Madeline Sheehan: Undeniable

Eva Fox az Ezüst Démonok Motoros Klub hercegnője. Motorosok közt nevelkedett a klubban, így csak ezt az életet ismeri. Kislányként találkozik élete értelmével, Deuce Westtel, a Pokol Lovasai Motoros klub szexi rosszfiújával.

Ahogyan Eva, ő is a klubban nevelkedett ám ezzel vége is a hasonlóságoknak.

Első találkozásuk ártatlan, ám, ahogy Eva nővé érik, véletlen újratalálkozásaik szenvedélybe és szerelembe torkollnak. A sors időről időre újra összehozza őket, de ez az utazás tele van fájdalommal, árulással, és vérontással, ami szétszakíthatja őket. Eva látja azt Deuce-ban, amit a férfi nem lát önmagában - egy férfit, aki méltó a szeretetre - és a lány egész életét azzal tölti, hogy bebizonyítsa a férfinak, hogy az ő szereleme az, ami nélkül Deuce nem élhet. 

(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

A goodreads-en vannak olyan ismerőseim, akikkel 99%-ban egyezik az ízlésünk. Ha nekik tetszett egy könyv, akkor majdnem biztos, hogy az én tetszésemet is elnyeri.

Ezt a könyvet is 5 csillagosra értékelte az egyik ilyen figyeltem, így belekezdtem. Azonban, mint később kiderült ez pont abba az 1%-ba esett, amikor nem egyezik a véleményünk, mi több, szöges ellentéte az enyém az övének. Mondhatni borzalmas élmény volt.

Eva és Deuce nagyon korán találkoznak, amikor Eva még csak 6 éves, de már akkor érzik mindketten, hogy különleges kapcsolat kezdődött közöttük.

Éveken át újra és újra összefutnak, mígnem annyira idősek, hogy kapcsolatuk se veled, s nélküled kapcsolattá válik.

Ám az, hogy ellenséges motoros bandákhoz tartoznak, egyáltalán nem könnyíti meg a helyzetüket, hisz ez a sajátos világ az átlagosnál több veszélyt rejteget  magában.

Ez a leírás tök jól hangzik, pedig a könyv akkora borzalom, hogy arra nincsenek szavak.

Emberek! Ezzel a könyvvel tökéletesen lehetne ivós játékot játszani, de olyan szinten, hogy kb. 1-1,5 oldal után funkin' részeg lenne az egész funkin' bagázs.

Voltam olyan elvetemült, és 3 oldal alapján kikalkuláltam, hogy átlagosan minden 2. sorban szerepel a fuck, fuckin' vagy a shit szó. ( valójában van ahol 2 soron belül legalább hatszor, azaz mondhatni tömény dózisban).

Persze nem azt mondom, hogy ne káromkodjanak a szereplők, mert még a legjobbaknál is becsúszik egy-egy csúnya szó a való életben is, még én is elkerekítem néha, főleg ha ilyen könyv kerül a kezembe... Na, de ez már tényleg túlzás volt.

Íme egy ékes példája a túlzásba vitt káromkodásnak:

"Holy fucking fuck, I fucked up."

Ugye menyire mélyenszántó? Szerintem is.

Azt is megértem,hogy ezek a szereplők nagyon tökös, laza csávók és a tökéletes kemény fiú imidzshez hozzátartozik a töménytelen káromkodás (ahogy  fűvel - fával félrekamatyolás is, de erről majd később lesz szó), hiszen ezekkel akarta az írónő érzékeltetni, hogy milyen dögös pasik is ezek a motorosok.

Hááááát, nem tudom, kinek a pap, kinek a papné. Lehet, hogy én vagyok túl finnyás, de nálam pont az ellenkező hatást érte el, mégpedig teljesen ellenszenvessé és visszataszítóvá tette őket.

Azt már nem is említem, csak futva, hogy egy idő után elkezdtek a női szereplők is így beszélni, mintha ez a stílus enyhén szólva is ragályos lenne.

De térjünk vissza a kezdetekhez.

