Hat hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn bármit megtenne, hogy visszaszerezze a húgát.
Bármit. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal.
Rafi félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, haldokolva hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány kell, hogy megmentse az életét.
Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok erődítményébe, ahol a lány mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségeinek könyörületességére bízni magát, hogy újra ép és egész lehessen.
Angyalok. Gyönyörű borító. Ez a két dolog összességében bőven elég volt ahhoz, hogy a várólistámon landoljon a regény.
Ráadásul volt valaki (akire majd később visszatérek), aki olvasta, imádta és lassacskán, finoman a bogarat a fülembe ültette.
Eljött a vég. Az angyalok leszálltak a földre, de nem azért, hogy jót cselekedjenek. Éppen ellenkezőleg, amerre csak járnak, pusztítást hagynak maguk után. A nagyvárosok kihaltak, ezért indul el Penryn is húgával és édesanyjával a hegyekbe. Az út a körülményekhez képest viszonylag simának tűnik, egészen addig, amíg szembe nem találkoznak pár angyallal, akik magukkal viszik testvérét.
Mint mondottam, egy bizonyos valaki, nevezzük nevén, Abstractelf mindig áradozott mesélt róla egy kicsit, így a könyv egyre előrébb mászott a listán. Ráadásul Abstract minden célzás nélkül egy vak randi keretében meglepett vele karácsonyra.
Mivel nagyon piszkálta a fantáziámat, így ez lett 2015. első olvasmánya, ráadásul ezzel megkezdtem a várólista csökkentést is.
Mindenkinek azt kívánom, hogy legalább ilyen jó legyen az év első olvasmánya, de tényleg!
Köztudottan imádom az angyalokat, úgyhogy ezt a könyvet alapból nekem írták, de arra még a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz. Ebben a regényben minden megvolt, ami az elejétől a végéig lekötötte a figyelmemet: izgalom, egy kis humor- ami szarkasztikusan jó, némi horror, nagyon jó karakterek és a dark hangulat.
Ez mondhatni egy poszt - apokaliptikus környezetben játszódó történet, így adott a sötét, vészjósló hangulat. Ezt rettenetesen eltalálta az írónő. Aztán itt volt az, hogy Penryn, Raffe-val karöltve el akart jutni A pontból B pontba. Ezt más regényben is olvastuk már, és nem volt épp veszélytelen vállalkozás ehhez nyúlni, hiszen, ha a lelki folyamatok átveszik a terepet, akár unalmassá is válhat a cselekmény. Itt azonban erről szó sem volt, sétagaloppnak korántsem volt nevezhető az út, mindig történt valami, Raffe és Penryn folyamatos menekülésben és küzdelemben voltak.
Ha már Raffe-t említettem... Ezek az angyalok inkább tűntek ördögöknek, mint szárnyas jótevőknek. Baromira nem érdeklik őket az emberek, nem törődnek azzal, hogy hányan halnak meg, ők a Földet mondhatni csak játszótérnek használják angyali játszmáikhoz. Raffe-ban is benne van a nemtörődömség, de hátrányos helyzetéből adódóan ez az oldala, tulajdonsága végül nagyjából alábbhagy. Mindkettejüknek szükség van valamire a másiktól, így ez összeköti őket, és néha ez generál igencsak érdekes helyzeteket.
Mindketten elég erős karakterek. Raffe egy erős angyal, de sérült az egoja és fizikuma is, ez az átlagosnál is harapósabbá teszi, azonban lassan megtanul bízni a lányban, rájön, hogy a lány nem akarja őt feltétlenül megölni, legalábbis addig nem, amíg meg nem találják a húgát.
Penryn bátor, nagyon belevaló és kedvelni való főhős. Nem csak húgára vigyáz, hanem anyjára is meg tulajdonképpen az angyalra is, hiszen nagy értéket hordoz, meg azért kezd némi nemű érzelmeket is táplálni iránta, bár még kétesélyes, hogy mi lesz a dologból.
De tény, hogy a jelenlegi körülmények között vajmi kevés esély van bármi nemű szerelem kialakulására, hiszen elsősorban a túlélésre kell koncentrálni és ez határozottan az előnyére vált.
Azt, hogy mi lett Raffe-val, még nem tudom hová tenni. Angyaliság szempontjából biztos, hogy nem lesz jó hatással rá, egyéb szempontból viszont, talán még jól is jöhet neki, de ez majd csak a folytatásból derül ki.
Két apró negatívumot meg kell említenem. Illetve nem is negatívumot, csak számomra hatottak furán, legalábbis az egyik. A másik meg csak szimplán nem érdekelt annyira.
Ez utóbbi az a rész volt, mikor az angyalok politikáját tárgyalták. A hatalmi játszmák és az erőfitogtatás soha nem kötött le, és itt sem volt ez másképp. Tudom, hogy kell a világfelépítés teljességéhez, de nem sirattam volna meg, ha kimarad.
A másik, ami ebben a történetben számomra kissé idegenként hatott, azok a végén lévő lények. Valahogy ezek a skorpió szerű cuccok meg a mutánsok kilógtak a sorból. Tudom, hogy ha már ilyen kis gonosz angyalok vannak, akkor simán lehetnek ilyen mutáns- féleségek is, de nekem akkor sem kellettek volna bele.
Azonban, ez legyen a legnagyobb problémám, mert emellett a könyv iszonyatosan izgalmas volt, szinte letehetetlen.
Nagy eséllyel pályázik a 2015. legjobb könyve címre, annak ellenére, hogy még csak most kezdtük az évet.
Drága Absztrakt! Köszönöm, hogy rábeszéltél! (Ilyen könyvekre máskor is, bátran! :D )
Szívesen. :D Úgy örülök, hogy 5*-ot kapott tőled is! Féltem, hogy kevesebb lesz. Ugyanakkor egy élmény volt olvasni a posztot, végigvigyorogtam az egészet. :D
VálaszTörlésHát még én mennyire örülök, hogy 5*-ot tudtam neki adni! :)) Egyébként, a második rész is hasonló reakciókat váltott ki.
TörlésAz a rész a kikészítés kategória... és már 2013 óta várom a befejezést. Kérem az együttérzést. :))
Törlés