A francia fiatal, Sacha Winters nem tud meghalni. Leugorhat a tetőről, leszúrhatják, lelőhetik, de mindig túléli. Egészen addig a napig, amíg az ősi ellenségek ki nem mondják, hogy meg kell halnia. Ami még rosszabb: a halála valami még rosszabbat indít majd el. Valami halálosat. És az a nap egyre csak közeleg.
Taylor Montclair egy átlagos angol lány, aki barátaival lóg és vizsgáira készül. Továbbá, ő az egyetlen ember, aki megmentheti Sacha-t.
Csak egy probléma van: ők ketten még soha nem találkoztak. Több száz kilométerre élnek egymástól, és nagy hatalmú erők bármit megtesznek , hogy távol tartsák őket.
Nyolc hetünk van rá, hogy megtalálják egymást.
Képesek elég hosszan túlélni ahhoz, hogy megmentsék a világot?
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)
Majd' kiugrottam a bőrömből, amikor megtudtam, hogy a Night School után Daugherty új regényt ír, így szinte kétség sem fért ahhoz, hogy ezt nekem olvasnom kell.
Sacha és Taylor két különböző országban élnek, ám mégis összeköti őket valami. Valami, ami nem az az iskolai projekt, amibe belekényszerítették őket. De vajon rájönnek - e időben, hogy mi is az a közös szál?
Még úgy is ugrottam az új regény ötletére, hogy tudtam, ez fantasy lesz, ami mostanában nem épp a kedvenc műfajom. Vannak viszont azok a nevek, akiktől még így is bevállalom.
Nem bántam meg, hogy kézbe vettem, és ez már nagy pozitívum. Nem mondom, hogy teljesen önkívületbe kerültem tőle, de elég izgalmas volt. (Mondjuk, ha belegondolok, a Night School 1. részével is így voltam , és a 2. résztől lett igazi nagy szerelem, úgyhogy még van esély...)
Szóval adott nekünk Sacha, aki francia és nem tud meghalni, legalábbis 18 éves koráig, mert akkor viszont bekövetkezik az elkerülhetetlen, akár akarja, akár nem. Persze ő ebből simán üzletet csinál, de csak azért, hogy eltartsa anyját és húgát. Mivel tisztában van vele, hogy már nem sokáig fog élni, nem igazán izgatja az iskola, ám angoltanára mégis ragaszkodik hozzá, hogy vegye fel a kapcsolatot egy bizonyos Taylorral, és mint tudjuk, véletlenek nincsenek...
Taylor Angliában él és a középiskola után az Oxfordra szeretne járni, ezért muszáj korrepetálnia a francia fiút, bár semmi kedve nincs hozzá, ráadásul egészen furcsa dolgok történnek vele. Megmondom őszintén, nem tudtam, mire számíthatok, mennyire fogunk belemenni a fantasy világába, de ez pont elég volt. Örültem, hogy nem annyira tipikus lényekkel és képességekkel találkoztunk. Kicsit Bloodlines feelingem is lett, azt leszámítva, hogy itt nem voltak vámpírok, de a többi az nagyjából stimmelt. Szépen, apránként kezdett fény derülni arra, hogy mi is lehet Sacha baja, illetve mi történik Taylorral. A közöttük lévő kapocs nem egyszerű és nem oldható meg szimplán, de ennek ellenére biztos, hogy megtalálják majd a jó megoldást, amit én még nem látok előre.
A klisés elemek azért rendre felbukkantak, de mégsem annyira zavaróak. Az üdítő volt, hogy legalább a szereplők egyike tudta, mivel is áll szembe nagyjából, még ha a miértekkel nem is volt tisztában, így csak Taylor tapogatózott a sötétben.
A történet háttere nagyon érdekes és rettenetesen régre nyúlik vissza, kíváncsi vagyok, erről fogunk - e még hallani a következő részben.
A klisékre visszatérve még annyit, hogy itt is bejátszik az, hogy a főhősről ( az egyikről) kiderül, hogy nagyon - nagyon - nagyon erős, de még ez sem zavaró, azt viszont remélem, hogy kapunk valami magyarázatot arra, miért is lett ő ilyen.
És persze YA könyv szinte nem létezhet romantikus szál nélkül, ami itt, ebben az esetben igencsak halovány, nagyon aranyos és kimondottan elfért benne. Jelenleg talán nem is igazán nevezhetjük romantikának, inkább csak a helyzetük miatt kötődnek egymáshoz, de megeszem a kalapom, ha a végére nem lesz köztük valami.
Egyelőre Sacha-n és Tayloron kívül nem sok szereplőt ismertünk meg közelebbről, aki volt is, az szegény nem élte túl. Kivétel ez alól a rikító kék hajú, szabad szájú Louisa, aki egy kicsit a Night School-os Zoé idősebb változatára emlékeztet, ami nem rossz kezdet. Bírom az ilyen üde foltokat.
Nem tudom, hány részes lesz a sorozat, de remélem, hogy legalább egy trilógiát összehoz majd a két írónő. Ugyanis a regényt Daugherty nem egyedül írta. Ez ugyan nem meglepő, az viszont igen, hogy a társszerző francia. Azonban nem kell megijedni, ez egyáltalán nem érződik a regényen. Olvastam, hogy Carina először francia nyelven írta meg az ő részét, majd saját maga fordította azt angolra. De mint mondtam, nem lehet érezni, gördülékeny a szöveg.
A folytatásról még semmit nem lehet tudni, az írónők honlapján sincs semmi információ, de gondolom majd év vége felé várható a folytatás, de ez csak egy vad tipp, gondolom a kétnyelvűség miatt kicsit hosszabb ideig készül.
A folytatásról még semmit nem lehet tudni, az írónők honlapján sincs semmi információ, de gondolom majd év vége felé várható a folytatás, de ez csak egy vad tipp, gondolom a kétnyelvűség miatt kicsit hosszabb ideig készül.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)