Ugrás a fő tartalomra

Jamie McGuire: Red Hill

Mikor vége a világnak,a  szeretet vajon túléli?
Scarlet számára két lányának egyedüli felnevelése a túlélésért való küzdelmet mindennapossá tette. Nathan nős, de már nem tudja milyen szerelmesnek lenni, csak kislánya, Zoe miatt érdemes hazamennie. Miranda legnagyobb problémája, hogy vajon VW Bogara elég nagy - e ahhoz, hogy nővérét és mindkettejük barátját elbírja a hétvégi, vizsgák elöli kiruccanás során.

Amikor világszerte jelentések érkeznek egy halálos járványról , ezek a hétköznapi emberek, rendkívüli körülményekkel szembesülnek és sorsuk hirtelen összefonódik.
Mikor rájönnek, hogy nem tudnak elfutni a veszély elől, Scarlet, Nathan és Miranda kétségbeesetten kutatnak egy félreeső farmon lévő menedék után, amit úgy hívnak, Red Hill. Felfokozott érzelmek között régi és új kapcsolatok lesznek próbára téve, miközben félelmetes ellenséggel állnak szemben. Az ellenséggel, aki már nem emlékszik arra, milyen is embernek lenni. A briliánsan reális apokaliptikus környezetben a szeretet valahogy megtalálja a túlélés kulcsát. De mi történik akkor, mikor a szeretted, akiért meghalnál, átváltozik azzá, aki képes lehet elpusztítani téged?
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Még az októberi megjelenések között írtam a könyvről, kész csoda, hogy ilyen hamar el is tudtam olvasni (10.10-én, de amint látszik, még mindig csúnyán meg vagyok csúszva a bejegyzéseimmel, pedig igyekszem...), aminél az is segített, hogy kiemelt státuszú könyv volt, tudjátok, az a minden-más-könyvet-eldobok-ha-ezt-megkapom típusú.


A zombi apokalipszis közepén néhány teljesen ismeretlen ember élete összefonódik. Scarlet Nathan és Miranda együtt küzdenek saját túlélésükért. De van - e esélyük adott körülmények között, úgy, hogy a sors elszakította őket családjuktól, és mégis újra látni akarják szeretteiket?

Jamie McGuire itthon (és külföldön is) a Gyönyörű Sorcsapás című regényével és annak folytatásával a Veszedelmes Sorscsapással robbant be a köztudatba. Ez a regénye azonban semmilyen aspektusban nem hasonlít Abby és Travis történetéhez.
Romantikát mondhatni csak nyomokban tartalmaz, mint bármiféle élelmiszer mogyorót, szóval nem ez a regény lényege. De nem is olyan sztori ez, mint a World War Z, mert nem kutatja az okokat, sőt, az ellenszert sem, inkább csak az egyének reakcióját hangsúlyozza a menekülés, a túlélés és az összezártság idején. Nem is olyan a regény, mint a Warm Bodies - Eleven testek, mert nincs zombi - ember love story, ezekkel a zombikkal értelmes ember nem kezdene ki. Igazából egyikhez sem hasonlítható.
Találkoztam jó pár kiszámítható fordulattal az olvasása során, de voltak benne igencsak meglepő csavarok is. Nálam abszolút jónak számított, hogy hullottak a szereplők is szép számmal, bár tény, hogy kettő esetében igencsak összeszorult a szívem, és sajnáltam őket rettenetesen, de bármilyen furán is hangzik, ettől sokkal jobban tetszett a regény. Szeretem mikor a szerző bevállalós és nem dédelgeti meg menti meg minden körülmények között a szereplőit, ami valljuk be, itt a zombi apokalipszis idején főleg elég röhejesen venné ki magát. Ahhoz már szinte szuper erők szükségeltetnének, hogy senki ne dobja fel a talpát vagy ne váljon zombikajává.
Szóval, hogy a kis kitérő után visszacsatoljak az egyik korábbi mondatomhoz, inkább úgy jellemezném a könyvet, mint egy megfigyelést, melynek lényege, hogy kiderítse miként reagál x létszámú csoport, ha pánikhelyzetben összezárják őket a túlélésért. Az már csak puszta véletlen, hogy a körülményeket ehhez egy zombis vírus teremtette meg.
Tulajdonképpen nem több ez, mint egy túlélő regény, amelyben mindenki küzd magáért és még meglévő szeretteiért, de persze ez nem lekicsinylően értendő, mert egészen jó volt.
Az eleje igen izgalmasra sikerült, ahogyan elkezdett kibontakozni a vírus, ahogy kezdett terjedni a pánik és megjelentek az első fura halálesetek. Nem sokat szépített az írónő, bár tény, hogy lehetett volna ennél sokkal horrorisztikusabbat is írni, de nem ez volt a célja.

