Ugrás a fő tartalomra

Ann Brashares: Sisterhood Everlasting, azaz az utazó nadrág nem utazik többé

Mostanra Tibby, Lena, Carmen és Bridget felnőttek, mind elkezdték élni a saját életüket. Ám annak ellenére, hogy a közös farmer már nincs meg, szövetségük örökké tart.
Mindannyiuknak van állása és egy férfi az életükben, akit szeretnek, mégis mind a négyen úgy érzik, valami hiányzik: egymás közelsége, ami erőt adott nekik egykoron. 
Carmen sikeres színésznő New Yorkban, jegyben jár, de hiányoznak neki barátai. Lena a művészetben talál vigaszra, Rhode Islandon tanít, de még mindig sokat gondol Kostosra és arra az útra, amit nem választott.
Bridget régóta tartós kapcsolatban él Eric-kel San Franciscoban, és habár egy kis része vágyik arra, hogy megállapodjanak, a nagyobb része képtelen maga mögött hagyni nyughatatlan életmódját.

Ekkor Tibby nyit feléjük a távolból, repülőjegyeket küld nekik egy újraegyesülésre, amire mindannyiuknak szüksége van. És meg is változtatja az életüket örökre - de úgy, ahogyan egyikük sem számított rá. 
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Az utazó nadrág története mára már szinte feledésbe merült, tekintve, hogy a sorozat anno úgy tűnt, hogy véget ért a negyedik résszel.
Emlékszem, hogy akkoriban olvastam a sorozatot, mikor kijött az első film, egyszerre fogyasztottam el mind a négy kötetet, többször is egymás után. Aztán tavalyelőtt belebotlottam a friss megjelenések között ebbe a könyvbe és meglepődve tapasztaltam, hogy ez a befejező rész, ami 15 évvel a negyedik rész után játszódik.

A négy lány, Carmen, Tibby, Bee és Lena immár felnőttek és a maguk útját járják. Ritkán beszélnek egymással hiszen mindegyiküknek megvan a maga társasága, munkája, elfoglaltsága. Lena tanít, Bee Eric-kel él, de folyton a következő lakásukat keresi, Carmen egész híres színésznő lett és vőlegényével az esküvőt tervezik, Tibby pedig Ausztráliában él Briannel. Ám egy nap különös emailt kapnak Tibbytől, ami az egész életüket, az élethez való hozzáállásukat megváltoztatja és újra összehozza a négyes fogatot bizonyos szempontból.

A négy lány
Az elsők között motoszkált a fejemben az a kérdés, hogy vajon miről szólhat ez a könyv. Megmondom őszintén mindenre gondoltam, csak erre nem. Az egyik legszomorúbb könyv volt, amit az utóbbi időben olvastam. Szívszaggatóan szomorú, annak ellenére, hogy egy viszontlátásról szóló könyvnek nem ilyen hangulatúnak kellene lennie. Azonban az írónő fittyet hányt erre a feltételezésre, és egyedül a könyv vége húzta fel egy kicsit a hangulatot.
Az volt az érdekes, hogy annak ellenére, hogy a szereplők a harmincadik életévük felé közelítettek, a munkájukat leszámítva úgy éreztem, hogy ugyanott tartanak, ahol 15 évvel ezelőtt. Gondolkodásban is, meg életkörülményekben is, legfőképpen Bee, aki végig eszméletlen felelőtlenül viselkedett. Mindig is ő volt a lázadó  a lányok közül és meg is maradt annak. Nem találja a helyét, nincs állása, nincsenek céljai, Eric tartja el és állandóan költöznek Bee kérésére. Nem is értettem, Ericnek hogy volt hozzá ekkora türelme, szinte szótlanul tűrte minden szeszélyes megmozdulását, ötletét, ha elindult, nem kérdezte hová megy, csak a kezébe nyomott egy csomó pénzt és elengedte minden szó nélkül. Magunk között szólva én is szívesen vennék egy ilyen pasit. Távolléte alatt nem is kereste őt, mondjuk nem is tudta volna, mivel Bee belevágta a telefonját a folyóba.
Lena még mindig a magányos farkas, tanítgat, de lelke mélyén bántja az, ahogyan a dolgaik alakultak Kostosszal annak idején. Bár van barátja, nem igazi kapcsolat az övék. Carmennel tartja  valamennyire a kapcsolatot, de nem sűrűn beszélnek. Tibby levele robbantja ki otthonról, és mikor ennek nyomán újra Görögországban találja magát, néhai nagyanyja házában előtörnek az emlékei és az érzések. Tibby utasításai és kérései ráébresztik, hogy mi is az, mire valójában vágyik.
Carmen azt csinálja, mit szeret, bekerült a filmiparba, párja is ott dolgozik. Nem tűnik biztosnak magában az esküvőt tekintve, a barátaival való találkozás során azonban ezt a helyzetet sikerül elrendeznie.
Lena és Kostos
(forrás: www.aceshowbiz.com)
Igazándiból Tibby titokzatos dolgait leszámítva nem voltak a könyvben nagyon kiszámíthatatlan fordulatok, a regény főleg az érzelmek változására fókuszál, a lányokban lezajló folyamatok kaptak nagyobb hangsúlyt. Iszonyatosan sok kérdést tettek fel magukban, állítom a regény 1/4-ét kitették a kérdések, ha nem többet, ám a nagy részük nem került megválaszolásra, mondhatni költői kérdések voltak és újabb kérdéseket szültek.
Bármennyire is szívesen olvastam a lányok felnőtt kori kalandjairól (igen, annak ellenére, hogy szomorúságával kicsit lehúzta a hangulatomat), nem éreztem szükségét ennek a résznek
Sokkal jobb lett volna, ha meghagyja az írónő a 4. részt végének, akkor legalább boldogan ért volna véget a sorozat, így azonban elég keserű szájízzel mondtam búcsút neki, még akkor is, ha a szereplők nem voltak keserűek.

És legnagyobb sajnálatomra a nadrág sem szerepelt benne.  


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo

2023-as zárás

  Az idei év számokban:                                          Olvasott könyvek száma: 94 (ebből angolul: 69) Újraolvasások száma: 5 Be nem fejezett könyvek száma: 1 Legolvasottabb műfaj: romantikus (és egyéb alműfajai)

Jamie McGuire: Walking Disaster (Veszedelmes sorscsapás) (Beautiful #2)

A Gyönyörű Sorscsapás Travis szemszögéből elmesélve. Mennyi az a túl sok szerelem? Travis két dolgot tanult meg az anyjától, mielőtt meghalt: Szeress keményen, küzdj még keményebben. A Walking Disasterben Travis élete tele van gyors kapcsolatokkal, titkos fogadásokkal és erőszakkal. Épp amikor úgy érzi, hogy legyőzhetetlen, Abby Abernahy térdre kényszeríti. Minden történetnek két oldala van. A Gyönyörű sorscsapásban meghallgathattuk Abby verzióját  Most viszont eljött az idő, hogy Travis szemén keresztül lássuk a történteket. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Aki olvasta a Beautiful Disasterről írt bejegyzésemet itt a blogon, az tudhatja, hogy a hibái ellenére szerettem a könyvet, így nem volt kérdés, hogy a második rész is kap egy esélyt, ami tulajdonképpen nem egy klasszikus értelemben vett folytatás.