A könyv első felében szinte semmi nem történt, csak a két főszereplő találkozott néhányszor. Először mikor Eva 6 éves volt, aztán mikor, 12,  16 majd 18. Ez mondjuk még nem is lenne akkora gond, ha ez az eszméletlenül szexi, észbontó pasi (érzitek  a szarkazmust, ugye?), Deuce nem lenne laza 18 évvel idősebb nála. Persze, felnőtt korban ez a korkülönbség nem olyan nagy cucc, de fiatalabb korban egy egész szakadék. (az érzékeltetés kedvéért a szereplők aktuális kora a találkozásaik időpontjában: 6-24, 12-30, 16 -34, 18 -36). Aztán még volt jó pár ilyen ugrás, azonban azt már nem bírtam követni.

Mérföldkőnek volt mondható a 18 éves kor, amikor is Deuce elvette a lány szüzességét, de még hogy! Egy csodálatos, szeméttől bűzlő, csillivilli, patkányoktól és kóbor macskáktól hemzsegő, egyedülálló helyen, sikátorban. Tudom, hogy a szerelmesek nem gondolkodnak, és hogy a rózsaszín köd mindent megszépít, na de ennyire? A lány az élményt tökéletesnek írta le.

"Gonna fuck you now baby," He muttered into my mouth. 

Oh. Good. So good. 

"Okay," I breathed. And he did. Up against a dirty brick wall, in a garbage filled alleyway home to rats and feral cats, while warm summer rain poured down over us. And it was perfect. Better than I'd imagined. Better than anything. The best. "

Mintha lett volna viszonyítási alapja.... Na, mindegy.

Aztán ez a hihetetlenül kedves, érzelmes, szeretetreméltó ember az első veszekedésük után azonnal egy másik nővel "vígasztalódik".

Ja és még egy pozitívumot kihagytam vele kapcsolatban. Deuce-nak az empátiás képessége is egyszerűen csodálatra méltó.

"Go to my fuckin' room if you're gonna cry. Last thing I need is weepin' females in my fuckin' club."

Kis empátiagombóc a csávó, igaz?

Mikor Eva rájön, hogy Deuce talán mégsem neki való, akkor beleveti magát a másik őrült, Frankie karjaiba, aki egy idegesítő bolond, ráadásul control - freak is.

Frankie tulajdonképpen Eva apjának fogadott fia, aki mindig is Eva jövendőbeli férjecskéjének szánta őt, egészen kiskoruktól fogva. Természetesen valamitől elvakulva, halvány lila virágpora sem volt, mit is szabadított a lányra.

Egészen konkrétan egy perverz állatot, aki képes megerőszakolni több ízben is szerelme tárgyát,csak, hogy elmondhassa, igen, megvolt neki a csaj.

Eva meg nem tűnt annyira hülyének, aztán bebizonyosodott, hogy mégis az, hiszen csak hozzáment az őt megerőszakoló pasihoz. Aki a későbbiekben annyira szerette kicsi feleségét, hogy, hogy elintézte, ha ő meghal, akkor Eva is vele menjen a sírba, ezért ráállított egy bérgyilkost, hogy ölje meg a nőt, mert ő bizony holtan sem képes távol lenni tőle. Tiszta romantikus.

De nem ez volt a legrosszabb  hanem a stílus. Ez az alpári, mocskos, káromkodással teli fertő, és ezzel nem a történet higiéniás feltételeit kívántam jellemezni.

Rendben, elismerem, hogy a motoros bandák világa kemény, de attól még a tagok is emberek és nem ilyen tuskók, amilyennek Sheehan lefestette őket.

Az is rendben van, hogy szeretjük a rosszfiúkat. Én is imádom őket , azonban ez ebben a regényben szereplő pasikarakterek nem illettek bele az én "rosszfiú" kategóriámba.

Azt sem igazán értettem, hogy minek kellett a nézőpontváltás, legalábbis ilyen formában. Általában szeretem a több nézőpontos regényeket, de itt ez nem igazán érvényesült. Eva E/1-ben, Deuce E/ban íródott, de nem láttam el értelmét, mert nem igazán adott hozzá a történethez.

Ahogy nézegettem róla a kritikákat, értékeléseket, az volt az érzésem, hogy nem is ugyanazt a könyvet olvastam, amit ők.

Vagy ez a magyarázat, vagy az, hogy iszonyatosan el van cseszve az ízlésem.

Utolsónak hagytam a legjobb hírt, mégpedig azt, hogy természetesen sorozat, de azt hiszem, önként és dalolva lemondok az élményről, hogy elolvassam a többi részt.