a dolgára. Pedig azért elég feltűnő jelenség lett a srác.
Aztán itt van nekünk John és Xhex (hogy ez is milyen hülye egy név, azt sem tudom, hogy kellene kiejteni. Mindig a keksz szó jut róla eszembe). John bármennyire is idősnek és érettnek tűnik viszonylag új keletű testi adottságaiból kifolyólag, korából adódóan még mindig nagyon fiatal, majdhogynem gyerek. Ez tisztán meglátszik a viselkedésén. Ugyanis mit csinál a durcás kisgyerek, amikor rájön, hogy az áhított nő nem igazán viszonozza az érzéseit? Bosszúból minden este segg részegre issza magát és minden nap más - más nőt cipel az ágyába, illetve igényesség híján a Zero Sum mosdóhelyiségében. Mondjuk pozitívum, hogy mikor Xhex-et elnyeli a föld, sejthető, hogy a következő részben John a felkutatására /megmentésére siet.
Azért szerencsére nem kizárólag róluk szól a könyv, hanem inkább Rehvenge-ről és Ehlenáról. Rehv bebizonyítja, hogy manipulátor származása ellenére képes hűséggel viseltetni mások iránt, legyen szó akár a királyról, akár Ehlenáról.
Ebben a kötetben végre az is kiderül, hogy mi is van vele meg a hercegnővel, akinek tartozik (és aki egy kimondottan őrült némber és totál bele van esve a lila/ametiszt szemű vámpírba). Na, az ő kapcsolatuk még mindig kiakaszt egy kicsit... Így azonban érthetővé válik, miért tagadták ki és alapítottak egy elzárt kolóniát nekik(Manipulátoroknak). Rehv az üdítő kivétel.
Ami még így feltűnt olvasás közben, hogy egy csomószor szerepeltek benne Ward Kapzsiság című könyvének a szereplői (Trez - Rehv egyik gorillája, Marie - Terese - Rehv egyik "alkalmazottja"). Egyre inkább úgy tűnik, hogy ez a Kapzsiság egy ilyen Spin - off kötet féleség. Bár egyértelműen majd csak akkor derül ki, ha megjelenik a második rész, és abban is fel - fel tűnnek majd a Testvériség tagjai.
Minden akadékoskodásom ellenére a könyv és a benne megteremtett világ magába szippantott ,
ahogy az előző kötetek is tették. Vastag volt a könyv, megküzdöttem a súlyával meg az alakjával, de megérte a fáradozást.
Értékelés:
Én is így vagyok ezzel a sorozattal, mint Te: akadékoskodom, meg a hibáit sorolom, mégis alig várom, h megjelenjen a köv. kötet, h aztán rávethessem magam.:)
VálaszTörlésJó tudni, hogy nem csak én vagyok így ezzel a dologgal:)
VálaszTörlés