Nyrae Dawn: Four Summers

Charlotte Gates belefáradt abba, hogy Charlie Rae legyen. Imádja a tavat, ami mellett felnőtt, imádja a kabinokat, és az éjszakákat, amit a csillagos ég alatt tölthet... de belül mégis többre áhítozik.
Első gimnáziumi éve után, Nathaniel Chase családja a nyarat A Faluban töltik. Már az első perctől fogva felkelti a figyelmét Charlotte, a lány akinek ami a szívén az a száján, aki az éjszakai játékokat sorra nyeri, és aki minden egyes alkalommal, mikor belenéz a teleszkópjába, szinte elveszik az ég sötétjében.
Négy egymás követő nyarat töltenek együtt, ezalatt Charlotte és Nathaniel legjobb barátok lesznek, sok első élményt osztanak meg egymással, összetört szíveket gyógyítanak meg, megvédik egymás titkait, túllépnek tragédiákon... szerelembe esnek, és búcsút mondanak.
Charlie ki akar törni A Faluból. Nate azt akarja, hogy mindezt együtt vihessék véghez. De az élet nem olyan egyszerű, mint a nyarak, amit együtt töltenek.
A nyarakat váltakozva meséli el Charlie és Nate, a közös útjukat barátaikkal, felnőtté válásuk történetét, ahogyan felfedezik, kik is ők valójában, ahogy meghozzák első nehéz döntéseiket és ahogy újra és újra szerelembe esnek.

(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Tudom, hogy ha valami könnyed, romantikus történetre vágyom, akkor bátran nyúlhatok Nyrae Dawn könyveihez, mert biztos megkapom azt, amire épp a lelkem vágyik. Bár az is igaz, hogy az eddig olvasottak tekintetében nem ez a regénye a kedvencem, de ettől függetlenül kellemes perceket szerzett.

Charlotte mióta az eszét tudja a Faluban él, abban az üdülőben, amelyet családjával üzemeltetnek. Amikor mások nyaralnak, ő robotol, mikor mások hazamennek a nyaralásból, ő marad ott, ahol van, és robotol tovább. Akkor sincs ez másképp, mikor egyik nyáron találkozik Nate-tel, aki az üdülőben nyaral szüleivel és bátyjával.

A lány tudja, hogy nincs értelme belebonyolódni semmibe, hiszen hipp-hopp vége a nyárnak és akkor a fiú is továbbáll, és a távkapcsolatok nem a legegyszerűbbek. De lehet parancsolni az érzelmeknek?

Jó kis regény volt ez. Nem olyan, amitől eldobom az agyam, hanem olyan kellemes, kikapcsoló olvasmány, egy kis romantika, az élet dolgaival, problémáival vegyítve.

A helyszín

Charlotte 15 éves, mikor először találkozik Nate-tel. Hamar felfigyel rá a lány, ami még saját maga számára is meglepő, mert igencsak tapasztalatlan fiúk terén. Ez betudható egyrészt annak, hogy Charlotte nem egy tipikus "lányos" lány, imád focizni, legjobb barátja egy fiú, apjával javít, barkácsol, és ami őt magát leginkább zavarja, alakja sem éppen nevezhető nőiesnek. Másrészt pedig annak, hogy viszonylag elzárt helyen éli életét, kis közösségben lakik, kortársaival szinte csak az iskolában találkozik.

Otthon egyetlen és legnagyobb támasza, legjobb barátja Alec, akivel nagy valószínűség szerint a jövőjük is közös, legalábbis családjaik elképzelése szerint.  Azonban Nathaniel (imádom ezt a nevet!) megjelenése igencsak felborítja a szépen eltervezett életet, és ennek következtében Charlie nagyon sok dolgot megkérdőjelez jelenével és jövőjével kapcsolatosan, ami lehet, hogy egyébként eszébe sem jutott volna. 

“

Úgy hiszem mindenkinek vannak bizonyos kulcsmomentumok az életében, amiket sosem felejt el. Pillanatok, amik mindig is a részeid lesznek. Visszanézve a meghozott döntéseidre vagy az életed alakulására, mindig az egyik ilyen pillanathoz vezetnek vissza.

