C.L.Stone: Thief (The Scarab Beetle #1)

Kayli Winchester egy olcsó hotelben élő szegény lány, aki rákényszerült, hogy szülei helyett szülőként helyt álljon és vigyázzon részeges apjára és tizenéves öccsére, akit szeretne az iskolában tartani. Megélhetését egyetlen dolog biztosítja, az a dolog, amihez a legjobban ért: a zsebtolvaj lét.Habár tolvaj, azért vannak szabályai: gyerekek, idősek nem lehetnek célpontok, csak olyanok, akik képesek megvédeni magukat. Na, nem mintha bárki is látná őt közeledni.... 

Meg van győződve róla, hogy észrevétlenül dolgozik, így nem is sejti, hogy az akadémia szemmel tartja őt. Egy csapat, melynek szüksége van a tudására, kiutat kínál neki a reménytelen helyzetéből, de ez az utolsó esélye; velük dolgozik vagy börtönbe megy. Kayli először ellenáll, de a fiúk lassan bebizonyítják, hogy megbízhatóak. Az őszinte Marc-kal, Ravennel az orosz rosszfiúval, Corey-val és Brandonnal, az ikrekkel, akik úgy hasonlítanak egymáshoz, mint ég és föld, Axellel a higgadt vezetővel Kayli sokat tanulhat az életről a jog határán egyensúlyozva. Bárcsak a jó oldalon maradhatna a rossz helyett! Főleg, mikor kiderül, hogy az ajánlat több, mint amire bármelyikük számított volna. Miután végeztek, a vadászok lesznek az üldözöttek és a célpont Kayli nyomába ered. Az Akadémiás fiúk megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy elrejtsék a lányt, de egy olyan tolvaj, mint Kayli, nem képes sokáig nyugton maradni.

(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Azt hiszem, a Ghost Bird sorozat kezdetben rám gyakorolt megmagyarázhatatlan hatása után egy pillanatig sem volt kérdés, hogy beleolvasok az írónő másik sorozatába is, ami szintén az Akadémia világában játszódik, csak más felállásban, más szereplőkkel.

Kayli nem más, mint egy megélhetési zsebtolvaj. Ebből tartja fent családját, apjuk helyett ebből támogatja öccse tanulmányait, gondoskodik róla, hogy egyetemre tudjon menni. De ezt a munkát lelkiismeret-furdalás is kíséri, annak ellenére, hogy profi abban, amit csinál. Véletlenségből az egyik Akadémiás csapatnak éppen egy tolvajra van szüksége, ám a lánynak fogalma sincs, mibe is keveredik valójában.

Előre is elnézést, de valószínűleg nagyon sokszor fogom a regényt a Ghost Bird sorozathoz hasonlítani, mert így tudom kifejezni leginkább, milyen is volt ez a történet.

Az első alapvető különbség az, hogy ez egy NA regény, bár ezt a szereplők korán, a fegyverek jelenlétén és a néha elejtett szexuális jellegű utalásokon kívül nem sok minden igazolta. Mondjuk, ha reálisan nézzük, még jó, hogy 2-3 napnyi ismeretség után nem esett neki mind a 6 pasinak. Egy - két csók elcsattant, de az totál elfért benne.

A fiúk - forrás:goodreads.com

Tetszett, hogy nem a bemutatkozással telt az első rész, hanem menet közben, az akció sűrűjében ismertük meg a fiúkat. Mondjuk az, hogy megismertük őket, talán egy hangyányit túlzás, de egy felületes képet kaptunk róluk. Kayli is csak ilyen szintű bepillantást kapott az életükbe, tekintve, hogy ő a sztori narrátora.  A fiúkról kapott kevéske információ ismeretében kissé furán hatott, hogy Kayli azonnal kötődni kezdett hozzájuk.  Sang esetében közrejátszott az, hogy megmentették és egy kicsit hősként tekintett rájuk, ráadásul sülve - főve együtt voltak, Kayli viszont bizonyos okokból nem töltött velük annyi időt.

A fiúk egyébként itt is tipikusan Akadémiás pasik, érződik rajtuk az a feltétlen összetartása, ami az Akadámia alappillére. Mind a hat fiú különböző személyiség: Raven a vad , tetovált orosz, Axel a vezető, a csendes harcos, Marc a nagyszájú, de gondolkodó, Brandon a komoly, és csendes, belülről a testvére, Corey ellentéte, külsőre viszont kiköpött mása.

Nagyon érdekes a csapatuk dinamikája. Mindenhol Axel csapataként emlegetik őket, de megmondom őszintén, nem értem miért. Én elsőre egyértelműen Marcot gondoltam vezetőnek, ő az , aki úgy is viselkedett végig, koordinálta a fiúkat és az eseményeket. Axelnek ehhez képest vajmi kevés szerepe volt, mindösszesen annyi, hogy néha jelentőségteljesen nézett,  vagy még ritkább esetben kimondta a végső szót, de inkább a háttérből figyelt.

A szereplők kapcsolati ábrája - forrás: goodreads.com

Volt még egy fiú, a hatodik, Kevin, aki enyhén szólva is kakukktojás és egyben az első olyan Akadémiás pasi, aki egy az egyben unszimpatikus. Abból, amennyit láttam, totálisan hiányzik belőle az Akadémia tagjaira jellemző mentalitás. Persze, ezt szépen megpróbáltam megmagyarázni az írónő azzal, hogy neki komoly barátnője van és számára a lány is a családhoz tartozik, és mivel a család az első.... De ezt a magyarázat harmatgyenge. Simán otthagyta a csapatot és rohant a barátnőjéhez, amikor akció lett volna. Egyszerűen nincs helye a csoportban, nem közéjük való. Lehet, hogy később rám cáfol majd, de jelenleg igen csekély esélyt látok erre.

Úgy néz ki, mint aki gonosz?

Ha már akció, a könyvnek határozottan előnyére vált, hogy több volt benne az izgalmas esemény, mint a másik sorozatban. Sokkal kerekebb a cselekménye, mint a Ghost Birdnek és ennek nagyon örültem. Itt éppenséggel a drogügyletektől kezdve a mexikói kartellek bosszújáig minden volt, beépülés, megfigyelés, illetéktelen behatolás, robbantgatás. És emellé a romantika sem volt annyira túlnyomó többségben, Stone itt valahogy megtalálta azt az egyensúlyt, ami Sangék esetében egy icipicit elcsúszott.  Ráadásul kaptunk egy nagyon cuki gonoszt - bár az, hogy valóban gonosz - e, megkérdőjelezhető. Blake-et nagyon imádtam, tipikusan az a szeretnivaló, negatívnak beállított karakter, akiért muszáj rajongani, főleg, hogy ilyen sármos pasi. Aztán, hogy milyen valójában, az majd kiderül, de szerintem határozottan nem gonosz.

Összességében kellemes csalódás, bár érezni rajta, hogy lesz ez ennél jobb is, a potenciál megvan benne. Azt nem mondom, hogy minden tökéletesen logikus és reális volt benne, de elszórakoztatott és ez a lényeg.