Ugrás a fő tartalomra

Susanna Lehner: Az aranypárducok ébredése

Amritát, a boszorkányt fontos küldetéssel bízzák meg: fel kell kutatnia egy harminc évvel korábban eltûnt ikerpárt, mert rájuk vár a feladat, hogy egy õsi ereklye segítségével megtörjék a Sötétség hatalmát. Elõbb azonban meg kell küzdeniük a mindenre elszánt démonokkal, és meg kell fejteniük a szellemvilág rejtélyes üzenetét. Az idõvel is versenyt futva számtalan kérdésre keresik a választ: Miért fontos, hogy honnan származnak az ikrek? Milyen összefüggés van a Pilis hegység és az Orion csillagkép között? Mi lett az elsüllyedt birodalom, Ataisz népeinek sorsa? Milyen titkot rejt a Zengõ Sivatag? És kik a „tiltottvérûek”? Miközben a szereplők a nyomokat követve beutazzák a fél világot, az olvasó is megkapja a válaszokat.
A sodró lendületű regényben ötvöződik a fantázia és a valóság, az emberi világ és a természetfeletti, a kaland és a szerelem, a múlt és a jövő.
 
Nagyon meglepődtem, mikor egy első könyves írónő megkeresett, hogy elolvasnám – e hamarosan megjelenő könyvét. Kicsit hezitáltam, tekintve, hogy nincsenek túl jó tapasztalataim a magyar írók munkái terén, azonban a könyvből olvasott részletek és a leírás felkeltették annyira az érdeklődésemet, hogy úgy döntöttem mégiscsak eleget teszek a felkérésnek és elolvasom. Azt kell mondjam, hogy nem bántam meg.

Amrita, a boszorkány, a Tisztaszívűek Szövetségének tagja, rendjének vezetőjétől azt a feladatot kapja, hogy keressen meg egy ikerpárt és egy nagyon fontos ereklyét. Együttesen az a feladatuk, hogy visszaszorítsák a gonosz, sötét erők hatalmát a földön Természetesen a másik oldal sem tétlenkedik, a vámpírok, gonosz boszorkányok, démonok mind azon vannak, hogy megakadályozzák a „jók” küldetését, hisz annak sikeressége vagy éppen sikertelensége az ő életükre is nagy hatással lesz. 

Ez a kis összefoglaló a regényről koránt sem közelíti meg azt, amilyen kalandokat valójában tartogat. Örülök, hogy eleget tettem a felkérésnek, mert abszolút pozitív csalódás volt a könyv. Nem azt mondom, hogy teljesen hibátlan, de első könyvhöz képest egészen jól sikerült.
Fantasy és kalandregény keverékeként van beharangozva, de inkább utóbbi érvényesült. A fantasy vonal főleg a szereplők „fajtáiban” (vámpírok, boszorkányok, démonok, táltosok) mutatkozik meg. A kaland része az elején teljesen rendben volt, gyorsan követték egymást az események, nincs idő gondolkodni, szinte maguktól pörögnek az oldalak. Azután a közepe felé egy kicsit eseménytelenné vált, ami azért is volt talán ennyire feltűnő, mert olyan sok dolog történt a regény első felében. De a cselekmény még így is simán elvitte a könyvet, annak ellenére, hogy a karakterek nem voltak teljesen kidolgozva, nekem valami még nagyon hiányzott belőlük. Sokat gondolkoztam azon, hogy mi az a valami, de nem tudok rájönni. Valahogy talán a párbeszédeik voltak olyan túlságosan kimértek. 
Edward Burne – Jones :Arthur álma Avalonban részlet
Az viszont nagyon tetszett, hogy a tarot kártyák neveivel ellátott fejezetek más – más időben játszódnak, bemutatván múltat és jelent majdhogynem párhuzamosan., és a végére pedig szépen összefutnak a szálak. Ami nagy vonzereje lehet a regénynek a más műfajt kedvelők számára is, az a sok érdekes információ, amire a történések között lehet szert tenni. Bevallom őszintén valószínűleg ezekkel az érdekességekkel másképp nem biztos, hogy találkoztam volna, gondolok itt például arra, hogy hogyan került a Szent Korona Edward Burne – Jones – Arthur álma Avalonban című festményére , vagy mit jelképeznek az aranypárducok. 
Akadtak benne apró logikai bakik, de ez még néha a legjobbakkal is előfordul 
Kezdő, első könyves íróknál nagyon sokat számít a stílus, a fogalmazás, ami, ha tőmondatokkal tűzdelt, azonnal és véglegesen rányomja a bélyegét az olvasás élményére. Itt azonban erről szó sem volt, az írónő nagyon szépen fogalmaz, örömmel olvastam a szép hosszú, értelmes, összetett mondatait. Amit még külön megjegyeznék pozitívumként, hogy a magánkiadás ellenére nem találkoztam a könyvben helyesírási hibával, látni, hogy erre odafigyeltek. 
Összességében az apróbb hibák, a középrészen tapasztalt kisebb eseménytelenség ellenére szórakoztató könyv. Ha az írónő még egy kicsit jobban kidolgozza a karaktereket (vagy inkább a párbeszédeket), és figyel az események egyenletesebb elosztására akkor nagyon jó második könyvet fog írni. 
Kíváncsian várom lesz - e folytatása Amritáék kalandjainak, és ha lesz, vajon hogyan alakul a sorsuk. 

Befejezésképpen pedig a kedvenc idézetem a könyvből: 
„…az ember önmaga teljességét csak másokkal való kapcsolatában élheti át. A barátságban, a szerelemben, a házasságban, a szülői és a testvéri viszonyban.” 
17. fejezet, 230. oldal 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tome Topple 16. kör - 1. hét

Ez alkalommal talán harmadszorra vagy negyedszerre veszek részt ezen a readathonon, és még mindig, minden egyes alkalommal nagy élmény. Ráadásul a féltégla méretű könyveim is fogynak. Mondjuk, aggódnom nem kell, mert mindig találok újakat, mire elérkezik a következő kör. Erre a két hétre három könyvet terveztem be: Murakamitól A kurblimadár krónikáját, K.A Knighttól a Den of Viperst és Borsa Browntól A végzet című regényt. Murakamival kezdek, a többit meglátjuk.

Jamie McGuire: Walking Disaster (Veszedelmes sorscsapás) (Beautiful #2)

A Gyönyörű Sorscsapás Travis szemszögéből elmesélve. Mennyi az a túl sok szerelem? Travis két dolgot tanult meg az anyjától, mielőtt meghalt: Szeress keményen, küzdj még keményebben. A Walking Disasterben Travis élete tele van gyors kapcsolatokkal, titkos fogadásokkal és erőszakkal. Épp amikor úgy érzi, hogy legyőzhetetlen, Abby Abernahy térdre kényszeríti. Minden történetnek két oldala van. A Gyönyörű sorscsapásban meghallgathattuk Abby verzióját  Most viszont eljött az idő, hogy Travis szemén keresztül lássuk a történteket. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Aki olvasta a Beautiful Disasterről írt bejegyzésemet itt a blogon, az tudhatja, hogy a hibái ellenére szerettem a könyvet, így nem volt kérdés, hogy a második rész is kap egy esélyt, ami tulajdonképpen nem egy klasszikus értelemben vett folytatás.

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo