Három év telt el azóta, hogy Mia eltűnt Adam életéből. És Adam három éve nem tudja pontosan, hogy miért. Amikor útjuk egy éjszaka erejéig keresztezi egymást New Yorkban, Adam végre felteheti Miának a kérdéseket, amelyek azóta is gyötrik. De vajon ez a néhány óra ebben a varázslatos városban elég-e arra, hogy maguk mögött hagyják a múltat? Vajon van-e esély az újrakezdésre mindazok után, ami velük történt?
Az első rész nem váltotta be egészen a hozzá fűzött reményeimet (bár a film tetszett), de többen mondogatták, hogy a második része biztosan jobban fog tetszeni, úgyhogy megpróbálkoztam vele, mert miért ne.
Mia felébredt és folytatta életét. A Julliardra ment, hogy zenét tanuljon. Adam sikerre vitte bandáját, turnéznak, lemezt adnak ki, és a világhír felé száguldanak. Azonban a két fiatal három éve nem látta egymást. Se egy telefon, se egy email. vajon, mi történt, ami így tönkretette a kapcsolatukat?
Igyekeztem nem nagy elvárásokkal nekifutni a könyvnek, nehogy úgy járjak, mint az első résszel. A Ha maradnék végéhez képest három évvel később csatlakozunk vissza Adam és Mia történetébe.
Az ember azt várná, hogy boldogan élnek együtt, hiszen mindkettejükre ráfér egy kis boldogság azok után, amin keresztülmentek, de ennek pontosan az ellenkezője fogadja az olvasót, azonban az okok ismeretlenek maradnak egy ideig.
Szerkezetileg igen hasonló, mint az első rész, hiszen amellett, hogy a jelen történéseit figyeljük, a visszatekintésekből megtudhatjuk, hogy mi is történt Adamékkel a három év alatt, és miként is jutottak oda, abba a helyzetbe, amiben éppen vannak.
Az első fele, ahol Adam elmeséli, hogyan él, illetve, mi történt vele az elmúlt három évben, nem igazán nyűgözött le. Valahogy nem tudtam átérezni Adam helyzetét és lelkiállapotát, olyannyira nem, hogy bizony egy idő után elkezdett erőteljesen idegesíteni. A szenvedését kicsit túlzottnak éreztem és ez igencsak levont az élményből. A helyzet onnantól kezdett némileg javulni, amikor Mia is feltűnt a képben azon a bizonyos estén.
Újra érezhető volt köztük a vonzalom, szinte azonnal, még ha ezt nem is vallották be maguknak. Kicsit visszaadta az első résznek azt a hangulatát, amit abban annyira szerettem. Persze becsülendő emellett, ahogy próbálták helyrehozni félresiklott dolgaikat. Óhatatlan volt, hogy előbb - utóbb kitör belőlük az a keserűség, az a feszültség, ami a külön töltött idő alatt felgyülemlett bennük, ennek tökéletes példája volt az, ami a hajón/kompon történt.
Az egyébként tetszett, hogy egész éjjel együtt kószáltak. Az ilyen éjszakáknak még akkor is megvan a maguk hangulata, ha mint Mia és Adam esetében is, nem csak a boldogságról szólnak az együtt töltött pillanatok.
Az is biztossá vált, hogy ők ketten bizony összetartoznak, és akárhányszor vagy akármennyi ideig is válnak szét útjaik, mindig visszatalálnak egymáshoz.
Nem volt rossz regény, de az első felében tapasztalt enyhe "ellenszenv" miatt számomra nem érte el az első rész szintjét.
Nem tudom, mi a helyzet megfilmesítés témájában, tervezik - e egyáltalán, de azért szívesen megnézném a folytatást.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)