Nem létezik olyan lány, aki elfelejtené, milyen is volt az első szerelem ezt senki sem tudja jobban, mint Emely. Hét év után találkozik ismét Elyas-szal, a jó megjelenésű, kedves, és világítóan türkizzöld szemű sráccal. Legjobb barátnőjének bátyja, aki már egyszer teljesen összezavarta az életét, és ezeket a sebeket még mindig mélyen magában hordozza. Emely teljes szívéből utálja őt. Sokkal inkább a rejtélyes, e-maileket író Lucára irányítja a figyelmét, aki az érzékeny és romantikus üzeneteivel megérinti a szívét. A két férfi különböző irányba tereli Emelyt, akinek el kell döntenie, melyik közülük, aki megmutatja neki az igazi énjét.
De vajon tényleg beleszerethet valaki egy ismeretlenbe, vagy jár egy második esély az első szerelmednek?
A new adult műfaj egyáltalán nem ismeretlen számomra, sőt, igencsak közeli kapcsolatot ápolok vele, de eddig többnyire csak az amerikai illetve esetenként ausztrál területről származó történetekkel volt dolgom, így kicsit haboztam, hogy belekezdjek - e ebbe a sorozatba.
Emely legnagyobb örömére gyermekkori barátnője újra közel költözik hozzá, és minden nap láthatják egymást, ám ez azzal jár, hogy szembe kell néznie Elyasszal is, aki nem éppen jelent kellemes emlékeket.
Mint már fentebb is említettem, elég sokat gondolkodtam, hogy megvegyem - e a könyvet, míg végül a tavaly karácsonyi akcióban megrendeltem és bekerült a fa alá. Ne tudjátok meg, hányszor került elém, mire elhatároztam magam, egy new adult regénynél sem hezitáltam ennyit.
Nagyon nehezen rázódtam bele a stílusba, fura érzés fogott el, de a mai napig nem tudom, miért. Lehetséges ok volt a fordítás, de nem valószínű, hogy ez volt az gond, hiszen olvastam már más munkáját is a fordítónak és nem volt ilyen probléma. Aztán eszembe jutott, hogy talán az okozza ezt a fura érzést, hogy rég olvastam magyarul, de azt az opciót is hamar kizártam. Végül arra jutottam, lehetséges, hogy azért tűnik furának, mert német az eredeti nyelve (ergo más kultúra, más szleng más szokások). Ennél jobb magyarázatot nem találtam, úgyhogy ez maradt, és mire ezt lassan kiagyaltam, szépen lassan ráhangolódtam a regényre, és minden fura érzésem eltűnt, helyette kaptam egy kellemes, romantikus kis sztorit.
Mondjuk az azért hozzátartozik az igazsághoz, hogy Emely korántsem lett a kedvencem. Helyenként nem volt vele más gondom, minthogy egyszerűen túl sok volt a csaj. Akkora drámát csinált a fő konfliktusból, hogy az már díjat érdemelt volna. Könyörgöm, mindenkinek volt első szerelme, szinte mindenki csalódott már életében. Persze, értem én, hogy nagyon szar tud lenni az ilyen helyzet, de reális esetben nem gondolnám, hogy ilyen reakciót váltana ki az emberből. Nem azt mondom, hogy felejtse el, mert az első szerelmet szinte lehetetlen, de amit ő levágott, az már igencsak kimerítette a túlzás fogalmát. Sőt egy ponton - már környezete szerint is - kicsit átment gyerekesbe, mintha nem 23 éves lett volna, hanem valami tizenéves tinicsitri.
Viszont egy ponton azért tudtam vele azonosulni, nagyon is, ez pedig nem volt más, mint a Mustang nevű csoda iránti szeretete. És itt jön a képbe Elyas, aki ennek a csodának történetesen a tulajdonosa, amivel engem simán megvett kilóra. Az szinte az első pillanattól kezdve egyértelmű, hogy alapból nem ilyen bunkó, csak valamit leplezni próbál vele, mondhatni, túlkompenzál. Túl egyértelmű volt, de nem annyira zavart, mert időközben néha el - elárulta magát, hogy nem közömbös Emely iránt, de ez csak a kiválasztottja nem vette észre.
Esetében meg Luca esetében (rá is mindjárt kitérek egy kicsit részletesebben) van egy sanda gyanúm. Kicsit olyan Easy-s érzésem van a sztorival kapcsolatban, de aztán lehet, hogy jól pofára esem majd a második részben, és valami egészen más lesz a dologból.
Szóval Luca. Szerencsétlen, nem tudom, hogy honnan került elő, de egyenesen a hideg rázott az emailjeitől. Egy kis nyálgép volt szegénykém, de abból a szempontból tökéletes volt Emely számára, hogy ő is túl sok volt. Én Emely helyében sikítva menekültem volna előle. Viszont, ha bejön az, amire gondolok a 2 pasival, akkor egy kicsit csalódott leszek, mert az igen furán fogja magát kivenni.
A 2 pasi közül nálam egyértelműen Elyas a nyerő, és nem, nem csak a kocsi miatt, hanem mert a túl papucs pasikat nem bírom.
Ami még tetszett a regényben, az a fő páros kémiája. Annak ellenére, hogy magát Emelyt nem igazán bírtam, az Elyassal végbemenő kis játszmáikat végtelen lelkesedéssel olvastam. Tényleg nagyon jó a chemisryjük és az oltogatásokon is nagyon jókat mosolyogtam. A másik, amit igazán kedveltem, hogy rettenetesen hétköznapiak az események. Olyan dolgok történtek a szereplőkkel, amik szinte bárkivel megeshetnek, talán pont ez volt, ami szerethetővé tette a könyvet és könnyedén át lehetett érezni a szereplők helyzetét. Irigyeltem Emelyt, amiért vezethetett egy olyan szépséges Mustangot, de nagyon!! Ezt muszáj volt megjegyeznem.
Összességében, a kezdeti nehézségek után egy nagyon szórakoztató, aranyos regényt kaptam és mivel viszonylag függővége van, mit is tehetnék mást, mint várom, hogy nekiállhassak a folytatásnak.
Az írónő egyébként nem olyan rég meglebegtette, hogy egy 3. rész sem kizárt a sorozathoz, de megjelenési dátum, illetve leírás még nincs, sőt, még gyakorlatilag semmi konkrétumot nem tud ő sem. Csak felvetette a lehetőségét, hogy egyszer elkészül...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)