Stephanie Perkins: Lola and the Boy Next Door

Lola Nolan a kezdő tervező nem hisz a divat erejében, viszont annál inkább hisz a ruhákéban.

Minél kifejezőbb az öltözet - minél ragyogóbb, viccesebb, vadabb - annál jobb.

De annak ellenére, hogy Lola stílusa ennyire formabontó,  egy nagyon odaadó lány, barát, és nagy tervei vannak a jövőre nézve.

És minden nagyon tökéletes, a helyes, rocker pasiját is beleértve egészen addig amíg a rettegett Bell testvérek, Calliope és Cricket vissza nem térnek a szomszédba.

Amikor Cricket - a tehetséges feltaláló- végre kilép ikertestvére árnyékából és visszatér Lola életébe, a lánynak el kell simítani régóta húzódó érzéseit a szomszéd fiúval szemben.

(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Stephanie Perkins elsőként az Anna and the French Kiss című könyvével lett ismert. Gyorsan berobban a köztudatba, nem véletlenül, hiszen igencsak jól sikerült, kellemes olvasmány.
Ezért is került fel a listámra ez a könyve is, ami ugyanabban a világban, részben ugyanazon a helyszínen, ugyanakkor játszódik, mint elődje.

Lola egy különc, egyedi stílust képviselő tizenhét éves lány, akit egy meleg pár nevel. Van egy jóval idősebb, 22 éves rockzenész barátja, amit szülei nem néznek éppenséggel jó szemmel, de ennek ellenére nem is tiltják, hogy együtt legyenek. Eljár a srác koncertjeire, jól érzi magát, ezt az idillt egyedül szülőanyja zavarja meg néha. Azonban, mikor a szomszédba visszaköltözik a srác, akivel Lolának múltja van, az élete fenekestül felfordul.

Hiába maradt változatlan a stílusa Perkinsnek, mégsem tudott annyira megvenni ezzel a könyvével, mint az elsővel, még akkor sem, ha most nem Párizs a helyszín, hanem San Francisco . De ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem tetszett, éppen ellenkezőleg. Ezt is rettenetesen szerettem, csak nem annyira, mint Annáék történetét. Ez is olyan kis habos – babos sztori, de a jobbik, élvezhető fajtából.

Konfliktus az van benne több is, kezdve a szülőkkel – mindhárommal-, aztán ott van még Lola párkapcsolata, az sem épp gyalog – galopp, és akkor még jön a szomszéd srác is meg a tesója. Azért egy kicsit el volt túlozva az elején Lola reakciója a szomszéd srác megjelenésekor. Annyira nem mert visszagondolni rá, meg olyan rosszul lett, mikor meglátta a fiút hosszú idő után először, hogy az ember minimum arra gondol, hogy a srác megpróbálta megerőszakolni a lányt, de később kiderül, hogy semmi ilyen nem történt, sőt tök pitiáner dologról van szó. Jó, persze, könnyen beszélek én, de lehet, hogy egy 16-17 évesnek ez igenis nagy dolog. Régen volt már az az időszak… :) Na, mindegy Mindenesetre tényleg túlzásnak éreztem.

Az érdekes az volt, hogy egyik főszereplővel sem sikerült elsőre megbarátkoznom, sőt mindkettő kimondottam ellenszenves volt, főleg Cricket. De aztán ahogy haladtunk előre egyre jobban megszerettem őket. Viszont Cricket nővérét még a könyv végén is meg tudtam volna ütni valamivel, annyira idegesített. Ami igazán tetszett, hogy Anna és St. Clair is szerepeltek a könyvben, együtt dolgoztak Lolával a moziban, és ráadásul St. Clair pár szobával Cricket mellett lakott a kollégiumban., pont ezért meghatározó szerepet játszottak a történetben még akkor is, hogyha nem sokat szerepeltek. Amikor megjelentek a színen, akkor jöttem rá, hogy az ő történetük sokkal jobban tetszett. Folyton azt vártam, hogy mikor bukkannak fel újra. De, mint már említettem, végül Loláékat is megszerettem, főleg Cricket gondolkodása tetszett. Perkins nagyon tud pasi karaktereket írni.

Cricket élete többnyire abból áll, hogy testvére műkorcsolyázó karrierének áldozza fel saját szabadidejét, kíséri őt családjával együtt az összes versenyre , felkészülésre. Mondhatni kicsit elnyomásban él. De aztán mikor visszaköltöznek régi lakóhelyükre, Lola mellett (vagy épp Loláért) valahogy megváltozik, a sarkára áll, és kibontakozik.

Lola tényleg egy igazi különc minden tekintetben, mint már említettem az elején, öltözködés terén is (színes, vidám és egyedi a ruhatára), és családja sem épp hétköznapi. Anyja alkoholista és ezáltal sokszor hajléktalan volt, így kislányát testvérének és párjának adta, akik adoptálták hivatalosan és sajátjukként nevelték. De Norah néha – néha, kisebb nagyobb rendszertelenséggel felbukkan életükben, többnyire akkor, amikor kirúgják az albérletből, amit nem tud fizetni és pénzre van szüksége meg lakásra. Lolának ezzel is meg kell küzdenie, ugyanis nem ápol túl jó kapcsolatot szülőanyjával.

Mivel ő is legalább olyan bonyolult hátterű családból jön, mint Cricket, így a két fiatal jól megérti egymást. Éjszakába nyúlóan beszélgetnek, amit könnyű kivitelezni tekintve, hogy hálószobáik ablaka alig 1 méterre van egymástól. Az a jelenet külön a kedvencem lett, mikor Lola kiborult és Cricket átmászott hozzá. Szóval nagyon aranyos történet, aki Annáékat szerette, Loláékért is garantáltan odalesz :)

Kíváncsi leszek az írónő harmadik könyvére, aminek Isla and the Happily Ever After lesz a címe, bár addig még nagyon sokat kell várnunk, mert majd csak 2013-ban lát napvilágot.