Kép forrása: pinterest.com
Egyébként, ami a legjobban tetszett, az volt, ahogyan a szereplők "élete" és útjai összekapcsolódtak már akkor, amikor még tudatában sem voltak ennek. Elmentek egymás mellett és fogalmuk sem volt róla, hogy 1-2 nappal vagy 1-2 héttel később együtt fognak küzdeni a túlélésért. A regény kezdetén több szálon futnak az események, sőt végig több szemszögből követjük a világvége jellegű eseményeket. Scarlet, Nathan, és Miranda a három legfőbb mesélőnk, de emellett még jó pár úgymond főszereplőnk akad. Ezek közül van, aki túléli, van, aki nem...Azért arról is kell szót ejtenem, hogy volt néhány kifogásolható rész is a regényben, amik még egy zombikkal tömött sztoriból is enyhén szólva kilógtak. Példának okáért mindjárt az elején beleütközünk abba az információba, hogy akik megkapták az influenza elleni oltást, azok bizony sokkal hamarabb megkaphatják a vírust, illetve jóval gyorsabban alakulnak át. Majd jól megállapítják, hogy sem Nathan, sem a lánya, Zoe nem kapták meg az oltást, így védettebbek. Ám ezt a szálat itt el is vágták, nem került kifejtésre és a többi szereplő esetében sem került szóba, csak úgy végig lógott az információ a levegőben, és a cselekmény szempontjából sincs különösebb, látható jelentősége ennek a dolognak.
A másik, hogy a túlélőcsapat még úgy is fogyatkozik, hogy el vannak látva fegyverrel és fedezik egymást, ha nyílt területen, utcán stb. vannak. Ehhez képest SPOILER (ha látni szeretnéd, jelöld ki a szöveget) Scarlet lányai simán odaérnek tök egyedül, minden védelem és segítség nélkül. SPOILER VÉGE
A harmadik dolog, ami szerintem iszonyatosan hülyén vette ki magát, a legeslegvége volt.
Az tuti, hogy én hanyatt - homlok mentem volna a katonák után, le sem tudtak volna vakarni magukról.
Ha már itt tartunk, ejtsünk néhány szót a karakterekről, akik előkerültek már  itt-ott.
Nate-et felesége a kezdődő pánik első napján otthagyta, hogy új életet kezdjen. (a legjobb időpontot választotta erre, nem?) Szóval a férfi egyedülálló apukává válik egyik percről a másikra. Minden erejét arra összpontosítja, hogy lánya biztonságát megőrizze, még akkor is - illetve főleg akkor, amikor ő fél lábbal a halálban van és agyakra és emberi husikára éhes zombikák lihegnek a nyakában. Egyszerűen nem lehetett neki nem szurkolni.
Scarlet ellenben már nem volt annyira szimpatikus. Oké, aláírom, hogy nem egy félős típus, simán szembemegy egy egész hordányi foszló testtel, de sajnos sokszor az ésszerűség és néha még az épeszűség határait is figyelmen kívül hagyja, ami egy ilyen szituációban nem feltétlenül kifizetődő. Az is rendben van, hogy kétségbeesett anya, aki elszakadt a gyermekeitől, nem tudja hol vannak, jól vannak, élnek - e egyáltalán, de próbálja meggyőzni magát, illetve biztos benne, hogy útban vannak felé, és hogy elérjék egymást, képes bármit feláldozni. Az sem igazán érdekli, ha a csapat fele meghal a kis magánakciói közben, és ez az, ami nagyon nincs rendben, ezek a kis megnyilvánulások voltak azok, amik kevésbé rokonszenvessé tették őt olvasás közben.
A harmadik szemünk és fülünk Miranda, aki barátjával Bryce-szal, nővérével Ashley-vel és annak barátjával Cooperrel menekül. Kemény lány, annak ellenére, hogy hétköznapinak, átlagosnak tűnik. Ő a fiatalabb testvér, mégis ő volt a komolyabb, talpraesettebb. Na ő volt az, akit hétköznapisága ellenére vagy pont azért kiemelten kedveltem, és szurkoltam neki, hogy összejöjjenek a dolgai. De azt meg kell jegyeznem, hogy nagyon nem így képzeltem az ő történetének befejezését, viszont ez nagyjából az egész könyvre igaz, nem  csak Miranda helyzetére.
Az eleje után középtájon úgymond leül a cselekmény, és a második felére indul csak be újra. Nem mondom, hogy bárhol is átcsap unalmasba, mert valahogy a írónő ráérzett arra, hol kell bedobni egy kis akciót vagy izgalmat ahhoz, hogy elkerülje az érdektelenséget.
Összességében annyi elmondható, hogy nem tökéletes, de egyáltalán nem rossz regény ez. Azok, akik nem szeretik a tipikus zombis sztorikat, szerintem szeretni fogják. De a McGuire  - rajongók műfajtól függetlenül kedvelik majd.
Ezt a trailert most találtam, és egész jól visszaadja a regény akciódús részeit. A többi részét nem annyira, de azért érdemes megnézni.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo

2023-as zárás

  Az idei év számokban:                                          Olvasott könyvek száma: 94 (ebből angolul: 69) Újraolvasások száma: 5 Be nem fejezett könyvek száma: 1 Legolvasottabb műfaj: romantikus (és egyéb alműfajai)

Jamie McGuire: Walking Disaster (Veszedelmes sorscsapás) (Beautiful #2)

A Gyönyörű Sorscsapás Travis szemszögéből elmesélve. Mennyi az a túl sok szerelem? Travis két dolgot tanult meg az anyjától, mielőtt meghalt: Szeress keményen, küzdj még keményebben. A Walking Disasterben Travis élete tele van gyors kapcsolatokkal, titkos fogadásokkal és erőszakkal. Épp amikor úgy érzi, hogy legyőzhetetlen, Abby Abernahy térdre kényszeríti. Minden történetnek két oldala van. A Gyönyörű sorscsapásban meghallgathattuk Abby verzióját  Most viszont eljött az idő, hogy Travis szemén keresztül lássuk a történteket. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Aki olvasta a Beautiful Disasterről írt bejegyzésemet itt a blogon, az tudhatja, hogy a hibái ellenére szerettem a könyvet, így nem volt kérdés, hogy a második rész is kap egy esélyt, ami tulajdonképpen nem egy klasszikus értelemben vett folytatás.