Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma

Asszonyok és lányok milliói halnak meg, amikor egy terhes nőket támadó vírus elszabadul, és az emberiség sorsa is kockán forog. Isten keze, vagy a tudósok hibája? Az emberi sötétség és pusztítás gyümölcse? 

Jessie Lamb egy hétköznapi kamaszlány különleges körülmények között: miközben világa összeomlik, idealizmusa és bátorsága arra sarkallja, hogy megtegye a szükséges, hősies lépést, és hozzájáruljon az emberiség megmentéséhez. Vajon Jessie valóban hős? Vagy, ahogy az apja tart tőle, könnyen befolyásolható csitri, aki fel sem fogja tettei következményét? 

A Jessie Lamb testamentuma a közeljövő, biológiai terrorizmus által visszavonhatatlanul megváltozott világát mutatja meg, és egy rendkívüli fiatal lány döntésének folyamatát, aki a gyermekkorból kilépve azért küzd, hogy az élete – és talán a halála – értelmet nyerjen. 

Már elég rég óta nézegettem Jane Rogers könyveit, így a magyar megjelenés az Ad Astra kiadó jóvoltából tökéletes alkalmat nyújtott arra, hogy végre megismerkedhessek az írónő munkásságának egy szeletkéjével.

Jessie Lamb egy hétköznapi tizenéves lány, aki mondhatni, hogy rossz korba született. A nőket az AHS nevű halálos vírus fenyegeti, aminek következtében a gyermekvállalás egyenlő a halállal. És , ha nem születnek gyermekek, hamarosan kihal az emberiség. Elég egy lány önfeláldozása egy egész faj fennmaradásához?

Olvasás közben az jutott eszembe, hogy olyan a hangulata a könyvnek, mint Itó Harmóniájának. Ugyanolyan sötét fellegek lebegnek átvitt értelemben a főszereplő feje felett, és tulajdonképpen mindkettejüknek hasonlóan kilátástalan a helyzete.

De milyen is lenne egy tizenhat éves lány helyzete, amikor tudja, hogy az emberiség épp kihalóban van egy mesterségesen előállított vírusnak köszönhetően?

Nem csoda, ha neki van keseredve. Szépen eléldegél még 60 - 70 évig, és nézi ahogy elöregszik az emberi faj vagy megpróbál segíteni azzal, hogy gyereket szül, viszont így meghal még mielőtt igazán élhetett volna.

Óhatatlan, hogy  egy picit a politika is beleszóljon a történetbe, hiszen ekkora horderejű problémánál nem maradhat ki, igaz, nem hagyományos formában találkozunk vele, hanem tüntetések képviselik ezt a vonulatot.

Mellékesen megjegyzem, hogy aki egy nagyon eseménydús, akcióval teli könyvet vár, az csalódni fog.

A regény elsősorban Jessie belső vívódását helyezi előtérbe, azt, hogy egy tini miként határozza el magát ama nagy volumenű tettre, hogy megpróbál segíteni az emberiségen. A lány szemén keresztül részletes képet kapunk arról mi is játszódik le a folyamat közben a lelkében és a gondolataiban.

A plusz konfliktushelyzetet a család és a barátok reakciója jelenti. . Jessie a szülei természetesen nem értenek egyet lányuk döntésével. A lány nagynénje is az AHS-be - anyai halálozási szindrómába - halt bele, így érthető, hogy nem akarnak még egy családtagot elveszíteni. Meg egyébként is, egyetlen lányukról van szó, akinek szép, tartalmas életet szánnak. 

Az édesapa maga is orvos, kutat, a Csipkerózsikák - lányok, akik kómában fekszenek a betegség miatt - közvetlen közelében dolgozik, tehát jól tudja mi is vár lányára, így valamelyest érthető hevesebb reakciója, bár azért több helyen túlzásnak éreztem a lányával szemben elkövetett tetteit.

Ha már itt tartunk, hadd térjek ki valamire. A cselekmény egy jó ideig 2 szálon fut, az egyiknél Jessie fogságban töltött napjait kísérhetjük végig, a másiknál egészen a kezdetektől meséli el a lány saját történetét E/1-ben, majd, nem egészen a végén ez a két szál egybeforr. Nem igazán láttam értelmét a külön szálaknak a végkifejlet szempontjából. Simán bele lehetett volna szőni a másik cselekményszálba. Persze ez nem olyan nagy gond, meg egyáltalán nem von le a történet értékéből, csak nekem nem nyerte el a tetszésemet. 

De visszatérve a barátok reakciójára, a haverok, ismerősök mind hasznot akartak húzni Jessie döntéséből, a saját egyesületüket, tiltakozásukat akarták népszerűsíteni a lány tettével. Ez alól kivétel volt Baz, aki őszintén érdeklődött és aggódott a lányért, de sajnos sem az idő, sem a helyzet nem volt megfelelő egy románc kialakulásához.

A vége sem hoz feloldozást ebben a reménytelen utópisztikus helyzetben. A probléma adott, de semmi garancia nincs arra, hogy Jessie döntése bármilyen mértékben pozitív eredménnyel jár majd. 

Ami még érdekelt volna ezzel kapcsolatban az az, hogy honnan is indult tulajdonképpen ez az AHS nevű betegség. Arról elég részletes leírást kapunk, hogy mit okoz, milyen a lefolyása, de az nem derül ki honnan, és hogyan indult. 

Valószínűsítik, hogy nem természetes eredetű, hanem mesterséges előállítás útján jött létre és indult útjára a bioterrorizmus részeként. Azt azonban szintén nem látjuk a regényben, hogy kutatnának az eredete után.

Összességében egy ijesztő és sajnos elképzelhető jövőt fest le Jane Rogers, amelyben a tizenévesek önfeláldozó képességétől függ az emberiség jövője.

Borítómániásként még kiemelném a szemet gyönyörködtető külsejét a könyvnek. A kiadó egyébként is híres a szebbnél szebb borítókról, de ez a kedvencem az összes eddigi közül, ráadásul egy magyar lány, Gyermán Petra nevéhez fűződik.