Ugrás a fő tartalomra

Könyvheti élménybeszámoló

Jajj, de nehéz hozzáfogni. Annyi minden történt, és annyi mindenkivel találkoztam, hogy lehetetlenség értelmesen és szépen, összefüggően megfogalmazni, de azért megpróbálkozom vele.
Ismét várható sok - sok személyes megjegyzés, ezért előre elnézést, de nem tudom őket kihagyni.
Szóval egy kisebb fennakadást követően (éljen a MÁV), felszedtem a lányokat a Déliben, Abstractelfet és Gwendolynt (igen, drága absztrakt , csak miattad fogalmaztam ilyen félreérthetően, hogy legyen mit kiforgatnod :P)  Ja, és ez a tábla vár engem:



Aztán mozgó Erzsébet - hídon való fényképezés és séta után bevettük a Vörösmarty teret: Elsőként Borostyánt látogattuk meg a Könyvmolyképző standnál, és egyben dedikáltattuk Abstractnak a Vérmacska 2-t. 
Ezután elindultunk az orrunk után, gondoltunk teszünk egy kört a téren, de közben elénk ugrottak Timucicáék, a szívbajt  hozva rám. Meg is jegyeztem többször a nap folyamán, hogy nem kifizetődő dolog névtáblával rohangálni, mert tudják ki vagy és bármikor rád ugorhatnak random emberek. Nem hasznos a  moly egészségének, ha váratlanul ugranak elé/mellé/rá miközben mit sem sejtve sétál a hőn szeretett könyvek között elbambulva. Ott volt még a rég látott FFG is, akit tavaly augusztusban láttam utoljára.
Ezt követően rátaláltunk Grettyre is a Geopen kiadó standjánál, akivel nagyon megörültünk egymásnak :))
Na, és innentől van az, hogy olyan szinten összefolytak az események, a jövés - menés, a találkozások, hogy fogalmam sincs, hogy kivel mikor találkoztunk, mi  mi után következett, szóval ömlesztve kapjátok az eseményeket.
Azt tudom, hogy volt csoportos fényképezés (ha valaki a résztvevő molyok közül megdobna a csoportképpel, azt nagyon - nagyon megköszönném), de még előtte végre Lokival is sikerült megismerkedni személyesen ( ne tudjátok meg mióta tervezzük) :D Állíthatom, hogy mély nyomokat hagyott benne ez a találkozás, főleg mert miattam vásárolt meg egy csomó könyvet, amit nem is akart xD Ja, és ő állapította meg, hogy boszorkány vagyok, mert bármit mondtam, az bejött :))
Ha már könyvhét, akkor vettünk ám könyvet is. Én személy szerint a Vérbe öltözött Annát szereztem meg, tök jó zacskóban sok szép könyvjelzővel együtt :D A képen ezek láthatóak. Továbbá a szépséges Burn Bright könyvjelző, amit Lokitól kaptam és imádok.



Aztán anyának megígértem, hogy megveszem neki Leslie L. Lawrence legújabb könyvét, sőt, dedikáltattam is.
A sort Abstractelffel, Grettyvel és Gwendolynnal vártam végig, és hát azt hiszem finoman szólva sem unatkoztunk, amíg vártunk a sorunkra :D A bloggal és egyebekkel kapcsolatos eszmecserék, a kommentek és a keresőszavak miértjéről tartott értekezés és Gretty sztorijai mellett csak úgy repült az idő. De nagyon - nagyon jó volt. Ha a sorban állást fel lehetett volna videóra venni, biztos visszajátszanám párszor. Bár lehet, hogy annyira nem lenne jó nézni magunkat, ahogy tinicsitri módjára vihogtunk néha :))))
Aztán felszedtük Gigit is valamikor a dedikálás után, betámadtuk vele még egyszer a főbb standokat. Elvittük őt is dedikálni, ahol kiderült, hogy ő igenis egy híres kaktusz :D és létezik, nem csak kitaláció. Bár ama, számításaim szerint igencsak jövedelmező ötletemet, miszerint állítsunk fel egy "Fényképezkedj GonoszKatusszal" standot , korántsem díjazta.
De a legjobb, akkor is a kínai nénike volt, aki valamilyen szórólapokat osztogatott. Először mikor szembe jött velem, ránézett a névtáblámra, majd angolul közölte, hogy elnézést, majd jó szórakozást kívánt és továbbment, anélkül, hogy adott volna szórólapot. Később újra találkoztunk, akkor is rám nézett, majd a mellettem álló Gwendolyn moly kezébe nyomott egy szórólapot. Ekkor kérdeztem meg a lányokat, hogy tényleg ilyen ijesztő vagyok, vagy csak neki nem voltam esetleg szimpatikus... :D Mindenesetre én jót mulattam rajta. :))
Fényképezkedtünk egy kicsit még hazaindulás előtt, amikor is megörökítésre kerültek általam a lányok (Gretty, Loki és Gwendolyn hármasa), illetve Abstract öröme, amikor rájött, hogy maradt annyi pénze, hogy tud venni még egy könyvet :D A GonoszKaktuszról készült fénykép rejtélyes módon megsemmisült, így a találgatások, hogy létező személy -e, tovább gyűrűzik a  köztudatban ;))))
Na igen, mondtam én, hogy nagyon kusza összefoglaló/beszámoló lesz ez. És az élmények, sztorik kis részét sikerült csak legépelnem. Az egész egy nagy kaland volt, főleg, hogy a nap folyamán többször "elhagytuk" egymást a forgatagban, de mire jó a mobiltelefon. Egész évben nincs annyi hívásom, mint amennyi a tegnapi nap folyamán volt, és azt hiszem rekordot döntöttem a "Hol vagytok?", "Mi a .....-nál vagyunk", "Rendben, ott találkozunk.",  "Épp..........-t várjuk" mondatok használatában is. :))
Mindenkinek köszönöm a tegnapi csodálatos napot, és remélem még nagyon - nagyon - nagyon sokszor megismételjük még :))
U.I.: A rögtönzött sztriptíz és a rendetlenkedő melltartópánt (és következményei) lemaradtak, de azok már igazán nem könyves blogra való sztorik ;))

Megjegyzések

  1. 1. Félek attól a képtől. :D
    2. <3 <3 <3
    3. Alig várom, hogy legközelebb találkozzunk, s remélem, ez még idén megtörténik. :) A meghívásom továbbra is áll. *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 1) Hahaha xD Pedig jó lett. Ha adsz egy email címet átküldöm neked :D
      2) :D <3
      3) Rendicsek, köszönöm, és nem felejtem ám el a meghívást, de nem is ígérek semmit. Ha ígérek , az tuti nem jön össze, úgyhogy innentől a jelszó a spontaneitás xD

      Törlés

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tome Topple 16. kör - 1. hét

Ez alkalommal talán harmadszorra vagy negyedszerre veszek részt ezen a readathonon, és még mindig, minden egyes alkalommal nagy élmény. Ráadásul a féltégla méretű könyveim is fogynak. Mondjuk, aggódnom nem kell, mert mindig találok újakat, mire elérkezik a következő kör. Erre a két hétre három könyvet terveztem be: Murakamitól A kurblimadár krónikáját, K.A Knighttól a Den of Viperst és Borsa Browntól A végzet című regényt. Murakamival kezdek, a többit meglátjuk.

Jamie McGuire: Walking Disaster (Veszedelmes sorscsapás) (Beautiful #2)

A Gyönyörű Sorscsapás Travis szemszögéből elmesélve. Mennyi az a túl sok szerelem? Travis két dolgot tanult meg az anyjától, mielőtt meghalt: Szeress keményen, küzdj még keményebben. A Walking Disasterben Travis élete tele van gyors kapcsolatokkal, titkos fogadásokkal és erőszakkal. Épp amikor úgy érzi, hogy legyőzhetetlen, Abby Abernahy térdre kényszeríti. Minden történetnek két oldala van. A Gyönyörű sorscsapásban meghallgathattuk Abby verzióját  Most viszont eljött az idő, hogy Travis szemén keresztül lássuk a történteket. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Aki olvasta a Beautiful Disasterről írt bejegyzésemet itt a blogon, az tudhatja, hogy a hibái ellenére szerettem a könyvet, így nem volt kérdés, hogy a második rész is kap egy esélyt, ami tulajdonképpen nem egy klasszikus értelemben vett folytatás.

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo