Ugrás a fő tartalomra

Maggie Stiefvater: Sinner

Mindenki úgy gondolja, hogy ismeri Cole történetét. Sztárság. Függőség. Bukás. Eltűnés. De csak néhány ember ismeri Cole legsötétebb titkát - a farkassá változás képességét. Egyike ezeknek az embereknek Isabel. Egy ponton még talán szerették is egymást. De ez már úgy tűnik nagyon régen volt. Most Cole visszatért. Vissza a rivaldafénybe, Vissza a veszélyzónába. Vissza Isabel életébe. Megmenthető még ez a bűnös lélek? 
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Mikor kiderült, hogy Maggie Stiefvater megírja Isabel és Cole történetét örültem is meg nem is. Örültem, mert a Shiver trilógiában nagyon megkedveltem mindkét karaktert, de tartottam is tőle, mint általában a kiegészítő kötetektől szoktam.



Cole visszatér Los Angelesbe. Három okból kifolyólag döntött így. 
1) Új lemezt akar kiadni, 2) az új lemez készítését egy valóság show formájában meg is örökíti, 3) Isabel.
Már csak az a kérdés, hogy a lány mit szól ahhoz, hogy a fiú visszatért az életébe.

Fura volt újra visszacsöppenni Mercy Falls farkasainak néhány tagja közé, főleg, hogy a helyszín most L.A. lett.
Mondhatjátok rám, hogy előítéletes vagyok, de bizony óvatosan nyúlok az olyan kiegészítő novellákhoz, mint amilyen ez is, és higgyétek el, nem ok nélkül, ugyanis eddig még mindegyik alulmúlta a várakozásaimat. Egy kicsit ez is.
És, hogy mégis mi volt vele a bajom?
Egyrészt az, hogy kicsit túl volt drámázva az egész és ezáltal az egész el is volt nyújtva a kelleténél jobban. Ahhoz képest, hogy "csak " egy kiegészítő novella, egy megtermett regény hosszúságával rendelkezett, de a cselekmény viszont nem volt meg hozzá, még annyira sem, mint a Shiverben.
Gyakorlatilag az egész regény önmagában arról szólt, hogy a két főszereplő összejön - e vagy sem (amivel alapvetően nem volt bajom, hiszen drukkoltam nekik), a többi dolog, csak körítés. Nem lett volna gond, mert nem ez az első és nem is az utolsó regény, ami egy pár életét helyezi előtérbe, de itt erre soknak bizonyult ez az oldalszám, nem is kicsit.
Onnan tudom, hogy sok volt, hogy helyenként elkalandoztak a gondolataim olvasás közben, mert nem igazán volt olyan esemény, ami lekötötte volna a figyelmem.
Valahogy Cole valóságshow forgatása nem hatott meg még akkor sem, ha a végkifejletben nagy szerepe van.
A Maggie által készített egyedi védőborító
Valahogy az eddigi könyvekből nem ilyennek ismertük meg. Jó, hogy sokszor kiemeli szóban, hogy ő mára már nem ugyanaz a Cole, de ez inkább megnyilvánult szavakban, mint tettekben. Persze, azért voltak dolgai, amik egyértelműen megmutatták, hogy valóban változott valamennyit (pl. mikor a lányok megjelentek a hálószobája előtt), de akkor is inkább a szóbeli megerősítés került előtérbe.
Kicsit az volt az érzésem, mind Isabel, mind Cole esetében, hogy fogalmuk sincs mit is akarnak az élettől és egymástól, úgy tűnt hogy csak sodródnak az árral, aztán majd meglátják mi lesz.
A farkas - lét sem játszott olyan nagy szerepet a könyvben, bár tény, hogy ahol megjelent ott volt jelentősége.

És az eddigiekből teljesen arra lehet következtetni, hogy egyenesen utáltam a könyvet, pedig nem.
Tetszett, hogy Maggie megtartotta a karakterek hihetőségét és legfőképpen egyediségét. Mindketten kakukktojásnak számítanak, de még Leon a csendes sofőr is, aki végül nagyon jó barátságot köt Cole-lal. Egy olyan egyedi kis közösséget hoztak ők létre (Isabel, Cole, Leon, Jeremy, banda dobosa és Isabel unokatestvére), ami akarva - akaratlanul otthoni érzést árasztott a zajos és hatalmas Los Angelesben, mg akkor is, ha mindenkinek bőségesen kijutott a problémákból és inkább a saját életük egyengetésével voltak elfoglalva.
A kedvenc részeim természetesen fő párosunkhoz kötődnek. Egyikük sem vallja be nyíltan, de még a vak is látja, hogy bizony fülig szerelmesek egymásba és nem képesek a másik nélkül létezni. Nagyon imádtam a közös jeleneteiket, nagyon édesek voltak együtt. Elég egyedi kapcsolat az övék, ami nem meglepő, hisz egyikük sem egy kimondottan hétköznapi személyiség. Isabel makacssága is nehezíti egymásra találásukat, ahogyan Cole farkas oldala is beleszól, elég csak a lány munkahelyén történtekre gondolnunk, meg is lett az eredménye.
Imádnivaló volt, hogy mondhatni saját nyelvet alakítottak ki maguknak és azon kommunikáltak egymással elég sajátos módon.

A közös jeleneteik mindent vittek. A kedvencem az volt, mikor Cole lakásának fürdőszobájában bújtak el a valóságshow kíváncsi kamerái elől. Nem történt akkor köztük semmi, de mégis olyan érzésem volt, hogy sokat léptek előre. A műsor, amiben Cole szerepelt, szintén nem könnyítette meg a helyzetüket. Baromi nehéz lehet egy olyan sztárral bensőséges kapcsolatot kialakítani, akinek lépten - nyomon kamerák figyelik minden lépését, ráadásul a műsor "szülőanyja" folyton olyan helyzeteket teremt, ahol le kell küzdenie a régi önmagához való visszatérést ( félmeztelen csajokat küld rá, drogosokkal veszi őt körül stb.).
Na, ő volt még nagyon idegesítő szereplő. Értettem én, hogy nézettséget akart, de én túlzásnak éreztem azokat a helyzeteket, amiket ennek érdekében gerjesztett. Viszont ő volt az egyetlen igazán negatív szereplő.
Összességében kissé elnyújtott, itt-ott túldrámázott, de Cole és Isabel közös pillanataiért mindenképpen megéri elolvasni. A legnagyobb problémája az volt, hogy nem Mercy Falls volt a helyszín, emiatt hiányzott belőle az az érzet, ami a Shiverben annyira jó volt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tome Topple 16. kör - 1. hét

Ez alkalommal talán harmadszorra vagy negyedszerre veszek részt ezen a readathonon, és még mindig, minden egyes alkalommal nagy élmény. Ráadásul a féltégla méretű könyveim is fogynak. Mondjuk, aggódnom nem kell, mert mindig találok újakat, mire elérkezik a következő kör. Erre a két hétre három könyvet terveztem be: Murakamitól A kurblimadár krónikáját, K.A Knighttól a Den of Viperst és Borsa Browntól A végzet című regényt. Murakamival kezdek, a többit meglátjuk.

Jamie McGuire: Walking Disaster (Veszedelmes sorscsapás) (Beautiful #2)

A Gyönyörű Sorscsapás Travis szemszögéből elmesélve. Mennyi az a túl sok szerelem? Travis két dolgot tanult meg az anyjától, mielőtt meghalt: Szeress keményen, küzdj még keményebben. A Walking Disasterben Travis élete tele van gyors kapcsolatokkal, titkos fogadásokkal és erőszakkal. Épp amikor úgy érzi, hogy legyőzhetetlen, Abby Abernahy térdre kényszeríti. Minden történetnek két oldala van. A Gyönyörű sorscsapásban meghallgathattuk Abby verzióját  Most viszont eljött az idő, hogy Travis szemén keresztül lássuk a történteket. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Aki olvasta a Beautiful Disasterről írt bejegyzésemet itt a blogon, az tudhatja, hogy a hibái ellenére szerettem a könyvet, így nem volt kérdés, hogy a második rész is kap egy esélyt, ami tulajdonképpen nem egy klasszikus értelemben vett folytatás.

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo