Ugrás a fő tartalomra

Pár szóban (4) - Gayle Forman: Where She Went (If I Stay #2) (Hová tűntél?)

Három év telt el azóta, hogy Mia eltűnt Adam életéből. És Adam három éve nem tudja pontosan, hogy miért. 
Amikor útjuk egy éjszaka erejéig keresztezi egymást New Yorkban, Adam végre felteheti Miának a kérdéseket, amelyek azóta is gyötrik. De vajon ez a néhány óra ebben a varázslatos városban elég-e arra, hogy maguk mögött hagyják a múltat? Vajon van-e esély az újrakezdésre mindazok után, ami velük történt?

Az első rész nem váltotta be egészen a hozzá fűzött reményeimet (bár a film tetszett), de többen mondogatták, hogy a második része biztosan jobban fog tetszeni, úgyhogy megpróbálkoztam vele, mert miért ne.


Mia felébredt és folytatta életét. A Julliardra ment, hogy zenét tanuljon. Adam sikerre vitte bandáját, turnéznak, lemezt adnak ki, és a világhír felé száguldanak. Azonban a két fiatal három éve nem látta egymást. Se egy telefon, se egy email. vajon, mi történt, ami így tönkretette a kapcsolatukat?

Igyekeztem nem nagy elvárásokkal nekifutni a könyvnek, nehogy úgy járjak, mint az első résszel. A Ha maradnék végéhez képest három évvel később csatlakozunk vissza Adam és Mia történetébe.
Az ember azt várná, hogy boldogan élnek együtt, hiszen mindkettejükre ráfér egy kis boldogság azok után, amin keresztülmentek, de ennek pontosan az ellenkezője fogadja az olvasót, azonban az okok ismeretlenek maradnak egy ideig.

Szerkezetileg igen hasonló,  mint az első rész, hiszen amellett, hogy  a jelen történéseit figyeljük, a visszatekintésekből megtudhatjuk, hogy mi is történt Adamékkel a három év alatt, és miként is jutottak oda, abba a helyzetbe, amiben éppen vannak.

Az első fele, ahol Adam elmeséli, hogyan él, illetve, mi történt vele az elmúlt három évben, nem igazán nyűgözött le. Valahogy nem tudtam átérezni Adam helyzetét és lelkiállapotát, olyannyira nem, hogy bizony egy idő után elkezdett erőteljesen idegesíteni. A szenvedését kicsit túlzottnak éreztem és ez igencsak levont az élményből. A helyzet onnantól kezdett némileg javulni, amikor Mia is feltűnt a képben azon a bizonyos estén.
Újra érezhető volt köztük a vonzalom, szinte azonnal, még ha ezt nem is vallották be maguknak. Kicsit visszaadta az első résznek azt a hangulatát, amit abban annyira szerettem. Persze becsülendő emellett, ahogy próbálták helyrehozni félresiklott dolgaikat. Óhatatlan volt, hogy előbb - utóbb kitör belőlük az a keserűség, az a feszültség, ami a külön töltött idő alatt felgyülemlett bennük, ennek tökéletes példája volt az, ami a hajón/kompon történt.
Az egyébként tetszett, hogy egész éjjel együtt kószáltak. Az ilyen éjszakáknak még akkor is megvan a maguk hangulata, ha mint Mia és Adam esetében is, nem csak a boldogságról szólnak az együtt töltött pillanatok.
Az is biztossá vált, hogy ők ketten bizony összetartoznak, és akárhányszor vagy akármennyi ideig is válnak szét útjaik, mindig visszatalálnak egymáshoz.

Nem volt rossz  regény, de az első felében tapasztalt enyhe "ellenszenv" miatt számomra nem érte el az első rész szintjét.
Nem tudom, mi a helyzet megfilmesítés témájában, tervezik - e egyáltalán, de azért szívesen megnézném a folytatást.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tome Topple 16. kör - 1. hét

Ez alkalommal talán harmadszorra vagy negyedszerre veszek részt ezen a readathonon, és még mindig, minden egyes alkalommal nagy élmény. Ráadásul a féltégla méretű könyveim is fogynak. Mondjuk, aggódnom nem kell, mert mindig találok újakat, mire elérkezik a következő kör. Erre a két hétre három könyvet terveztem be: Murakamitól A kurblimadár krónikáját, K.A Knighttól a Den of Viperst és Borsa Browntól A végzet című regényt. Murakamival kezdek, a többit meglátjuk.

Jamie McGuire: Walking Disaster (Veszedelmes sorscsapás) (Beautiful #2)

A Gyönyörű Sorscsapás Travis szemszögéből elmesélve. Mennyi az a túl sok szerelem? Travis két dolgot tanult meg az anyjától, mielőtt meghalt: Szeress keményen, küzdj még keményebben. A Walking Disasterben Travis élete tele van gyors kapcsolatokkal, titkos fogadásokkal és erőszakkal. Épp amikor úgy érzi, hogy legyőzhetetlen, Abby Abernahy térdre kényszeríti. Minden történetnek két oldala van. A Gyönyörű sorscsapásban meghallgathattuk Abby verzióját  Most viszont eljött az idő, hogy Travis szemén keresztül lássuk a történteket. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Aki olvasta a Beautiful Disasterről írt bejegyzésemet itt a blogon, az tudhatja, hogy a hibái ellenére szerettem a könyvet, így nem volt kérdés, hogy a második rész is kap egy esélyt, ami tulajdonképpen nem egy klasszikus értelemben vett folytatás.

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo