J.R.Ward : Felszabadított szerető

Payne, Vishous iker lánytestvére ugyanaz a sötét, elszánt egyéniség, mint a fivére. Mivel természetét tekintve harcos és nem illik rá a kiválasztott nők hagyományos szerepe, kívülálló, nem találja helyét a másik oldalon… ám női mivolta miatt a háborúban sincs számára feladat.

Amikor egy sérülést követően lebénul, egy emberi sebészt, dr. Manuel Manellót hívják segítségül, mert ő az egyetlen, aki meg tudja menteni az életét. A férfit hamarosan magával ragadja a lány titkos, veszélyes világa. Habár soha nem hitt a természetfeletti dolgokban – mint például a vámpírokban –, mégis azon kapja magát, hogy önként vállalja, hogy elcsábítsa az az erős nő, aki örökre megjelölte testét és lelkét.

Kapcsolatuk sokkal mélyebb puszta testi vonzódásnál. Azonban az emberek és a vámpírok világa összecsap… és egy évszázadokkal korábbi adósság utoléri Payne-t, hogy mind a szerelmét, mind az életét halálos veszélybe sodorja.

Végre valahára a várva várt következő FTT kötethez is elértem. Bár megjelenéskor megvettem, ahogy az lenni szokott, annyi minden jött közbe, hogy eddig csak a polcomon csodálhattam.

Vishous ikertestvére , Payne lebénult, de szerencsére Jane, V fele ismer valakit, aki esetleg segíthet neki, Dr. Manello-t, a kiváló sebészt.

A kérdés csak az, hogy hogyan fogják  megmagyarázni neki, kik is ők valójában, és V mennyire fog egyet érteni ezzel a megoldással..Egyetlen rossz lépés mindenre és mindenkire kihat.

Emellett az alantasok elleni harc is egészen új formában folytatódik, durvábban, mint eddig bármikor.

3 indok, amiért tetszett:

1) Sok Vishous jelenet ;)

2) Alantas szemszög mentes történet

3) Olyan mostazonnalakaromakövetkezőrészt hangulata volt. Egyébként meg említettem már, hogy V sokat szerepelt benne? :P

Kifejtem egy kicsit részletesebben is, mert valljuk be, a fenti 3 pontból nem sok mindent lehet leszűrni.

Maximum annyit, hogy Vishous igencsak sokat szerepel benne , én pedig igencsak odavagyok érte. Ez van. Senki nem tökéletes :)

Szóval Payne gerincsérülése okán kerül a képbe Manny doki, aki, bevallom nagyon a szívemhez nőtt ezalatt a hétszázvalahány oldal alatt. Tökös, belevaló pasi, jó humorérzékkel, és még jól is néz ki, izmos stb. Simán el tudnám képzelni a későbbiekben vámpírként a Testvérek soraiban... Ki tudja... Talán a közeljövőben Ward kedvez a fantáziámnak, meg az elképzeléseimnek. Abban azonban biztos vagyok, hogy V emberére akadt Dr. Manello személyében és sokat fogják még szívatni egymást, amit az alábbi részletek is jól tükröznek. ( Az idézetek esetlegesen tartalmazhatnak spoilereket. Én szóltam...)

"Miután a Slipknot Halott emlékek című szám kezdett el dübörögni a hangszórókból, mély lélegzetet vett.[...]
Payne ikertestvére bedugta a fejét az ajtón.
- Mi az isten ez a zaj? - Mintha valaki kínaiul kezdett volna el beszélni vagy berakott volna egy nyálas Justin Bieber számot.
Manny csak a fejét rázta.
- Zene.
-Hát...ha te mondod."
(Felszabadított szerető 676.o, )

" (Manny)A következő pillanatban oldalra tekintett.
-Kérdezhetek valamit?
-Ki vele!
- Mi a francot műveltél a kocsimmal?
- Ja, a zenére gondolsz?
- Hová tűnt az összes....
- Szemeted? - A jégszínű tekintet az övébe fúródott - Ha itt laksz , el kell kezdenem az én zenémet hallgatnod, világos?
Manny megrázta a fejét.
- Most csak viccelsz, ugye? [.....]
[.....]Ráadásul, ha nem téved Payne ikertestvére azt az amott parkoló, fekete Escalade-et vezetette, ami azt jelentette, hogy a kölcsönkenyér hamarosan szervírozva lesz Black Veil Bride, Bullet for My Valentine és Avenged Sevenfold előadásában, amelyet a kocsi lejátszójába csempészett.
Már a gondolattól is jókedvre derült."

(Felszabadított szerető 711 - 712. o. )

Szóval jó lesz ez.:)

Néhány részletben azonban kicsit más volt, mint az eddigi részek. Miben? Már mondom is. Az első, hogy, ha minden igaz ez volt az első könyv, amiben nem volt nézőpont váltás, értem ezalatt azt, hogy nem voltak olyan fejezetek, amikben az alantasok szemén keresztül kényszerültünk volna követni az eseményeket.

Őszintén szólva ezeket a részeket az eddigi kötetekben sem szerettem annyira, úgyhogy kimondottan örültem neki, hogy egy az egyben kimaradt.

A másik ami feltűnt, hogy a főszereplőkön kívül szinte alig szerepeltek a többiek. Mert általában azért a fő páros mellett mindenki fel - fel bukkan egy hosszabb - rövidebb jelenet erejéig, itt viszont valahogy hiányérzetem volt.

Abban viszont igencsak hasonlított a többi részhez, hogy megint volt nagy meglepi a vége felé, amire nem számítottam, bár az is igaz, hogy engem kifejezetten könnyű meglepni. :)

Xcor melléktörténete érdekes volt, bár annyira nem mozgatott meg. Az viszont tény, hogy ebből a szálból kiindulva még biztosan lesznek bonyodalmak.

Azért így a 9. rész körül elgondolkodtam azon, hogy vajon hány rész lesz még? Mert végül is , kinek nincs még könyve? Egyedül Tohrnak. Talán Qhuinn és Blay jöhet még, de másra nem tudok gondolni. Na mindegy, majd meglátjuk.

Ezt a részt is szerettem, imádtam és várom a következőt. Nagyon.

Update: Közben jó néhány, a bejegyzésben feltett kérdésem válaszra talált Angelika blogján (innen is köszönöm neki!). Akit érdekel lesse meg, de vigyázat spoileres lehet, ha még nem olvastad az összes kötetet.