Ugrás a fő tartalomra

Meddig vállaljuk fel a young adult műfajba tartozó könyvek olvasását?

Egy érdekes kérdésre akadtam a tumblr frisseim böngészése közben.
Vajon hány éves kortól ciki az ya olvasása?
Egészen pontosan egy 22 éves lány kérdezte, hogy nem - e túl idős ahhoz, hogy young adultot olvasson, merthogy az emberek kicikizték őt miatta.


A YA műfaj imádójaként (és korántsem 22 évesként) kicsit felháborított a kérdés. Miért ne olvashatna valaki kortól függetlenül egy fiataloknak szóló könyvet? Egyiknek a borítóján sem láttam, hogy 18 év felett kinyitni tilos, meg egyébként is.



Az az érzésem, hogy sokan lenézik a műfajt, holott erre semmi szükség. Azért mára elértük azt a szintet, hogy a young adult paletta nagyon széles, a fantasytól a krimin, a romantikuson át a drámáig minden megtalálható. Arról nem is beszélve, hogy a könnyedtől egészen a halálosan komoly (sokszor szó szerint) történetekig szinte bármire találhatunk példát, aminek személy szerint kimondottan örülök.

Sokat gondolkoztam azon, hogy akkor mégis mitől lehet ciki a YA. 
Elismerem, hogy némelyiknek annyira egyszerű a cselekménye, mint a botnak, de néha kimondottan jól esik ilyet olvasni, mikor hulla fáradtan hazaesik az ember és mondjuk nem érez magában annyit, hogy Tolsztojt elővegye. Mielőtt támadás érne, nem a klasszikusokat vagy a felnőtt regényeket akarok fikázni, mert azokat is szeretem, csak próbálok rávilágítani a YA előnyeire.
A másik ok talán az lehet, hogy fiatalokról szól. És akkor? Ki mondta azt, hogy fiatalokról csak fiatalok olvashatnak? Legjobb és legelterjedtebb példa erre a Harry Potter sorozat. Szép lenne, ha azt is csak a gyerekek olvashatnák lenézés nélkül...

Részben pontosan ebben látom a műfaj szépségét. A regények 14 - 18 évesekről szólnak. Ha az olvasók éppen fiatalabbak, vágyakozva olvassák, hisz arról az időszakról szól, amit ők még nem éltek át, az azonos korúak közt azért népszerű, mert ők pont abban a korban vannak, mint a főszereplők, így könnyen bele tudják magukat élni a szereplők helyzetébe. Az idősebbek pedig, mintegy nosztalgiaként is olvashatják.

A legfőbb probléma az, hogy ha valaki talál egy rosszabb darabot, ami sajnos akad, akkor rávágja, hogy azért rossz mert YA. Nem, nem azért rossz. Azért rossz, mert lehet, hogy nem látta szerkesztő, mert rossz a cselekménye, gyengék a karakterek vagy csak szimplán unalmas. Ezer okot fel lehetne sorolni, azonban ennek semmi köz a műfajához. Urban fantasyban, szépirodalomban, sőt klasszikusokban is bőségesen lehet gyengébb regényeket találni.

Lényeg a lényeg, nehogy már korhoz kössük az olvasnivalót! Ha én mesekönyvet akarok olvasni, ne kelljen már cikinek éreznem! Ne bélyegezzük már meg egymást az olvasmányaink alapján. Olvasson mindenki amit akar, amit szeret, ez a lényeg!

Ti hogy állatok a kérdéshez? Ciki a tiniévek után YA-t olvasni?

Megjegyzések

  1. én, mint a másik nagy YA rajongó teljesen egyetértek veled, sosem ciki YA-t olvasni, ahogy pl. pornó ponyvát se. imádom, hogy sokan úgy gondolják, az olvasás csak valami szofisztikált, filozófiai dolog lehet, pedig nem, ugyanolyanok, mint a filmek. és hányan néznek 12 körkarikás filmeket miután elmúltak 12 és 16 évesek?

    a másik, hogy nagyjából mindenkinek van kedvenc meséje, és ha az lehet, az nem ciki, YA könyv miért lenne az? azt megértem, hogy nem mindenkinek való minden műfaj (én szerintem életem végéig utálni fogom a történelmi romantikusokat), de a kor szerinti besorolás nem műfaj, úgyhogy hiszek benne, aki azt mondja, nem szereti a YA-t, nem olvasott még magának valót. (hiszen ott a Living Dead Girl, az is YA és mégis úgy érzem, mindenkinek hasznára válna az a könyv.)

    persze minden könyves kategóriának vannak kliséi és egy halom szemét minőségű könyv, ami elárasztja a piacot, de kár általánosítani.

    én elgondolkoztam, mit szeretek a YA-ban: és amellett, hogy nem szépirodalmi nehézségű (arra vannak nekem felnőtt urban fantasyk is) én a főhősök korában találok valamit. egészen pontosan tini korra jellemző egyfajta felfogás, nem csak a világmegváltoztatási kényszer, de hogy keresik a helyüket a világban (jobban, mint a felnőtt könyvek szereplői) és szeretem, mikor rájönnek, mit jelent a szerelem/család/barátok. és a karakterfejlődések is kicsit élesebbek és sarkosabbak.

    aztán a másik: a romantika. engem ki lehet kergetni (még) a világból a gyerekkel, terhességgel, házasággal és nem hiszem, hogy egy nő meghatározó dolga, hogy van-e pasija/gyereke, és a felnőtt romantikával rendelkező könyvekben általában ez felmerül, ez a nő végső jutalma. persze, nem mindenhol, de van rá esély, YA-ban meg kevesebb, és nem kell annyit szűrnöm.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bennem is megfordult, hogy aki beszólt szegény lánynak, az még nem olvasott jó YA-t. Tudnék a kezébe adni néhány regényt, amitől bizony meggondolná magát....

      Törlés
  2. én szívesen olvasok YA-t. Mást is olvasok (sőt!), de többször előolvasok a gyerekem olvasásai előtt, hogy mi jó (jobb), mi nem ebben a műfajban, kategóriában, mit tartsunk meg a polcon, hogy később olvashassa, ill. mit nem.
    Le az ilyen megszólalásokkal, hogy ciki ezt olvasni bizonyos kor felett! :D
    Egyébként igen, azon is fennakadtak többen, hogy az SZJG-t is végigolvastam, az pedig nem is YA. :)

    de nem is ragozom tovább- egy 39... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök a megerősítéseknek és hogy osztjátok a véleményem. :))
      A SZJG YA a javából, de ez nem változtat a lényegen, hogy mindenki olvasson, amit csak szeretne :))

      Törlés
    2. uppsz, én annyira keverem ezeket az adult kategóriákat... látszik, hogy nem magyar találmány. Nálam még gyerek, ifjúsági és nem ifjúsági, azaz felnőtt kategóriák vannak. a new, meg young-ot nem értem, azaz a szavakat igen. :D

      Törlés
    3. :) Ne izgulj, nem te vagy az egyetlen, aki keveri, ráadásul nincs is éles határa ezeknek a kategóriáknak. A YA egyébként nagyon hasonlít az ifjúságihoz, a new adult pedig a YA és a felnőtt közötti átmenet. :)

      Törlés
  3. Sokat filózok ezen én is, korom miatt meg is van rá az okom, de mindig ugyanoda jutok, nem érdekel, ki mit gondol, szerintem nyugdíjasként is ya-t fogok olvasni elsősorban. Én a legjobban az ártatlanságot szeretem, az első szerelem, első komolyabb kapcsolat élményét, szerintem sokakat ez vonz, átélni újra ezeket az érzéseket. YA Forever:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez a jó hozzáállás! :) Én is ezen a véleményen vagyok, a YA által sok dolog újra átélhető :)

      Törlés
  4. Én mostanában egyre kevesebb YA-t olvasok, de nem azért, mert ciki, hanem mert keveset találok, ami igazán tetszik. De ami tetszik, azt nagy élvezettel olvasom.
    Van egy kollégám, aki 27 éves, és YA regényeket olvas, ő azt mondja, mindig hozzáképzel 5 évet pluszba a szereplők életkorához, hogy ne érezze annyira öregnek magát. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos az utóbbi időben felhígult a választék, és egyre több a gyenge minőségű regény, de azért még lehet gyöngyszemeket találni :))
      Jajj, ez aranyos :) Na, majd a legközelebbi ya-nál kipróbálom :))

      Törlés
  5. Ha nem haragszotok meg ,akkor nem a saját szavaimmal mondanék véleményt. Szerintem mindent elmond. A napokban bukkantam rá:
    "I don't care if it's Twilight, or Fifty Shades, or War and Peace, never let someone make you ashamed of what you love to read." Rea Carson
    Nagyjából azt jelenti:'Nem érdekel, hogy Alkonyat, vagy 50 árnyalat, vagy Háború és Béka, senki miatt se szégyenkezz amiatt, hogy mit szeretsz olvasni."

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2023-as zárás

  Az idei év számokban:                                          Olvasott könyvek száma: 94 (ebből angolul: 69) Újraolvasások száma: 5 Be nem fejezett könyvek száma: 1 Legolvasottabb műfaj: romantikus (és egyéb alműfajai)

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobb...

Rebecca Donovan: Out of Breath (Breathing #3)

Emma otthagyja Weslyn-t és vele együtt minden lakóját, hogy a Stanford Egyetemre járjon, ahogy mindig is tervezte. Már nem ugyanaz a lány, aki volt, csak árnyéka önmagának. Össze van törve, és az egyetlen lehetősége arra, hogy újra teljes életet élhessen, ha megbocsájt. Meg kell találnia a módját, hogy megbocsájtson önmagának, és rájöjjön mennyire értékes, mielőtt elfogadja a szerelmet, amit igazából megérdemel. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) A második részt jóval megjelenése után olvastam, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy tudtam, nagyon szemét kis függővége lesz, és így kevesebbet kell várnom a befejező részre. És tényleg megúsztam viszonylag kevés várakozással,  mindössze talán két hét telt el, és már újra belemerülhettem Emma történetébe.