Leesie Hunt szabályok szerint élni: semmi csókolózás, semmi szex, és nincs randi a mormon közösségen kívüliekkel.
Amikor Michael Walden, egy búvár, aki elveszítette szüleit, megérkezik a városba, Leesie egy olyan valakit lát benne, akinek szüksége van rá. Szerelembe esnek, még akkor is, ha a fiút az álmai a tenger mélyéhez kötik, míg a lányt pedig a megváltás az égbe.
Vajon kettejük kémiája túl erős lesz, hogy ellenálljanak?
Leesie és Michael meg kell, hogy hozzák életük legnehezebb döntését: a hitükre hallgassanak vagy a szívükre...
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)
A Sing me to Sleep után körbenéztem, hogy van - e az írónőnek egyéb más könyve és meglepődve tapasztaltam, hogy bizony van egy trilógiája, ami érdekesnek hangzott, így hirtelen felindulásból elolvastam az első részét.
Michael a búvárkodásnak él, ám miután szüleit elveszíti, ez a tevékenység már más célt szolgál számára. El is tiltják tőle, így szinte semmije sem marad. Ekkor találkozik Leesie-vel, a mormon lánnyal, aki talán segíthet kihúzni őt abból a mély gödörből, amibe került.
Főként a forma az, ami rávett arra (persze az írónő neve mellett), hogy ilyen gyorsan elolvassam. Eléggé rendhagyó formátumban íródott, az egész könyv versekből, chat - beszélgetésekből és búvárnapló (azt hiszem így hívják, ha mégsem, hát elnézést, búvárkodásban nem vagyok otthon) bejegyzésekből áll össze. Ennek ellenére szépen kirajzolódik az egész történet, minden érthető. A versekből és chat-logokból főleg Leesie érzéseit, gondolatait tudjuk meg, míg a naplóbejegyzésekből értelemszerűen Michael életét, mindennapjait követhetjük nyomon. A cselekmény két alappillérét a srác depressziója és abból való kilábalása illetve Leesie mormon közösségbe való tartozása és az ebből adódó köztük tornyosuló ellentétek adják. A lány származása, illetve inkább neveltetése és hitvallása nagyban megnehezíti kapcsolatukat, hiszen sok minden tiltott, ami alapesetben egy normál kapcsolat velejárója lenne: randizás, testi kontaktus meg úgy egyáltalán, egy gyülekezeten kívüli taggal való kapcsolat. Ez több ponton okoz komoly problémákat a történet folyamán, és bizony Leesie is kérdőre von bizonyos dolgokat az eddigi meggyőződésével kapcsolatban.
Nem él annyira szigorú és kegyetlen körülmények és szabályok között, mint mondjuk tette azt Pattyn, a Burned c. regény főhősnője, aki szintén mormon, de ez gondolom a családi háttér függvénye is.
Leesie családja szeretetteljes légkörben éldegél, annak ellenére, hogy vallásuk miatt milyen szabályoknak kell megfelelniük.
Mindig érdekes arról olvasni, hogy mennyit számít a neveltetés, és mennyire befolyásolja a természetes folyamatokat az életben. Mindjárt kifejtem mire is gondolok.
Itt van például az, hogy a lány életében először lesz szerelmes, így ez az érzés teljesen új neki. Szeretné megélni minden egyes mozzanatával együtt, de tisztában van azzal, hogy mit szabad és mit nem, mit vár el tőle a családja és a közösség, amelynek tagja. A kettő óhatatlan, hogy előbb - utóbb ütközik, és akkor előjönnek a kompromisszumok, amik kikerülhetetlenek egy bizonyos ponton.
Nyilván szeretné megtartani a fiút, aki hasonlóan érez iránta, de ehhez bizony át kell hágnia jó néhány szabályt. Ez még talán nem is lenne gond, de rájön, hogy nagyon tetszik neki az élmény és felötlik benne a lelkiismeret furdalás meg a kérdés, hogy meddig mehet el? Ez a dilemmázás még elbírt volna egy kis kidolgozást magunk között szólva, mert egyik pillanatban stresszelte magát rajta, a másik pillanatban meg eszébe sem jutott.
Nagyon segíteni akart a fiúnak, aki ezt néha tolakodásnak vette, ami nem is csoda, mert Leesie néha rettenetesen nyomult. De esetenként Michael reakciója is túlzás volt, nem is kicsit, ráadásul az esetek 90%-ban elég gyerekesen viselkedett, depresszió ide vagy oda. Attól, hogy valaki depressziós, még nem kezd el hisztizni, mint egy kisgyerek. Ha a lány véletlenül megbántotta őt, azonnal azon járt az esze, miként bánthatná ő is Leesie-t. Egyszer megesett olyan is, hogy összevesztek valamin, erre lefeküdt Leesie "ellenségével", ráadásul úgy, hogy megígérte neki, hogy nem tesz ilyet, de csak így tudta bántani a lányt és meg is tette, nem számolva a következményekkel. Teljes mértékben éretlen volt. Úgy viselkedett, reagált bizonyos helyzetekben, mint egy 14-15 éves, holott 18-19 éves volt.
A másik, ami részben unszimpatikussá tette a karaktert, az a folytonos "babe" használat. A falnak megyek ettől a becenévtől, ráadásul emellett rendszeresen a kismalac jut róla eszembe, tudjátok, a meséből.
Na, most képzeljétek el mennyire voltam képes komolyan venni egy jelenetet, ahol épp komolyságra lett volna szükség, ám, ahogy elhangzott a "babe" megszólítás és bevillant a cuki malacka, elröhögtem magam. Jó, tudom, ez valamilyen szinten engem is minősít, hogy képtelen vagyok elvonatkoztatni, de akkor sem tehetek arról, hogy erre asszociálok.
A vége határozottam nekem való, keserédes, de én pontosan az ilyeneket szeretem, úgyhogy ennek kimondottan örültem.
Ezekkel a hibákkal együtt azonban sajnos nem volt több, mint egy közepes olvasmány. Az alapsztori jó, de jobban ki lehetett volna bontani. A forma viszont tetszett, még van 2 részt, azokkal azért megpróbálkozom.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)