Nagy számadás 2018.

2018 nagyon vegyesen telt, történtek rossz és jó dolgok is. Az mindenesetre megállapítható, hogy olvasásilag jobb évet zártam tavaly. Na, nem mennyiségileg, hanem minőségileg.

Elsősorban az volt a célom év elején, hogy annyira visszavegyem a tempót, hogy újra igazán élvezni tudjam az olvasást, mert az utóbbi években egyre inkább azt éreztem, hogy csak átsuhanok az adott könyveken, és nem élvezem őket igazán. Ezt a célt sikerült elérnem, amit mi sem bizonyít jobban, hogy több jó könyvvel, több maradandó olvasmánnyal gazdagodtam, mint a korábbi években. Azt hiszem, ezt a taktikát megtartom jövőre is, mert annak semmi értelme, hogy a mennyiség a minőség rovására megy.

Olvasott könyvek száma: 54  (19,305 oldal)

Mint a bevezetőben is írtam, idén drasztikusan csökkentettem a mennyiséget, mindössze 35 könyvet vettem célba, amit év közben felemeltem 40-re. Az évet mégis 54 könyv elolvasásával zárom. És ugyan bőven átléptem a kitűzött számot, ez még így is egy nagyon kellemesen teljesíthető mennyiség volt. Ami a grátisz benne, hogy volt szerencsém néhány igencsak vaskos 1000+-os oldalszámmal rendelkező regényhez, így az összoldalszámom kb. 2000-rel magasabb, mint tavaly, pedig akkor sokkal több könyvvel végeztem.

Angolul olvasott könyvek száma: 40

Ez néggyel kevesebb, mint tavaly, ami tök jó teljesítmény, ha azt nézzük, hogy tavaly több könyvet olvastam. A százalékos aránynál meg is látszik, a tavalyi 72% helyett ez idén 74%.

Magyar íróktól olvasott könyvek száma: 5

A magyar könyveim száma változatlan maradt, idén is ugyanannyit olvastam hazai szerzőktől, mint az elmúlt évben, sőt, hogy tetézzem, jövőre is minimum ennyit szeretnék, ami egy kis szerencsével meg is lehet.

Sorozatkezdő kötetek száma: 11

Ez az a pont, amitől mindig nagyon félek. Idén is attól féltem, hogy ettől jóval magasabb lesz a végösszeg, de meglepően csak eggyel több, mint tavaly, ami nem is olyan rossz.

Sorozatbefejező kötetek száma: 5

Itt sem lehet okom panaszra, hiszen eggyel több sorozatot fejeztem be, mint tavaly, ráadásul volt köztük egy - két szívemhez nagyon - nagyon közeli sorozat, ami nem okozott csalódást.

Sorozatrészek száma: 17

Ez sem annyira rossz. Legalább úgy érzem, hogy egy kicsit haladtam a sorozataimmal (ami egyébként baromira nem igaz, tekintve, hogy lassan 100+ megkezdett sorozatom van...)

Önálló könyvek száma: 18

Ez viszont héttel kevesebb, mint tavaly. Ez az a szám, amin jó lenne jövőre javítani egy kicsit.

2018 kedvenc könyve(i)

Nagyon jó év volt ez pozitív olvasásélmények szempontjából, így két kedvenc is született. A kettő közül nem tudnék választani, mert mindkettő teljesen más miatt lett kedvenc, de az biztos, hogy méltán megérdemlik a legjobb titulust.

2018 legkevésbé kedvenc (aka. legrosszabb) könyve

Nem sok negatív élmény ért (bár nem számítom ide azokat a könyveket, amiket félbehagytam, mint pl. a Nevernight-ot, ami egy nagyon fájó pont, inkább ne is beszéljünk róla...), de egy volt, ami igazán nagy csalódás volt. 

Ez volt az első könyvem az írótól, és jelenleg úgy érzem, hogy az utolsó is. A stílus is rossz volt, a sztori nyomasztó mivoltáról meg inkább ne is beszéljünk. Sokáig nem tudtam vele mit kezdeni, de ahogy leülepedett az élmény, úgy rájöttem, hogy nem tetszett.

