John Steinbeck: Kedves csirkefogók

Danny és a többi monterey-i paisano (indián-spanyol-amerikai keverék) népszerű története egyszerre derűs és megindító, naiv és nagyon is rafinált. Steinbeck Kaliforniája, ahol a Kedves csirkefogók élnek, a jenki Amerika furcsa mediterrán szigete. Danny, a főhős házat örököl, ahová különös, vidám szubtrópusi lumpenek fészkelik be magukat, és alkotnak saját, íratlan törvényeik szerint élő közösséget. Az egyetlen embert, aki dolgozik közülük, a Kalózt azért csábították maguk közé, hogy kiforgassák kis vagyonából. Végül is ők lettek a negyeddollárosokból összekuporgatott kincs védelmezői, mert új barátjuknak különös fogadalmát kell teljesítenie a pénzből. A boldog élet azonban véget ér: Danny meghal, és a közösség szétesik. A regény, amely látszólag az aranyszívű szegény emberek édenéről írott himnusznak indul, tragédiába fordulva kérdőjelezi meg saját világképét. Alakjai azonban feledhetetlenek, hisz egzotikus maszkjuk ellenére is eleven, érző és esendő igazi emberek. Steinbeck Kaliforniája, pontosabban: Spanyol-Amerikája azóta is vissza-visszatér az amerikai irodalomban. A regény minden olvasói szinten egyaránt élvezetes és élményadó

Régóta tervezgettem már, hogy elolvasom Steinbeck munkásságának egyik darabját.

Tudjátok, van olyan, amikor  meghalljátok egy író vagy egy regény nevét, és jó előérzetetek lesz, még akkor is, ha azelőtt még nem is olvastatok tőle semmit. Na, nekem ilyen volt Steinbeck. 7 évvel ezelőtt egy sorozatban (Tuti Gimi - One Tree Hill) találkoztam először a nevével az iskolai tanulmányaimon kívül, ahol a srác annyira ellenállhatatlanul áradozott róla, hogy akkor eltökéltem, mindenképpen elolvasok legalább egy regényt tőle. Sokáig tartott, de végre sikerült.  Igaz, valamiért a Rosszkedvünk telével akartam kezdeni, csakhogy ez a könyv jött velem szembe egy leárazáson, így ez lett a kezdő darab.

Dannyre, az indián - spanyol - amerikai származású férfire rámosolyog a szerencse, aminek folytán két házat is örököl. Hamarosan állítólagos barátai is megjelennek, hogy csatlakozzanak a férfihoz. Úgy boldogul a vegyes kis csapat, ahogy csak tud, egészen addig, amíg egy tragédia be nem árnyékolja az ő kis sajátos életüket.  

A bevezetőben említett megérzésem teljes mértékben beigazolódott, ugyanis nagyon megnyert magának mind az író, mind a regény. 

Ez a sokszínű csapat minden hibája ellenére annyira szeretni való volt. Sokáig gondolkodtam azon, hogy mi is volt az, ami igazán összetartotta ezt a különös, egyedi közösséget, mígnem rájöttem, hogy két dolog. Danny és a társaság tagjainak a szíve. Tudom, hogy ez furán és kissé ellentmondásosan is tűnhet tetteik tekintetében, de mégis sokszor kacagtatni valóan egyszerűen, néha már - már primitív viselkedéssel, de mégis őszintén törődtek egymással. Minden ballépésük, minden rossztettük abból indult, hogy valamelyiküknek segíteni akartak.

Danny, a kis csapat alappillére egy csendes és jószívű ember, aki befogadja bajban lévő barátait, akik lopott holmijukat lábuk elé dobva köszönték meg kedvességét. Persze ebben a tettben az is benne volt, hogy ezeken a javakon aztán közösen osztoztak, így mindenkinek csurrant - cseppent valami. Ennek ellenére vagy éppen pontosan ezért, nem akadt olyan dolog, amin úgy istenigazából összevesztek volna, hiszen a problémás esetekben összedugták a fejüket és megpróbálták a legjobb megoldást prezentálni a sajátos logikájuk segítségével.

Amikor a különc Kalóz, aki az ő értékeik szerint egy egész nagy vagyonnal rendelkezik, a csoport tagja lesz, változás történik az életükben, hiszen a férfi egy számára - majd a többiek számára is -szent céllal érkezik közéjük, ezáltal akarva - akaratlanul mindegyikük a maga módján vesz részt ennek a célnak a megvalósításában. Ez végül előnyükre is vált, hiszen ezáltal sokkal összetartóbb közösséggé váltak többek között.

Aki eme cél megvalósítását megpróbálta - akár tudtán kívül is- szabotálni, azt kőkeményen megbüntették a saját szabályaik szerint, megértetve vele azt, hogy mit szabad és mit nem. Persze a jó szívüknek hála természetesen megbocsátottak a bűnösnek.

Egészen érdekesen működött az igazságérzetük, mert az nem zavarta őket, ha ők esetleg eltulajdonítottak valakitől valamit, de ha a kis közösségük egyik tagját érte ilyen jellegű "támadás", akkor nagyon komolyan vették a megtorlást.

Mindezek ellenére egyszerűen nem lehetett nem szeretni őket, nem véletlenül kapta magyarul az olyan jellemző Kedves csirkefogók címet. Akkor sem tudtam rájuk haragudni, ha végig tisztában voltam vele, hogy egyáltalán nem helyes az, amit tesznek, hiszen a lopás büntetendő és a csalás sem éppen szép tett. Azonban sosem felejtették el hangsúlyozni és tudatosítani magukban, hogy csakis a jó ügy érdekében tették, amit tettek. 

Néha pont ettől támadt az az érzésem, hogy tulajdonképpen a saját lelkiismeretüket nyugtatták azokkal az indokokkal, amiket kitaláltak bűneik lefedésére.

Valószínűleg máshogy nem lettek volna képesek elviselni tetteik következményeit, és nem tudtak volna elszámolni lelkiismeretükkel.

Ami egy kicsit félelmetes volt az egész dologban, hogy ez már annyira természetesen, szinte erőlködés nélkül jött nekik, hogy az is felötlött bennem, hogy ez már nem is szándékos volt, hanem egész egyszerűen ennyire naivak, butuskák voltak és nem tudatosult bennük, hogy amit tesznek az tényleg rossz, hiába a jó szándék (többek között) vezérelte őket, és hiába nem akartak tulajdonképpen ártani senkinek.

Hihetetlen volt arról olvasni, hogy ez a néhány ember milyen könnyedén képes volt szinte minimális megbeszéléssel létrehozni egy közösséget, amiben gyakorlatilag a saját maguk alkotta íratlan szabályok szerint éltek, szinte elzárva a világ többi részétől.

A legszomorúbb azonban az volt, ahogy Danny halála után szétszéledtek, mintha őnélküle már nem találták volna meg magukban a jót, és már nem lettek volna képesek jót cselekedni.

Összességében, egy sok helyen megmosolyogtató, ám a felszín alatt egy megható és elgondolkodtató köny

vet kap, aki kézbe fogja Dannyék történetét. Steinbeck nagyot alkotott és biztos fogok még tőle olvasni.

A könyv a Klasszikus is lehet jó! projekt része.