Trish Doller: Something Like Normal

Mikor Travis Stephenson hazatér Afganisztánból, szülei épp a válás küszöbén egyensúlyoznak, öccse lenyúlta a barátnőjét és az autóját, és meggyilkolt barátjáról szóló rémálmok a frászt hozzák rá.

Azonban mikor összefut Harper Gray-jel, a lánnyal aki finoman szólva is megveti, amiért egy középiskolai hazugsággal rossz hírét keltette, az élete fordulatot vesz.

Ahogy Travis és Harper egyre többet találkoznak, a fiú lassan beleszeret, elrendeződni látszik a csaádi helyzet, a poszt traumatikus stressz is múlófélben van, és egy érdekes jövő lehetősége rajzolódik ki előtte. 

(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

A könyvet még anno, a friss megjelenések közt vettem észre, azóta folyamatosan észben tartottam, hogy olvasnom kell, csak mindig jött valami más. Azonban most a januári üresjáratba be tudtam végre préselni.

Travis fiatal kora ellenére már megjárta a poklot tengerészgyalogosként, épp most tért haza Afganisztánból. Legjobb barátja, Charlie meghalt a szeme láttára, ezért folyamatos rémálmok, hallucinációk gyötrik. Ha ez nem lenne elég, öccse közben összejött az ő barátnőjével.

Travisnek nehezére esik visszatérni az egyszerű hétköznapokba. Egyetlen támasza Harper, akivel sikerül nagyon jó kapcsolatot kialakítania, szinte bármiről tud beszélgetni a lánnyal pontosan olyan fesztelen stílusban, amire épp szüksége van. De exétől és Charlie szellemétől talán még Harper sem mentheti meg.

Nem a legjobb könyv a kategóriájában, de nem is rossz.

Szeretem az ilyen jellegű könyveket mostanában, ami a harcmezőkről visszatért katonákról szól. (pl. Szerencsecsillag)

Travis idegenkedik mindentől, mikor hazaérkezik. Ráadásul eléggé megváltoztak a dolgok távolléte alatt, már akkor is ha csak a két legfontosabb változást nézzük, név szerint, hogy exbarátnőjével épp öccse jár,  apja és anyja pedig válófélben vannak.

Utóbbi zaklatja fel őt igazán, gyakorlatilag legszívesebben a tettlegességig elmenne apjával szemben tudván, hogy megcsalta anyját, és emellett még az ártatlant is adja.

Harperrel van egy kis múltjuk, de semmi komoly, azonban Travis örömmel konstatálja, hogy mennyit változott a lány. Harper kedvessége és közvetlensége feloldja Travist és segít neki átvészelni az otthon töltött napokat.

A könyv önmagában nem egy kiemelkedő darab, inkább a katona lét lélektanát feszegeti egy csipet romantikával fűszerezve. A cselekménye sem az az eszméletlen fordulatos kategória, ennek ellenére mindenképpen olvasmányos.

Ami kiemelték számomra a könyvet a többi tucat történet közül, azok a karakterek.

Travis, Harper, Travis anyja, Travis exbarátnője (aki egyébként egy tenyérbe mászóan idegesítő plázacica típus, de hát a negatív karakter is karakter), mind - mind hozzátesznek a történethez elég nagy mértékben.

Travis és Harper kicsit ellentétei egymásnak. A fiú indulatosságát, lobbanékonyságát a lány nyugalma tökéletesen ellensúlyozza, ezt érzi Travis is. Harper igencsak empatikus, nem kérdőjelezi meg Travis dolgait, kiborulásait, furcsaságait, egyszerűen csak mellette van, segíti amiben csak tudja.

Egyedül Travis félrelépést nem tudtam hová tenni és az volt az érzésem, hogy igazán ő sem. Azt meg főleg nem tudtam megérteni, ahogyan közölte azt.

Ha már megtette, legalább lett volna annyi benne, hogy odaáll Harper elé, és megmondja neki normális körülmények között.

Jó, mondjuk tény, hogy a drága exbarátnőt, Paige-et sem kell félteni, megéri ő is a pénzét, elég ha csak azt nézzük, hogy mit művelt a két testvérrel, amellett, hogy azt sem tudta mit vagy kit akar, még Travis sebezhetőségét is igencsak kihasználta.

Travis részéről viszont egy kicsit payback - szagú volt ez az egész eset, amiért öccse elvette a nőjét, amíg ő a harcmezőkön az életét kockáztatta.

Szóval egy kicsit mindenki saras volt érzésem szerint, így nehéz megítélni kinek is van tulajdonképpen igaza.

A történet vége nem lezárt, egyértelműen továbbgondolásra szánta az írónő, de folytatása nem lesz, önálló regény.

Nyelvezete tipikus YA, semmi bonyolult szófordulat, viszont a stílus nagyon gördülékeny.

Nem kiemelkedő, hanem inkább olyan egyszer olvasós regény, arra a kis időre viszont kiváló szórakozást nyújt.