Janet Evanovich: Three to Get Deadly (Stephanie Plum #3) - (Három díler)

Stephanie Plumnak, a botcsinálta óvadékügynöknek a köztiszteletben álló Mo bácsit kellene bekísérnie, és minden porcikája tiltakozik a feladat ellen.

Semmi kedve magára haragítania a környék lakóit. De a munka, az munka, s mikor hirtelen hullani kezdenek a drogdílerek, mint a legyek, és előkerül néhány szexkép meg pornóvideo, akkor már nem lehet félvállról venni az ügyet.

Stephanie-nak a két pasi, Joe Morelli és a kubai Ranger mellett új segítője akad a jó útra tért exprosti, Lula személyében, és persze Mazur nagyi sem maradna ki a buliból. Eldördül jó néhány lövés is, pár autó felrobban, és Bill tiszteletesről is kiderül ez meg az…

A Szingli fejvadász sorozat eddig nagyon bejött, így számítván rá, hogy ez a rész is hasonlóan teljesít majd, betettem a várólista csökkentősök közé. Így egy könyv már volt köztük, ami tuti, hogy jó.

Stephanie legújabb kalandja csak egy sima, hétköznapi esetnek indult. Egy, a környéken közismert figurát, Mo bácsit kellene bevinni, hogy új időpontot kapjon.

De ha Stephről van szó, semmi nem megy simán. A hullák sokasodnak, fejvadászunk mondhatni közutálatnak örvend, amiért Mo bácsit akarja letartóztatni, az unalmasabb órákra pedig ott van Lula, aki szintén fejvadásznak készül, ráadásul képben van Morelli is, aki Steph körül lebzsel.

A sorozat eddigi részei közül ez volt az, amelyik a legkevésbé nyerte el a tetszésemet. Na, persze, ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz volt, szó sincs róla, csak kevésbé tetszett, mint a másik két rész. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy az eleje, egészen a feléig elég lassan csordogált, ráadásul még Mazur nagyi sem csillogtatta tudását és ravatalok iránti lelkesedését olyan szinten, mint az ezt megelőző részben. Persze, poén nélkül így sem maradtunk, mert ott volt nekünk Lula, aki a fejébe vette, hogy fejvadásznak tanul, ami természetesen eredményezett néhány egészen érdekes pillanatot.

Azt bírom egyébként nagyon a sorozatban, hogy elsőre a tök egyszerű megtalálom-beviszem-felmarkolom-a-pénzt ügyekből olyan szövevényes, szerteágazó, bonyolult gyilkossági és egyéb ügyeket hoz össze Evanovich, hogy az már szinte művészet.

Ennél is, ki gondolta volna, hogy a mindenki által szeretett Mo bácsi ekkora katyvaszba keveredett.

Azonban az már egyértelműen kivehető, hogy Steph némileg profitált eddigi munkáiból és már nem minden esetben indul neki felkészületlenül (ez a helyzet már csak az esetek 90%-ban áll fent), mondjuk az is igaz, hogy eddig nem volt akkora veszélyben , mint itt, bár, ha jobban belegondolok, talán az elsőben mégis, de akkor még nagyon kezdő volt.

Említettem az elején Lulát, aki lelkes, de valahogy hajlamos eltűnni, mikor felelősséget kéne vállalni a tettekért. Az azonban nagyon vicces, ahogyan elképzeli ezt az egész fejvadász melót, és hogy ki tud akadni, mikor hullát lát....

- ÁÁÁÁÁÁáááááá! - Lula és én egyszerre üvöltöttünk fel.

A holttest pattant egyet a motorháztetőn, majd nekicsapódott a szélvédőnek és ott ragadt, mint egy szétlapított bogár, nyitott szájjal és üveges szemekkel bámult ránk.

-Egy hulla ragadt a szélvédőmre! - kiabált Lula. - Így nem tudok vezetni! Nem működik az ablaktörlőm. Hogyan vezessek egy halott pasassal az ablaktörlőmön?  

Ugyan a Mazur nagyi adagomat nem teljesen kaptam meg, azért volt egy - két jelenet, aminél hangosan nevettem, Az egyik, amikor a legfrissebb pasijelöltjét, akinek kivehető fogsora és üvegszeme van, hazavitte vacsorára. A kedvenc jelenetem viszont azt volt, amikor Step és Lula hullát szállítottak. Az valami fergeteges volt.

- Várj! - szólt Lula és a kabátja zsebéből előhúzott egy piros virágos sálat, majd rákötötte Harp lábára, mintegy zászlóként.  - Nem akarok büntetőcédulát  kapni. Úgy hallottam a rendőrök különösen figyelnek arra, hogy mi lóg ki a csomagtartóból.

A regény viszonylag eseménymentes első fele után viszont egy nagyon is izgalmas könyvet kaptam. Steph folyamatosan produkált valamit nyughatatlanságából kifolyólag, és ez valahogy folyton hullákat szült.

Ami még kiemelendő, az a Rangerrel való kapcsolata. (az ipse egyébként is nagyon sokat szerepelt ebben a részben)

Ranger egy baromi fura és titokzatos figura, hátteréről szinte semmit sem tudni, és ez nem csak az olvasó szemét böki, hanem Luláét is, aki éppen ezért veszettül nyomoz szegény pasi után. De visszatérve Ranger és Steph kapcsolatára, eddig úgy jellemeztem volna őket, mint mester és tanítványa. Sok dologra tanította meg a férfi fejvadászunkat, elkezdte bevezetni a "mesterség" mély bugyraiba, tippekkel, tanácsokkal látta el, és ez jobban beválni látszik, mint Morelli taktikája, ami abból áll, hogy aggódik a nőért, és gyakorlatilag követi őt, hogy meg tudja védeni, ha olyan helyzetbe sodorja magát, ami nála elég sokszor előfordul. Ennél azért jobb Ranger segítsége, mert a hasznos tanácsok hosszú távon kifizetődőbbnek tűnnek. Mostanra egyébként kissé megváltozott a felállás, és Ranger lassan nem csak mentoráltjaként tekint Plum kisasszonyra, hanem érzésem szerint partnerként is, ezt az utolsó akciójuk is jól tükrözte.

Végül nem maradt más hátra, mint Morelli. Morelli, aki még Steph narancssárga hajszínét is szótlanul tűrte. Végre pislákolt köztük valamicske dolog, kíváncsi vagyok rá, összejönnek - e a huszonvalahány rész alatt.

Összességében kicsit elmaradt az eddigi részektől, de még így is simán megugrotta a "jó" szintet. Az Evanovich stílus mindig jó szórakozást garantál.