Múlt & Jövő - Összegzés (14)

Kibújt a medve, elűztük a telet, jöhet a tavasz. Alig várom már, hogy kint lehessen olvasni az udvaron, akár csak egy kicsit is. Hála a jó égnek a február is csak úgy elillant, és idén, hosszú évek óta először került el az a letargikus érzés, ami mindig elkap ezidőtájt. Ennek örömére a hétvégén a   blog sablonját is megújítottam egy kicsit, olyan tavasziasra, csajosra.

Áttérve a könyves dolgokra, a hónap folyamán ismét sikerült nagyjából teljesítenem a kitűzött célokat, sőt, néhány tervezetlen olvasmány is becsúszott, de nem bánom. Az utóbbi időben mindig nagyon jól sültek el ezek a spontán választások.

Elsőként befejeztem a Ready Player One-t, ami a legnagyobb meglepetésemre iszonyatosan tetszett. Nagyon izgultam, hogy mi lesz a vége, és egyáltalán nem csalódtam. Ezek után kimondottan kíváncsi vagyok a film verzióra, amit sajnos eltoltak 2018-ra...

A hónap második olvasmánya a Cseresznyepiros nyár lett, amit még karácsonyra kaptam, de már annyi helyen olvastam, hallottam róla, hogy muszáj volt nekikezdeni. Egészen kellemes kis new adult regényt kaptam, bár bevallom nagyon nehezen rázódtam bele a cselekménybe. Viszont a végére megszerettem annyira, hogy nemsokára igyekszem elolvasni a második részt is.

Ezt egy újabb new adult követte, mégpedig a The Opportunist, amely esetében elolvasás után abba kisebbségbe kerültem, akinek igencsak gondjai voltak a regénnyel, de ezt majd a könyvről szóló bejegyzésben bővebben kifejtem. Röviden csak annyit, hogy nálam a Volition nyert, és nem érzem annyira igaznak a vádakat.

A következő regény szintén a new adult kategória egyik tagja, de nem annyira a romantikus alfajba tartozik. A Scarab Beetle sorozat második kötete, a Liar, nagyon kellemes, és az írónő másik sorozatával ellentétben igazán izgalmas élményt nyújtott.

Mire ezzel végeztem, megjelent a hónap kiemelt regénye, a Salt to the Sea. Ennek még nem értem a végére, kb. a felénél tartok, úgyhogy át fog nyúlni márciusra, de nem akarom elkapkodni.

Ráadásul közben még becsúszott A nagy hajsza is Janet Evanovich-tól, és szerzett jó pár nagyon vidám pillanatot. Nick Fox gondoskodott a maximális szórakozásról.

Majd, miután itthon a család elhatározta, hogy itt az ideje a nagy rendrakásnak a könyves polcokon, olyan könyvekkel is találkoztam, amikről nem is tudtam, hogy jelen vannak itthon. Ezek közül az egyik egy 950 oldalas szörnyeteg, a Hiúság vására (W.M. Thackeray), amit spontán elhatározás következtében kezdtem el. Eddig nagyon tetszik, mókás, ahogy az író kifigurázza a helyzeteket.

Februárban sajnos nem olvastam várólista csökkentős könyvet, de majd bepótolom. Kihúztam viszont néhány pontot a 40-es listáról és még  egy megkezdett sorozatot is folytattam.

Olvastam egy régi (Cseresznyepiros nyár) és egy új (Salt to the Sea) regényt is, így ezt is kipipálhatjuk.

A márciust a fentiek tekintetében két megkezdett regény befejezésével kezdem, ebből az egyik elég nagy falatka a maga fél téglányi mivoltával (magunk között szólva még egy önvédelmi fegyvernek is elmegy, ha a helyzet úgy hozza).

  

Ezen kívül még terveztem bőven magamhoz képest, de csak azért, mert márc. 15-i hosszú hétvége, meg húsvét meg ilyesmik is fognak történni, és akkor előreláthatólag itthon leledzem majd, és ha az idő úgy hozza olvashatok is a szabadban vagy legalábbis valahol egy nyugodt helyen, ahol nem piszkálnak.

Elsőként egy újabb new adult került a tervezettek közé, mégpedig az Ugly Love. Ezt Abstract jelölte ki nekem olvasásra. Régóta tervezgetem már, hogy olvasok az írónőtől, de valahogy eddig nem jött össze. Talán majd most.

Aztán szeretném folytatni, és egyben be is fejezni a Fire & Flood sorozatot, aminek az első része elég vegyes érzéseket hagyott maga után, de a kíváncsiság is köztük volt, így vigyázz folytatás, Salt & Stone, jövök! (És persze a borító. Láttátok a borítót? Hát lehet egy ilyen könyvnek ellenállni?) Ráadásul várólista csökkentős is.

Egy újabb new adult is listás, a Withering Hope, amit barangolás közben találtam, és gondoltam megpróbálkozom vele, nincs ebben több, szimpla túlélős romantikus.

Ezután jön majd a Serena is, amit Gigtől kaptam karácsonyra. Egyrészt azért, mert a borítója olyan, amilyen és az van rajta, aki, másrészt meg a filmet már láttam, és nagyon tetszett, még akkor is, ha borzalmas volt a vége.

The Good Life meg megint csak egy spontán találat, nagyon viccesnek, humorosnak beállított kis chick lit. Mást nem várok tőle, csak szórakoztatást.

Jelenleg úgy érzem, kicsit sok lesz ez a mennyiség, de aztán lehet mégsem, majd kiderül. Mindenkinek csodaszép márciust, nyuszit, meg mindent!