C.L.Stone: Liar (Scarab Beetle #2)

A hazug rosszabb, mint a tolvaj.


Kayli Winchester végre búcsút mondhat tolvaj múltának és a jog jó oldalán folytathatja életét. Elege van eddigi életmódjából és elszánta magát, hogy jó kislány lesz belőle. 

Azonban öccse, Wil még mindig nincs meg. Keresése közben valami olyasmire bukkan, ami sokkal rosszabb, mint egy hiányzó testvér: Marc, Raven, Axel, Corey és Brandon nem csupán csak aranyszívű csibészek, hanem bűnözők, akiknek szükségük van rá.

Annak érdekében, hogy minél messzebbre csalja őket testvérétől és még többet megtudhasson erről a bizonyos Akadémiáról, elkíséri a fiúkat egy floridai küldetésre, egy kislány felkutatására.
Kayli bármit megtenne, hogy testvérét biztonságban tudja. Meg fogja találni a vezetőjüket. Meg fogja tudni a szándékaikat. Be fog szivárogni közéjük. Amennyiben megpróbálják őt vagy testvérét megfenyegetni, megsemmisíti mindannyiukat.

Mikor azonban ez az öt dögös Akadémiás csapattárs versengeni kezd a kegyeiért, az ellenállása megdőlni látszik. Talán mégsem arra született, hogy jó kislány legyen.
 (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Igyekszem szintre hozni bizonyos sorozataimat, hogy hamarabb rávethessem magam az újonnan megjelenő részekre, és épp erre esett most a választásom, ráadásul jó a sorozatos kihívásra is.

Kayli eltűnt öccse, Wil után kutat, de nem sok eredménnyel. Közben, hogy gondolatait egy kicsit félretegye, csatlakozik Corey-hoz, aki bizonyos ügyből Floridába utazik. Ami egy szimpla dolognak indul, természetesen olyan ügy lesz, amit örülhetnek, ha egyben, sérülés nélkül túlélnek.

Örülök, hogy az első rész értékelésében azt írtam, hogy van még benne potenciál, mert itt ez be is bizonyosodott. Amit bírok ebben a sorozatban az az, hogy Stone nem húzza az ügyeket, hanem 1 könyv - 1 szisztéma felosztás alapján halad. Persze, vannak átívelő szálak, mint pl. Wil ügye, ami szinte semmit nem haladt ebben a részben, de ezek nem számottevőek.

A kötet címe egyébként nem véletlenül lett Liar (hazug). Kayli annyit hazudik, csoda, hogy nem kezdett spontán öngyulladásba. Etette Blake-et, etette a fiúkat, szinte mindenkit, akit csak látott, talán néhány esetben még magának sem vallja be az igazat. Corey-val véletlenül keverednek bele abba a balhéba, ami a fejvadászok ügye lenne, és meglepő módon egész jó sztori kerekedett belőle. A fejvadászok meg a nyomozás alapján kicsit olyan volt, mint a szingli fejvadász egy része, azt leszámítva, hogy Kayli nem szingli, illetve de, vagyis mégsem. Maradjunk annyiban, hogy párkapcsolati státusza bonyolult. Vonzódik mindegyik fiúhoz, és a fiúk is vonzódnak hozzá, még a hűvös Axel is. Természetesen itt is reverse harem felállással találjuk szembe magunkat, bár kicsit másképp, mint a Ghost Birdben.

Azonban visszatérve a nyomozás részre, Kayli "szárnysegédje" valami haláli volt. Nagyon jókat mulattam rajta, aki olvasta vagy látta a Szingli fejvadászt, ez a nő Lulára hasonlított, az a tipikus minden lében kanál, de viccesen.  Az ügy megoldása egyébként jól sikerült, de azért volt, amit kifogásoltam az akció részében. Kb. úgy zajlott, hogy jöttek, láttak, lőttek és győztek, sehol egy sérülés, sehol egy kicsit nagyobb adag dráma agy legalább valami bonyodalom. Ez számomra egy kicsit hiányzott, mert itt látszott leginkább, hogy a sztori igencsak mellőzi a realitást, de azért máshol is voltak árulkodó jelek.

Az átívelő szál - Wil keresése szinte semmit nem haladt előre, mindössze annyi derült ki, hogy suliba se jár a srác, valaki meghamisított a jelenléti ívet, és senki nem tuja hol lehet és min dolgozik. Itt csatolt rá az írónő a másik sorozatára, még Sang és Mr. B. is felbukkant és Mr. Hendricks, az iskolaigazgató is, igaz, csak említés szintjén. Szeretem, mikor a másik sorozatból bukkannak fel vendégszereplők.

A romantikát említettem már egy pár szó erejéig. Kayli tök tanácstalan, szinte az össze srác kikezdett vele a csapatból, kivéve Corey-t, bár szerintem ő is, csak Kayli érthető okokból nem úgy értelmezte e jeleket, mint kellett volna, és nem vette komolyan. Pedig haláli volt, ahogy a srác húzta őt akció közben fejhallgatón keresztül. Corey-n kívül Axel volt az, aki igyekezett érzelmeit egyértelműen a lány tudtára hozni, azonban én teljes mértékben Blake-et tartom befutónak és nem mellesleg ő személyes kedvencem is, úgyhogy talán egy kicsit elfogult is vagyok vele szemben. Imádom a stílusát, meg ahogy a lányt védelmezi, illetve védelmezné, ha az hagyná magát. Egy igazi sármos úriember (ezt már az előző részről írt bejegyzésemben is említettem), a humora is jó, nincs rajta olyan, amit ne lehetne szeretni. Bármit megtenne Kayliért, tényleg bármit, legyen akármennyire is hajmeresztő vagy veszélyes az adott dolog, ennek bizonyítékát is adta.
Nem leplezném elégedettségem jeleit, ha tényleg ő lenne majd a végső befutó, bár sajnos erre vajmi kevés esélyt látok Stone-t ismerve.

Messze nem tökéletes a regény, de teljes mértékben elszórakoztat eleget téve fő funkciójának, és még az izgalmat sem nélkülözi. Lassan jöhet is a következő rész.