Angela Morrison: Sing Me to Sleep

AZ ÁTVÁLTOZÁS
Beth mindig is Szörnyeteg volt, az iskolában is mindenki így hívja magassága, az arcán található hegek és erős szemüvege miatt. A lány egyetlen barátja a geek, aranyhajú Scott. Egészen addig így van ez, amíg meg nem választják őt a lánykórus szóló énekesének, és teljesen átalakítják, ami örökre megváltoztatja az életét.

A SZERELEM
Mikor Beth kórusa Svájcba utazik, a lány találkozik Derekkel, aki sápadt, titokzatos és teljesen álmodozó. Derek zene  és a lány iránt tanúsított töretlen szenvedélye lenyűgözi Beth-t. Ugyanis Derek szemében ő nem a Szörny, hanem a Szépség.

A LEHETETLEN VÁLASZTÁS
Mikor Beth hazaér, legjobb barátja, Scott vallomást tesz neki, ami teljesen szétszakítja. A kedves és állandó barát, Scott mellett maradjon vagy kövesse azokat az új, veszélyes és erős érzéseket, amiket Derek iránt érez?

A SZÍVETTÉPŐ FÁJDALOM
Beth minél közelebb kerül Derekhez, a fiú annál távolibbnak tűnik. Ekkor fedezi fel a lány, hogy Derek sötét titkot rejteget előle, egy olyan titkot, ami mindent összetörhet.
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Ez a könyv is az évekkel ezelőtt, elsőként kiszemelt angol olvasmányaim közé tartozik, de nem is tudom, miért húztam eddig az elolvasását.

Beth túl magas, az arcát is hegek csúfítják, tökéletes célpontja az iskola legkeményebb magjának. Az élteti, hogy már csak pár hónap és megszabadul tőlük. Addig is két nagy támasza van, Scott, aki a gyermekkori legjobb barátja és a zene, jobban mondva az éneklés.

Nagyon jó hangja van, de még sincs kiemelt helyen, igaz, nem is vágyik rá. Ám mikor mégis hírnévre tesz szert szinte akaratán kívül, az több szempontból is megváltoztatja életét.

Furán indult a kapcsolatom a könyvvel, nagyon nehezen rázódtam bele a stílusába, de nem igazán tudom, miért. Kicsit zavartak a  tőmondatok, meg az egyszavas párbeszédek is. Előbbi végig megmaradt, de egy idő után már annyira nem volt zavaró, utóbbinál meg rájöttem, hogy ez bizony a karakterek sajátossága.

Beth-nek nem sok önbizalma van, és ez azután sem változik, hogy a kórus szólóénekese lesz, és ez némi, na jó, nem némi, hanem teljes külső átalakulást kíván tőle.

Ettől, hogy külsőleg megszépült, belül még ugyanolyan szörnynek képzeli magát, még akkor is, mikor találkozik Derekkel, a "legjobb pasival".

Bevallom, itt a könyv elején egy kicsit alábbhagyott kezdeti lelkesedésem. Úgy gondoltam, hogy egy fordított szépség és szörnyeteg sztorit kapunk, ahol a leányzó a szörnyeteg, a pasi meg a szépség, de hála a jó égnek, valami egészen más sült ki a történetből, bár a végén ennek annyira nem örültem.
Szóval bennem volt a félsz, hogy ez csak egy szimpla love sztori lesz, ahol a csúnya lány gyönyörűvé válik és jól szerelembe esnek a szintén gyönyörű és elérhetetlen pasival.
Azonban ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna! Olyan szívfacsaró és szomorú történet lett belőle, hogy csak néztem ki a fejemből.

A befejezésnél csak úgy potyogtak a könnyeim. Rettenetesen szomorú volt, és kegyetlen dolognak éreztem, hogy így ért véget, de sajnos néha az élet is kegyetlen. Mondjuk a legeslegvégébe azért belekötöttem volna a sírás közepette is, mert baromi elhamarkodottnak és korántsem helyénvalónak találtam. De mindegy is, mert ez csak a befejezés.
A történetben egyébként nagy szerepet játszott a zene, tekintve, hogy Beth és Derek mindketten kórustagok, és ennek "segítségével" találkoznak, a zene köti össze őket.
Derek nem tűnik megközelíthetetlennek, sőt, igencsak élénk érdeklődést mutat a lány iránt. Ám arra mindvégig nagyon vigyáz, hogy róla semmi információ nem szivárogjon ki.
Azért ebből már bőven lehetett következtetni arra, hogy ez nem véletlen, és valami igen nagy dolog van a háttérben, amit nem akar közszemlére tenni. A szemfüles olvasó Derek elejtett fél mondataiból viszonylag hamar rájön, hogy nem a pletykáknak kell hinni, mert más van itt a háttérben, sőt majdnem pontosan el is lehet találni, hogy mi a gond.
A fiú egyébként nagyon egyértelmű célzásokat tesz, nem is értem , Beth hogy nem jött rá hamarabb, hogy mi is a valós helyzet...
Derek részéről azt nem értettem, hogy miért volt jó eltitkolni a helyzetét. Jó, kapunk valamicske magyarázatot, de az valahogy számomra nem volt teljesen kerek.
Visszatérve a zenére, sok helyen bukkannak fel a Beth által írt dalszövegek, amik kicsit jobban lefestik, mi is jár a lány fejében. Azért a Derek által szerzett Beth's Song c. számot szívesen meghallgattam volna, bár valószínűleg az sem ment volna sírás nélkül (igen, mert én ilyen érzékeny liba vagyok... ). Tetszett, hogy a lány hangja ennyi erőt adott Dereknek már akkor is, mikor még nem is találkoztak személyesen.

A szereplők közül Scott volt az, aki egy kicsit kilógott a sorból. Nem igazán értettem, hogy miért
nehezítette meg ennyire Beth helyzetét a viselkedésével, a folyamatos érzelmi rohamaival. Oké, persze, hogy szerelemes volt belé, de ha igazán szerette volna, akkor elengedte volna, hiszen azt tartotta volna szem előtt, hogy a lány boldog legyen. Nem mondom, hogy könnyű lett volna megtenni, de nem is nagyon próbálkozott.
Szóval a kezdeti félrevezetés után egy viszonylag sokrétű regényt kaptam, melyben bepillanthattam a középiskolás kórusok világába, a zene erejébe és egy bájos, de tragikus szerelem történetébe. Ami még picit extra, hogy a történet alapja valós, Derek sztorija megtörtént eseten alapszik, ez a köszönetnyilvánításból egyértelműen kiderül a végén.
Zsepi garantáltan kelleni fog!