A regény 4 részre tagolódik, 4 nyár történetét meséli el.

Az első nyár a tapogatózásé a két fiatal szempontjából, ami nem csak Charlotte-ot változtatja meg, hanem Alecet is. Szegény srác alapból sem volt valami szimpatikus, de itt amit művel az egyenesen idegesítő volt. Jó, hogy a végére megtudjuk az igazi indokot, de addig meg tudtam volna fojtani egy kis kanál vízben. Nate egyértelműen beindította nála a területféltő ösztönt, és komolyan azt vártam már, hogy megjelöli Charlotte-ot, mint a kutyák a tűzcsapot.

Egyébként Charlotte rettentően bizonytalan Nate-tel kapcsolatban és magával kapcsolatban is, így sok helyzetben húzza fel a nyúlcipőt és vonul vissza a saját kis biztonságot adó világába.

A második nyáron már közelebb kerülnek egymáshoz, Charlie kezd megnyílni a fiúnak. Őszintén? Amilyen megnyilatkozásokat elejtett néha a srác, még a legmakacsabb gyöngykagyló is önként és dalolva nyílt volna meg neki, és a mosolyáról még nem is beszéltem.

Azonban az élet nem csak móka és kacagás, Nate-tel jó pár dolog történt az előz nyár óta, ami jóval gondterheltebbé tette, és ez befolyásolja kapcsolatuk alakulását is.

A harmadik nyáron Charlotte részéről kezdenek komolyodni a dolgok és a körülmények, több változás is történt az életében, amellett, hogy egyre inkább ki akar törni, viszont egyre nagyobb nyomás nehezedik rá szülői részről. Elvágyódik, ki a nagyvilágba, de a lelkiismerete és kötelességtudata nem engedi, hogy otthagyjon mindent és elinduljon felfedezni azt, milyen is igazán élni. Mikor ennek ellenére is úgy tűnik, egymásra találnak Nate-tel, mint ahogy az lenni szokott beüt a ménkű. És nem mellesleg Alec is bebizonyítja, hogy nem véletlenül volt már ellenszenves az elején. De nem azért, amiért gondoljátok (majd, ha elolvastátok a regényt, rájöttök), hanem egyszerűen az idióta viselkedéséért.  Komolyan mondom, ilyen elcseszett módon elintézni egy félreértést, már egyértelműen különdíjat érdemelt volna a bénasági versenyben, az önzőségről már ne is beszéljünk.

Csillagnézés

Az utolsó nyár szinte levezetés, bár ez nem azt jelenti, hogy  események és nehéz helyzetek nélkül maradnánk, ennek ellenére jó volt, mert végre helyükre kerültek a dolgok, még, ha nehezen is.

A második és a negyedik nyarat egyébként Nathaniel, az elsőt és a harmadikat Charlotte tolmácsolásában olvashatjuk.

“

Azt hiszem, igen... ha más lenne a helyzet. Ha közelebb állnánk egymáshoz... Te volnál az számomra, Csillag Lány. Hülyeség ezt kimondani? Hogy tudnálak szeretni?

A történet a harmadik nyártól erőteljesen a Second Chance Summer. c. regényt juttatta eszembe. Ez természetesen nem gond, mert azt a regényt is szerettem, csak megjegyeztem a hasonlóságot. Még valami, ami a hasonlóságról jut eszembe. Emlékeztek a Warm Bodies film trailerében arra a részre, ahol R azt ismételgeti, hogy "Don't be creepy"? Na, néha Charlotte is ugyanezt csinálta, csak variálta a szövegeket : Don't be angry , Don't be a freak, Stop staring. Egy az egyben úgy ismételgette őket , mint R, amin kimondottam jókat kuncogtam, nagyon vicces volt.

Összességében egy nagyon aranyos kis nyári regényt kaptam. Egyetlen problémája a sok elütés és nyelvtani hiba volt, viszont a történettel nem akadt gondom. Kimondottan strandra való, rövid olvasmány.