Riley Shaughnessy tisztában van vele, hogy ahhoz, hogy nagy családjából kitűnjön, nagy dolgot kell véghezvinnie. Nevet szerezni magának zenészként nem volt könnyű, de követte az álmait a rocksztárságig. Azonban a rajongók szüntelen elvárásai nem segítenek neki kikecmeregni abból a gödörből, amiben éppen van, és természetesen az egyetlen személy, akihez vonzódik, nincs éppen elájulva a hírnévtől.
Éppen ezért Riley Shaughnessynek bizonyítania kell.
A szórakoztatóipari riportert, Savannah Daly-t nem igazán izgatja a szépfiú rocksztár. Csak azért jött, hogy megcsinálja az interjút és megírja a cikket. De a közösen eltöltött egy hónap Rileynak egy olyan oldalát fedi fel Savannah előtt, amire nem számított.
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)
A friss megjelenések között bukkantam a könyvre, és a fülszövege, meg a rocksztár főszereplő azonnal meggyőzött arról, hogy ezzel a regénnyel érdemes megpróbálkoznom, még így teljesen ismeretlenül is.
Riley bandájából kilépve szóló karrierbe kezd, azonban elég nehezen akar összeállni az első önálló albuma. A kiadó türelmetlen, ő pedig egyre nehezebben viseli a nyomást. Időhúzásként elvállal egy interjút egy neves magazinnal, és akkor még nem is tudja, hogy nem csak egy egyszerű riporter lép az életébe Savannah személyében.
Tényleg, már a témaválasztásnál is jó előérzetem volt, és nem is bizonyult annyira hamisnak ez a megérzés, mert egészen kellemes kis regényt kaptam, de sajnos meg is maradt ezen a kellemes szinten. Ez nem feltétlenül a könyv hibája, inkább az én elvárásaim voltak egy cseppet túl magasak. Ha rocksztáros történetről van szó, akkor nálam alap a Thoughtless (Esztelen) - trilógia, illetve most már tetralógia. Valahogy szimplán azt várom el a hasonló könyvektől, hogy valami olyasmi érzést váltson ki belőlem, mint Kellan és Kiera sztorija, ami nem könnyű, mert egyszerre utáltam és imádtam, de egy biztos, maradandó élményt nyújtott.
Ez sajnos erről a regényről nem annyira mondható el. Aranyos volt, meg minden, de nem igazán mozgatott meg, kicsit ilyen vanília verzió volt.
Egyértelműen az emberi kapcsolatokra, az érzelmekre, a két főszereplő kapcsolatának fejlődésére fókuszált a regény, illetve arra, hogy mennyit segítettek egymásnak bizonyos dolgok és akadályok leküzdésében.
Ezzel nem is lett volna gondom, hiszen erről szólnak általában a romantikus történetek, ez a lényegük, csak a körítés más. Itt azonban valami hiányzott, de nem tudom igazán, hogy mi is volt az. Történetvezetésileg minden megvolt, aminek benne kellett lennie: ismerkedés, boldog periódus, összeveszés valami miatt, majd happy end. Viszont a történet 1-1 pontján az írónő átugrott vagy kihagyott bizonyos jeleneteket, amik szintén a hiányérzetemet növelték. Nem voltak ezek olyan fontosak, de valahogy mégis úgy éreztem, kellettek volna ahhoz, hogy kerek egész legyen a sztori. Aztán lehet, hogy nem is bizonyos dolgok lettek kihagyva, hanem egyszerűen csak túl hirtelen volt a jelenetek közötti váltás. De az is lehet, hogy csak én vagyok túlságosan kekec.
Utóbbi állításomat látszik igazolni az is, hogy erotikától szinte teljesen mentes volt a regény, illetve csak utalgatások voltak rá. Persze, szóban ment az adok - kapok, de az nem ugyanaz. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy olyan szaporák legyenek a szereplők, mint a nyulak, de egy felnőtt romantikus regénynek, főleg egy ilyen jellegűnek, szerintem szerves része néhány igényes ágyjelenet. Szóval ez is hiányzott egy kicsit.
A szereplőkkel egyébként nem volt különösebb gondom, még úgy sem, hogy, mint utóbb kiderült, ez már egy sorozat negyedik része volt. Azonban az előzmények ismerete nélkül is teljesen érthető és élvezhető volt.
Savannah céltudatos leányzó, aki tisztában van vele, hogy riportalanyaiba nem éri meg beleszeretni, amikor is jön Riley.
Riley, aki szinte ellentéte a tipikus rocksztároknak, a lány legnagyobb meglepetésére. Ez természetesen azt eredményezi, hogy egymásba szeretnek. Mi tagadás, aranyosak voltak együtt, még ha számomra egy kicsit gyors is volt a kapcsolatuk alakulása. A konfliktushelyzet is egy kicsit erőltetettnek tűnt, de valami kellett ahhoz, hogy össze tudjanak veszni.
Az viszont nagyon tetszett, hogy ilyen aktív, nagy családja volt Rileynak, a közös jeleneteiket nagyon kedveltem, a testvérek sok humoros pillanatot generáltak, ami kifejezetten jót tett a regénynek.
Amit még megjegyeznék így a végén, hogy általában nem szoktam figyelni, hogy milyen szám, milyen személyben íródott egy könyv, de itt kimondottan zavart, hogy E/3 volt. Meggyőződésem, hogy a váltott szemszögű E/1 sokkal jobban működött volna jelen esetben.
Összességében azonban egy kellemes, pillanatnyi kikapcsolódást nyújtó regény, amire nem hiszem, hogy hosszú ideig fogok emlékezni. Laza kis vanília romantika, egyszeri olvasásra tökéletes volt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)