Ugrás a fő tartalomra

Könyvfesztiválon jártam, sok szép könyvet láttam...

... és néhányat haza is hoztam magammal a sok élmény és emlék mellett.



A nap már jól kezdődött, mert Abstractelfet sikerült a pályaudvaron 1 percen belül megtalálnom, ami mondhatni simán rekordnak számít, tekintve, hogy rólunk van szó.



Aztán bevettük a Millenárist, hova emlékezetből, eltévedés nélkül, a Széll Kálmán téri felfordulást kerülgetve simán elértünk. 
Azt, hogy mi, mi után következett , kizárt dolog, hogy időrendi sorrendben fel tudom idézni, úgyhogy meg sem próbálkozom vele, csak egy ilyen zanzásított verziót tudok nyújtani. 

Meglátogattuk azokat a standokat, amiket már előre tudtunk, hogy meg kell, mert az áhított könyveket be kellett szerezni. Aztán voltunk dedikáláson is, nem is egyen, és mindegyik tök jó hangulatban telt. Ismerősökkel most nem nagyon sikerült találkozni, valahogy elkerültük egymást a legtöbb emberrel, de azért voltak olyan rég nem látott személyek, akikkel jó volt hosszú idő után újra beszélni egy kicsit, a kiadók képviselői közül is. (A Főnix Könyvműhely és Fumax standján "dolgozók" előtt pedig külön le a kalappal, amilyen hősiesen és mosolyogva viseltek minket napjában többször is.)

Mikor már nem bírta a lábunk, a fűben leheveredtünk, számot vetettünk, hogy mindenkinek megvan - e minden könyve, volt néhány könyv, ami némi segédlettel egy pár percig elkallódott egy új gazdához, de aztán visszatalált eredeti tulajdonosához.

Ettünk nagyon fincsi fagyit is, ami kimondottan jól esett a majdhogynem nyári melegben. Mikor mindenünk megvolt, mindet megvettünk, amit csak lehetett (és amire a pénzünk futotta), fáradtan, de diadalittasan hazaindultunk a zsákmánnyal, miközben a piros lámpánál nagy örömmel vettük észre a Parlamentet. (Gigi, egyébként a Horrorstör könyvjelző a tiéd!)



Az igazi meglepetés azonban itthon várt, amikor közelebbről is szemügyre vettem a beszerzett könyveket. Meglepődve, de annál nagyobb örömmel konstatáltam, hogy mind a Gyönyörű tévedésen mind a Boldogító lélegzeten is szerepel egy - egy általam írt ajánló a blogom neve alatt. El nem tudjátok képzelni mekkora boldogság ez!  Köszönet a Maxim kiadónak, amiért felkerülhettem 2 könyvükre is!


Szóval összességében ezt a napot is nagyon - nagyon sikeresnek nyilvánítom. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2023-as zárás

  Az idei év számokban:                                          Olvasott könyvek száma: 94 (ebből angolul: 69) Újraolvasások száma: 5 Be nem fejezett könyvek száma: 1 Legolvasottabb műfaj: romantikus (és egyéb alműfajai)

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobb...

Rebecca Donovan: Out of Breath (Breathing #3)

Emma otthagyja Weslyn-t és vele együtt minden lakóját, hogy a Stanford Egyetemre járjon, ahogy mindig is tervezte. Már nem ugyanaz a lány, aki volt, csak árnyéka önmagának. Össze van törve, és az egyetlen lehetősége arra, hogy újra teljes életet élhessen, ha megbocsájt. Meg kell találnia a módját, hogy megbocsájtson önmagának, és rájöjjön mennyire értékes, mielőtt elfogadja a szerelmet, amit igazából megérdemel. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) A második részt jóval megjelenése után olvastam, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy tudtam, nagyon szemét kis függővége lesz, és így kevesebbet kell várnom a befejező részre. És tényleg megúsztam viszonylag kevés várakozással,  mindössze talán két hét telt el, és már újra belemerülhettem Emma történetébe.