Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit.
Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted.
Amikor életedben először kell komoly döntést hoznod, nem áll melletted senki, akitől segítséget remélhetnél. Élet és halál között kell választanod. Az életed soha nem lehet olyan, mint amilyennek ismerted. A halálról semmit sem tudsz.
Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?
Nagyon régen felfigyeltem a könyvre, még akkor, mikor itthon még nem is igazán tudtak róla. Azután a magyar megjelenés kicsit fellendítette a népszerűségét, ez pedig azt sugallta, hogy tegyem még félre egy kicsit, ami leül a körülötte lebegő rivaldafény. A "kicsi" kicsit sok lett, és csak most, évekkel később került rá sor.
Mia napja nem is kezdődhetne tökéletesebben. Hószünetet rendeltek el, így aznapra törölték a sulit. A szülők is szabadnapot vesznek ki, így a család az egész napot együtt tervezi tölteni. Ám a boldogság egy pillanat alatt tragédiába torkollik, és Mia azt veszi észre, hogy kívülről szemléli az életét, amint egy kórházi ágyon fekszik.
De vajon van - e kiút ebből az állapotból vagy örökre ott ragad?
Annak ellenére, hogy jóval a megjelenés után olvastam, nem igazán érte el az a hatást, amit a vélemények alapján vártam. Bevallom a sok magasztaló értékelés után nagyságrendekkel jobb regényre számította. Nem volt vele kimondottan semmi gondom, nem találtam benne logikai hibát, mégsem érte el az extázis - faktort.
Mia az autóbaleset után köztes állapotban lebeg és teljesen összezavarodott. Fogalma sincs, mi ez a "hely", ahol van és azt sem tudja hogyan léphetne innen vissza saját életébe vagy esetleg előre, itt hagyva régi életét. Kétségbeesett mivel tisztában van azzal, hogy családját, illetve legalábbis közvetlen családtagjait - anyját, apját és öccsét - elveszítette. De mégis van, ami visszatartja őt, többek között nagyszülei, legjobb barátnője, Kim és szerelme, Adam.
A történet tulajdonképpen Mia vívódása, hogy maradjon - e, azaz visszatérjen -e az életbe felébredve a kómából vagy adja fel a küzdelmet. Minden pro és kontra érvet végigvesz főleg emlékei felidézésének formájában. Így ismerjük meg az egész családot, Mia és Adam kapcsolatát egészen megismerkedésüktől, és Mia életének apróbb mozzanatait is.
A regény hangulata egészen érdekes volt. Az alapszituációból adódik a szomorkás, reménytelen tragédiával átitatott érzés. Azonban Mia emlékei szinte kivétel nélkül pozitívumok, amiktől azt várná az ember, hogy a boldogságával kiegyensúlyozzák a szomorúságot, ám valahogy ezek a kellemes emlékek csak még inkább kihangsúlyozták a helyzet negatív mivoltát, ráadásul Mia bizonytalansága is csak erősíti ezt a keserűséget.
Ám a pozitív dolgok lassan felfelé emelik a mérleg jó oldalát.
Talán a legjobb "jó" Mia életében Adam. Adam, a rock sztár, a minta pasi, de tényleg, egyáltalán nem szarkasztikusan mondtam. Alapból vonzóvá teszi az a tény, hogy zenész, de nem csak az olvasók számára, hanem Mia számára is, hiszen a lány is rendelkezik némi zenész vénával, sőt szüleinek is van közük ehhez a területhez, így könnyen megtalálták Adammel a közös hangot. A fiúnak egyébként annyira kellemes a személyisége, hogy valószínűleg, ha nem a zene kötötte volna össze őket, akkor is jól meglettek volna, azonban muzikalitásuk még egy láthatatlan kapcsot tett közéjük.
Elég csak arra a jelenetre gondolni, amikor játszanak egymáson, mint a hangszeren, ami a kedvencem volt a közös jeleneteik közül. A fiú szerelmét jól jelzi, hogy nem mozdul el Mia mellől és mindent megtett, csak hogy láthassa a lányt. A regény vége mondhatni majdhogynem tökéletes, ez volt, ami igazán átbillentette annak a bizonyos mérlegnek a nyelvét.
Miáék története jó film alapanyag, ennek megfelelően folyamatban is van a megfilmesítés, a szereplőkről már írtam is ebben a bejegyzésben.
A zenekedvelőknek, illetve a szomorkás - romantikus, de mégis reális történetek kedvelőinek kiváló választás lehet. Rövid, de érzelmekben gazdag olvasmány, ami nagyon jó stílusban íródott, így könnyen és gyorsan lehet vele haladni, bár nem feltétlenül érdemes átsuhanni rajta. Folytatása is van a regénynek, amelyben, ha minden igaz, Adam szemszögéből szemlélhetjük majd az első részt 3 évvel később követő eseményeket.
Én majdnem egy éve olvastam, de engem fejbe kólintott. Mondjuk alapból néha túlzott az empátiám ami nem mindig szerencsés annyira belegondolni dolgokba...és annak ellenére hogy szívfacsaró valahogy mégsem volt kellemetlen benne lenni ebben a regényben, az ember maradni akart még :) Adam pedig tényleg édesmancs...a második rész uhhhh mindenképp olvasd el ha ez érzelmi hullámvasút akkor az a kamikaze :D
VálaszTörlés(am csak nekem nem áll a kezemre a küldés gomb? mindig a kilépést nyomom meg :( )
Nálam szerintem ott csúszott el a dolog, hogy túl sokat vártam tőle, mondjuk azt, hogy nem fogom tudni végigolvasni a könnyeimtől, aztán valahogy ez nem jött be. Pedig olvastam már pár hasonló könyvet, és mind földhöz vágtak átvitt értelemben, nem tudom itt miért maradt el a hatás. Ezen agyalok mióta befejeztem, de még nem sikerült rájönnöm.
TörlésAdam miatt természetes, hogy elolvasom a második részt is, főleg most, hogy elárultad, jobb, mint az első rész :))
Azt nem tudom jobb-e csak másmilyen és nekem nagyon tetszett ez a másmilyenség :) Az is lehet hogy benned rekedtek a dolgok és ezért nem sírtál, mintha te is sokkot kaptál volna. Sokféleképp reagálhatunk egy történésre. :)
TörlésAz is más érzés szokott lenni, ha bennem maradnak a dolgok. Itt szinte nem éreztem semmit. Nem kapott el, vagy csak érzéketlen momentumomban talált... Nem ez lenne az első ilyen könyv, és valószínűleg nem is az utolsó :)
TörlésAz első részt nem szerettem annyira, de elolvastam a folytatást, és az viszont nagyon megrázott. :)
VálaszTörlésEz mindenképpen biztató. :)
TörlésNaja ne is mondd az embernek a szíve szakadt meg úgy folyamatosan..
VálaszTörlésIgen, én is így éreztem.
Törlés