2018 legrövidebb és leghosszabb könyve

Az év legrövidebb könyve egy színekről és számokról szóló ezoterikus olvasmány volt, a maga kis 80 oldalával (Louise L. Hay: Colors & Numbers) A leghosszabból kettő volt, és tudom, hogy itt egyértelműen lehetne leget választani, de mivel mindkettő annnnnnnnnyira hosszú volt és csak 30 oldalnyi különbség van köztük, így mindkettőnek megajánlottam a leghosszabb jelzőt. Az egyik 1184 (AZ), a másik 1214 (Kardok vihara).

A könyv, amiről úgy hitted, hogy szeretni fogod és izgatott voltál miatta, de aztán csalódtál?

Szerintem, ha valaki rákérdezett volna, eszembe nem jutott volna, hogy pont Jamie McGuire egyik könyvét fogom majd mondani ehhez a ponthoz. Azonban, nincs ezen mit szépíteni, amennyire vártam, annyira nem voltam vele elégedett. Csalódást okozott, pedig a borítója annyira szépséges.

A legnagyobb (pozitív vagy negatív) meglepetéssel szolgáló könyv 2018-ban:

A The Moment of Letting Go volt az egyik legnagyobb meglepetése az évnek, természetesen pozitív. Nem igazán vártam tőle semmi különöset, egy következő new adult regénynek indult, de a végére annyival többet kaptam tőle. Nem véletlenül lett az idei év egyik legjobbja.

Legjobb sorozat, amit 2018-ban kezdtél? Legjobb 2018-as folytatás? Legjobb sorozatzáró 2018-ban?

A legjobb sorozat Angel Lawson sorozata volt. Jó kis guilty pleasure reverse harem, és mind a négy részét sikerült idén kiolvasnom.

A legjobb folytatás A lány, aki megmenti a karácsonyt volt, tökéletes karácsonyi hangolódásra, akárcsak az elődje.

A legjobb befejezés pedig mi is lehetne más, mint az Obsidio.

2018-ban felfedezett új, kedvenc íród?

Kaylee Ryan és Angel Lawson

Legjobb könyv, ami egy olyan műfajhoz tartozik, amit nem igazán olvasol/ami a komfortzónádon kívül esik?

Még mindig nem nagyon olvasok fantasyt, így a Kardok vihara kilógott egy kicsit a sorból, de nem tehetek róla, imádom azt a sorozatot.

Az a 2018-as olvasásod, aminek a legnagyobb a valószínűsége, hogy jövőre újraolvasod?

A két legjobbnak választott könyv (The Moment of Letting Go, Pull You Through) eléggé esélyes az újraolvasásra, de Matt Haig A lány, aki megmenti a karácsonyt is, főleg jövő ilyenkor.

Kedvenc borítód a 2018-as olvasmányaid közül?

Legelgondolkodtatóbb/életet megváltoztató könyv 2018-ban?

Ez a cím is Redmerski regényéhez megy, egyszerűen pont akkor talált meg, amikor sok elgondolkodni valót adott.

Kedvenc posztod, amit idén írtál?

Egyértelműen a kedvenc posztom volt a James Arthur önéletrajzi regényéről készült bejegyzés. A érdekessége az, hogy eredetileg nem is akartam írni a könyvről, de annyi érzés volt bennem, hogy muszáj volt írni róla. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindent sikerült átadnom, de még így is a kedvenc idei posztom.

Összességében elégedett vagyok az évemmel, igaz a blogon idén született a legkevesebb bejegyzés, de ezt a mennyiséget voltam képes még kényelmesen, nyomás nélkül megcsinálni. Igaz, ebbe az is közrejátszott, hogy jó néhány olvasmányomról egyszerűen nem volt kedvem írni.

Ettől függetlenül büszke vagyok rá, hogy augusztusban már a 9. születésnapját ünnepelte a blog. Jövőre jubilálunk!

Fogadalmakat nem szoktam tenni, mert kb. a nulladik napon meg is szegem őket, úgyhogy ezek nélkül kívánok minden idetévedőnek nagyon boldog új évet!

P.S. Nézzétek A rezidenst, mert nagyon jó sorozat, és Conrad (aka Matt Czuchry) csúcs benne!