Vannak azok, akiknek nem nyújtanak mindent ezüst tálcán, akik rossz helyen vannak rossz időben, és akiket nem ment meg senki.
A szerencse nem állt Callie mellé tizenkettedik születésnapján, amikor mindent elvettek tőle. Miután vége lett, minden érzését magába zárta, és megesküdött, hogy soha senkinek nem mondja el, mit történt akkor.
Hat évvel később fájdalmas múltja szinte már felemészti őt, minden egyes nap küzdelem a lélegzetvétel.
Kayden mióta az eszét tudja, tisztában van azzal, hogy a túlélés egyetlen módja az, ha csendben szenved. Amíg azt teszi, amit mondanak neki, minden rendben lesz. Egy éjjel azonban egy borzalmas hiba után úgy tűnik, talán vége az életének. De a szerencse mellé áll, mikor Callie véletlenül jó helyen van jó időben és megmenti őt.
Szakadatlanul a lányra gondol, akit az iskolában látott, de nem igazán ismeri. Mikor Callieval egy főiskolára kerülnek, mindent megtesz annak érdekében, hogy megismerhesse a lányt. azonban Callie zárkózott és visszahúzódó- Kayden minél inkább lány életének része szeretne lenni, annál erősebben érzi, hogy esetleg Calliet is meg kell menteni...
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)
Ennek a könyvnek nincs különösebb története, szimplán első látásra beleszerettem a borítóba, ahogyan az lenni szokott. Jó volt a megérzésem, úgyhogy nekiálltam és nem csalódtam.
Callie nagyon magának való lány, nincsenek barátai a középiskolában, rövid a haja és bő ruhákat hord. A lány egy bulin megmenti Kaydent, a focicsapat hátvédjét attól, hogy apja alaposan megverje. 4 hónappal később találkoznak újra az egyetemen, ahol lassan megismerkednek és egyre közelebb kerülnek egymáshoz. De vajon meg tudnak -e bízni annyira egymásban, hogy elmondják legféltettebb titkaikat? A titkokat, amik megváltoztatták az életüket.
Az elejétől fogva ismerős volt az írónő neve, de lusta voltam utánanézni, hogy van -e esetleg másik könyve. Már túl voltam az első két fejezeten, mikor felvilágosítottak, hogy bizony van az írónőnek másik könyve, mégpedig a méltán elhíresült The Fallen Star. Viszont ezután a könyve után biztosan kijelenthetem, hogy ez a nő ezek szerint csak fantasyt nem tud írni, a new adult kategóriában nagyot alkotott. Az elején voltak azért olyan kisebb bakik, amelyektől konkrétan égnek állt a hajam, de később ezek eltűntek, vagy csak annyira tetszett a történet alakulása, hogy nem vettem észre már őket, mert nem voltak fontosak.
Adott két fiatal, akik már látásból régóta ismerik egymást ám mégsem beszéltek soha, semmilyen kapcsolat nincs köztük, egészen addig míg egyetemre nem kerülnek.
Mindketten súlyos múltbeli dolgokkal küzdenek, amelyek megváltoztatták egész életüket, személyiségüket.
Callie nagyon félénk, visszahúzódó, nem is csoda , tekintve, hogy mi történt vele. Azonban Kayden megnyitja az érzéseit és segít neki visszatérni a normális életbe, segít neki újra élni. Kirángatja a magányból, magával viszi bulizni, ide -oda.
Callie is segít Kaydennek, még ha nincs is igazán tisztában vele. A fiú rájön hogy igenis van amiért, akiért érdemes felvennie a harcot apjával.
A megszokotthoz képest ez is olyan lassú víz partot mos kapcsolat, nem hamarkodnak el semmit, ami nem is baj, mert nem válik hiteltelenné ezáltal a történet.
Egyébként nagyon gördülékeny a sztori, megint csak egy olyan könyv, amit nem akarsz letenni, mert tudni akarod mi lesz a következő lépés, még akkor is, ha sejted már vagy esetleg biztos vagy benne. De nem, itt nem lehet biztosra menni.
A vége meg, a VÉGE!!! Néztem, hogy biztos kimaradt még oldal vagy valamiről esetleg lemaradtam, de nem. Azért ennyire még én sem vagyok vaksi. Összességében annyiról van szó, hogy elfelejtettem utánanézni, hogy sorozat - e, és természetesen az, akkorra függővéggel a végén, mint a ház.
Ez a függővég kezd nagyon rossz szokása lenni az íróknak/ írónőknek.
Azért pár szót ejtenék a fent már említett bakikról is. Az egyik , ami szemet szúrt, hogy Callie megmenti Kaydent egy alapos veréstől, amire a fiú nagyon is jól emlékszik, ám mikor 4 hónap múlva újra találkoznak nem ismeri fel a lányt és a nevére sem emlékszik, holott 4 hónappal előtte még tudta.
Kicsit olyan hihetetlennek hangzott. Az rendben van, hogy utána eszébe jutott, de négy hónap nem olyan hosszú idő, hogy valaki elfelejtse annak a nevét, aki megmentette.
A többi nem is baki inkább csak számomra idegesítő tény, mint például Daisy viselkedése. Volt egy - két olyan beszólása, megjegyzése, amiért legszívesebben megütöttem volna. Még jó, hogy nem szerepelt sokat.
A könyv egyébként New adult kategóriába esik, tehát van benne egy - két igencsak túlfűtött jelente, de ettől még csak jobban szerettem.
A legnagyobb szerencse pedig az, hogy hamarosan jön a folytatás, ha emlékeim nem csalnak, akkor februárban. Az biztos, hogy amint megjelenik rávetem magam, mert tudnom kell, hogy mi lett. A Reason to Breathe-nek volt ennyire nem-is-tudom.milyen-jelzőt-használjak vége. Az sem volt egy jó húzás...
A könyv végén található a könyvhöz tartozó playlist, amin egész jó számok vannak. A kedvencem közülük ez a Nine Inch Nails szám, ami tökéletesen lefesti a befejezés hangulatát.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)