figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2018. április 7., szombat

James Arthur: Back to the Boy

Sok dolog van, amit az emberek nem tudnak rólam, de talán, amikor majd olvasnak ezekről a dolgokról, megértik azt az utat, amit végigjártam és azt, hogy miért követtem el bizonyos hibákat.

A felnőtt életemben történteknek nem sok értelme van, ha az ember nem tudja, milyen volt számomra felnőni. Vissza kell térnem a fiúhoz, mert ő sokkal többet tud mesélni nálam...

Karácsonyra kaptam a könyvet Abstractelftől, és nem is okozhatott volna nagyobb örömet vele! Rögtön az ünnepek alatt el is olvastam, de korántsem voltam biztos benne, hogy akarok róla bejegyzést írni. Aztán idővel, mikor leülepedett az élmény, rájöttem, hogy ennyit megérdemel a könyv meg maga az ember is.

Nem igazán szoktam az énekesek, együttesek karrierének minden lépést figyelni, főleg az elindulásukat nem, ahogy a magánéletüket sem követem.
James Arthur azonban kivétel ez alól, mert az ő karrierét szerencsém volt a kezdetek kezdetétől, még az első X-factoros meghallgatásától végigkísérni átvitt értelemben, és egyáltalán nem bántam meg. 
Már akkoriban látszott rajta, hogy nem egy hétköznapi srác, és a különc külső mögött hatalmas tehetség rejlik, amivel nincs egészen tisztában. Rettenetesen zavarban volt, de amint énekelni kezdett, megszűnt körülötte a világ, a hallgatóságot pedig magával sodorta.



Emlékszem, hogy hétről - hétre szurkoltam neki a bennmaradásért és amikor megnyerte a szériát, egyenesen olyan volt, mintha én is ott ültem volna az arénában. Minden héten új dolgok derültek ki róla, de hogy valójában miket élt át gyermekkorában, a verseny alatt és után, arról nem tudott a külvilág.

Azóta világsikereket ért el, talán a leghíresebb versenyző lett a verseny történetében, azonban ez nem azt jelenti, hogy az élete fenékig tejfel, ahogy az sem igaz, hogy minden problémája egy csapásra megoldódott, sőt...
Elmondása szerint a könyv azért született, hogy segítséget nyújtson a hasonló problémákkal küzdőknek, ennek okán lett ő a mentális egészség nagykövete is, szeretné ha sokan okulnának példájából.

A könyv két szálon fut, ami önéletrajzi regényhez képest furcsa, de itt mégis tökéletesen működött a formula. Az egyik szálon egészen kiskorától követjük végig a sztár életét az X-factorig bezárólag, a másik szálon a pedig a tehetségkutatóba jelentkezéstől napjainkig meséli el az életét.

Arthur azzal kezdte a könyvet, hogy muszáj megmutatnia a gyermekkorát ahhoz, hogy megérthessük a tetteit és döntéseit. Az egyszer biztos, hogy a könyv elolvasása után egész másképpen néztem (hallgattam) a dalait, nagyon sok közülük teljesen más értelmet nyert, ahogy a viselkedése is.
Megdöbbentett, hogy miket kellett átélnie gyermekként. Azon csodálkoztam a könyvet olvasva, hogy nem történt nagyobb baja, illetve, amit nagyon becsülök benne, hogy a történtek ellenére a mai napig abszolút pozitívan viszonyul az édesanyjához, sőt, sokkal jobb a kapcsolatuk. Pedig minden oka meglenne arra, hogy kerülje, elég, ha csak azt nézzük, hogy kisgyermekként a nő hányszor dobta ki őt az utcára szó szerint, olyan dolgokért, amikről ő maga egyáltalán nem tehetett.
Innen valahogy elkerülhetetlennek tűnt, illetve inkább megjósolhatóvá vált, hogy zűrös társaságba keveredik. Viszont nem szippantotta teljesen magába ez a kissé negatív közeg és mondhatni, az X-factor a legjobbkor történt vele. 

Azonban amit ott a színfalak mögött, és a műsor után átélt, azt szintén nagyon megrázó volt olvasni: a pánikrohamai, amiket csak felerősített a műsor okozta nyomás, azt, hogy nem merte kitenni a lábát a lakásából, de ha meg nem tudott kimenni, bezárva érezte magát, és mindezekkel miként próbált meg megküzdeni. Rettenetesen bizonytalan volt magában, a tehetségében,  részben ez is okozta azt, hogy romboló életmódba kezdett, ami lassan elhatalmasodott rajta. Ezért rúgták ki a kiadótól, ami szintén csak rátett egy lapáttal.
Az viszont becsülendő, hogy bár nagyon nehéz helyzetbe sodorta magát, de felállt belőle elkezdte rendbe tenni az életét. Nincs tökéletesen, talán soha nem is lesz, de küzd ellene, ezért is vállalta a nagyköveti szerepet.

Annyi mindent lehetne még írni a könyvről, annyi aspektusból lehetne megközelíteni, hogy lehetetlenség mindegyikre kitérni. Persze szeretnék, de esélytelen. Egyébként most, amíg írtam a bejegyzést, rájöttem, hogy jó lenne még egyszer elolvasni, és valószínűleg most valami teljesen más fogna meg benne, mint első alkalommal. Lehet, hogy teszek egy próbát...


Végül csak annyit, hogy mikor utolsó mozzanatként beillesztettem a videót James első felbukkanásáról, végignéztem újra és megint csak végigfutott rajtam a hideg. A legújabb klipjével összehasonlítva hihetetlen, hogy milyen utat tett meg a srác, és honnan jutott oda, ahol most van. Aki egy picikét is kedveli a munkásságát, mindenképpen olvassa el a könyvet, biztos, hogy utána egy kicsit más szemmel néz majd rá!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)