Ugrás a fő tartalomra

Emma Donoghue: A szoba

Az ötéves Jack számára a Szoba maga a világ. Itt született, és Anyával együtt itt eszik, játszik, alszik és tanul. Jack képzeletét számtalan csoda foglalkoztatja – a tojáshéjakból épített kígyó az Ágy alatt, a Tévében látott képzeletbeli világ, a kuckó a Szekrényben, a ruhák között, ahová Anya esténként lefekteti, hátha jön Patás… 
A Szoba Jack számára az otthont jelenti, de Anya számára börtön, ahol tizenkilencéves kora óta -hét esztendeje- raboskodik. A Jack iránt érzett szeretetből egy egész életet épít fel a kisfiú számára tizenkét négyzetméteren. Ám ahogy Jack kíváncsisága egyre nagyobb, úgy nő Anya kétségbeesése is, hiszen tudja, hogy a Szoba hamarosan szűk lesz kettőjüknek. 
A történet, amely Jack egyszerre megható és vidám előadásában bontakozik ki, a szívfacsaró körülmények közepette is legyőzhetetlen szeretetről, az anya és gyermeke közötti elszakíthatatlan kötelékről mesél. Megrázó, felemelő és magával ragadó regény, amely mindvégig mélyen emberi és megindító marad.

A tavalyi nagy nyári könyvbeszerző körutam alkalmával tettem szert rá. Kicsit úgy voltam vele, mint a "Csak, ha te is akarod" c. regénnyel, hogy nem igazán tudtam mire számíthatok, csak az volt biztos, hogy megrendítő és megosztó, ami elég is volt ahhoz, hogy megvegyem. És mivel már egy éve várakozott, bekerült a várólista csökkentős könyvek közé is.


Jack édesanyjával él a Szobában születése óta. A Kint-et, a világot még sosem látta, sőt, abban sem biztos, hogy egyáltalán létezik. A külvilágot csak a Patás és az általa behozott dolgok képviselik a számára. Vajon mi történne, ha kijutna az ajtón? Mi várna rá?

Így végigolvasván a könyvet és egyszer - kétszer megrágva a történetet, rájöttem, hogy ez a regény egyenesen félelmetes, annak ellenére, hogy első olvasatra nem úgy tűnik.
Az ötéves kisfiú sajátos gyermeki gondolkodásmódja tompítja a sorok mögött megbújó terrort, kiszolgáltatottságot és reménytelenséget, amivel az édesanya teljes mértékben tisztában van a nap minden percében. Azonban becsületére legyen szólva, ebből szinte semmit sem mutatott fia felé. Nem is értem, hogyan bírt alapból észnél maradni nem, hogy arra is figyelni, hogy ne érzékeltessen semmit a reménytelen helyzetükből.

Minden erejét abba fektette, hogy a szegényes körülményekhez képest mindent megadjon Jacknek, amit csak lehet és ami szükséges a fejlődéséhez, bármibe is kerüljön. Alkalmat teremtett neki a szellemi és fizikai fejlődésre egyaránt, de ennek ellenére érezhető volt a lemaradása kortársaihoz képest, ami nem is csoda, hisz a gyerekek ebben a korban a legfogékonyabban a környező világ dolgaira, és tudásuk, ismeretanyaguk nagy részét tapasztalataikból nyerik. Erre a tapasztalatszerzésre Jacknek nem volt lehetősége, ebből adódik lemaradása. Persze bizonyos tudás megszerezhető elmondás alapján is, de ez nem ugyanaz, ráadásul az anya sem éppen valós információkat adott át minden esetben a gyereknek a világ mikéntjéről. Nyilván erre is megvolt az oka, hiszen az első kérdése valószínűleg az lett volna a fiúnak, hogy ő mindezt mikor láthatja, mert élt benne a gyermeki kíváncsiság.

Az anya tisztában volt vele, hogy egyhamar nem lesz lehetősége megmutatni  Kintet ( bár mindig is élt benne a remény), így jobbnak látta nem felkelteni még jobban Jack kíváncsiságát, hisz akkor nehezebben tudta volna őt kordában tartani abban a kis lyukban.
Azonban Jack kezdetleges fejlesztése, és figyelmének lekötése mellett, a nőnek azon is gondolkodnia kellett, hogyan is szabadulhatnának ki személyes börtönükből, mert egyértelműen nem akarja életük hátralévő részét ebben a kis szobában tölteni, arról már nem is beszélve, hogy nem ilyen jövőt szánt fiának. Ezek mellett még ott vannak azok a megpróbáltatások, amiken neki keresztül kell mennie, amik nyomorúságossá teszik életét. A férfinak testileg teljesen kiszolgáltatva éli mindennapjait, a Patás - ahogy Jack hívja - akkor teszi magáévá, amikor csak akarja. Meg kell tennie, hiszen ezért cserébe kap ételt, italt és a legszükségesebb dolgokat. Ami ezt a körülményt még borzalmasabbá teszi, az az, hogy Jacknek is végig kell néznie az aktusokat, illetve csak hallgatni, mert olyankor elbújik a szekrényben, de ez így is elég szörnyű. Sokszor hallja, ahogy anyja sír, és nem tehet szinte semmit.

Mikor kikerülnek koránt sem egyszerű körülmények között ( de szerencsére Jack az egészet játéknak fogja fel, legalábbis az elején), a fiú bizonytalanná válik, ami nem is csoda, hiszen hirtelen kell szembesülnie azzal, hogy a világ, amit mind ezidáig csak a tévében látott, létezik. Egyszerre nagyon sok inger éri őt, nem csoda, hogy megijed és visszahúzódik. Hirtelen a Szoba, ami eddig korlátozta, a biztonságot, a megszokott környezetet jelenti számára, nem csoda, hogy szeretne visszamenni. De hogy magyarázod meg egy ötéves gyereknek, hogy miért nem lehet? Szinte lehetetlenség anélkül, hogy ne sebeznéd meg őt egy életre vagy így vagy úgy.
Az anya reakciója is természetes, az a csoda, hogy eddig bírta a helyzetet összeomlás nélkül.
A regény súlyossága a részletekben rejlik, ahogyan egy - egy elejtett fél mondatból megtudjuk az anya eddigi szenvedéseit, Jack születését, aminek nyomai még mindig láthatóak a szőnyegen, Jacknek pedig fel sem tűnik ebből semmi, ő ártatlanul, a saját kis felfogása szerint beszél ezekről az egyébként iszonyatos körülményekről. Azonban neki ez a természetes, hiszen ebben nőtt fel, ez számára a normális, és nincs viszonyítási alapja, mert nem látott még mást.
Ami azonban a legborzasztóbb az egészben, hogy valós eseten alapszik a regény. Néha hallani ilyen és hasonló kirívó eseteket a hírekben és úgy is elég szörnyű, de így, hogy bepillantást nyer az ember a részletekbe, még inkább azzá válik.
Ettől függetlenül nem bántam meg , hogy elolvastam, még akkor sem, ha bizonyos részei elborzasztottak.
Nem ajánlott bármilyen hangulatra, nem egy olyan könyv, amit csak úgy lekap az ember a polcról, mert olvasni van kedve. De mégis ajánlom, persze csak azoknak, akik bírják az ilyen jellegű könyveket.

Megjegyzések

  1. Jöttem növelni ennek a posztnak a nézettségét ;) ha már annyira elhagyagolták. Nagyon jó könyv, és egyedi hangvétel, én is idén olvastam és csodálkoztam rá. Hihetetlen dolog egy ilyet ép ésszel megúszni, és feldolgozni, ha egyáltalán fel lehet ezt valaha dolgozni. Hangulat kell hozzá, szerencsére én is jókor vettem kézbe. És minő meglepetés, nekem is vcs-s volt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Helyes, helyes, csak nyugodtan, ráfér a nézettségnövelés :))
      Biztos, hogy ez egy örök seb marad az emberben, lehetetlenség az ilyet feldolgozni teljesen. Jacket meg főleg sajnáltam, mert ő annyira "fontos" korban van, életének legrosszabb időszakában történt ez az eset vele, bár erre nincs "jó" időszak. Tényleg hangulat kell hozzá, de ha az megvan, akkor egy remek könyvek kap az, aki olvassa :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tome Topple 16. kör - 1. hét

Ez alkalommal talán harmadszorra vagy negyedszerre veszek részt ezen a readathonon, és még mindig, minden egyes alkalommal nagy élmény. Ráadásul a féltégla méretű könyveim is fogynak. Mondjuk, aggódnom nem kell, mert mindig találok újakat, mire elérkezik a következő kör. Erre a két hétre három könyvet terveztem be: Murakamitól A kurblimadár krónikáját, K.A Knighttól a Den of Viperst és Borsa Browntól A végzet című regényt. Murakamival kezdek, a többit meglátjuk.

Jamie McGuire: Walking Disaster (Veszedelmes sorscsapás) (Beautiful #2)

A Gyönyörű Sorscsapás Travis szemszögéből elmesélve. Mennyi az a túl sok szerelem? Travis két dolgot tanult meg az anyjától, mielőtt meghalt: Szeress keményen, küzdj még keményebben. A Walking Disasterben Travis élete tele van gyors kapcsolatokkal, titkos fogadásokkal és erőszakkal. Épp amikor úgy érzi, hogy legyőzhetetlen, Abby Abernahy térdre kényszeríti. Minden történetnek két oldala van. A Gyönyörű sorscsapásban meghallgathattuk Abby verzióját  Most viszont eljött az idő, hogy Travis szemén keresztül lássuk a történteket. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Aki olvasta a Beautiful Disasterről írt bejegyzésemet itt a blogon, az tudhatja, hogy a hibái ellenére szerettem a könyvet, így nem volt kérdés, hogy a második rész is kap egy esélyt, ami tulajdonképpen nem egy klasszikus értelemben vett folytatás.

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo