Margaux Fragoso: Csak ha te is akarod

A lány 7 éves volt. A férfi 51. Volt egy titkuk. - Margaux Fragoso hétéves korában találkozott először Peter Currannel. A kislány számára a férfi otthona egy egzotikus állatokkal teli mesebirodalomnak tűnt, ahol menedékre lelt az otthoni pokol elől: anyja szinte állandóan pszichiátriai kezelés alatt állt, apja pedig alkoholista volt. Eleinte csak barátok, játszótársak voltak. A szexuális visszaélések később kezdődtek, és végül fokozatosan eljutottak a "születésnapi ajándéknak" nevezett aktusig. Viszonyuknak a férfi öngyilkossága vetett véget. Curran elrabolta a lány fél életét. Fragoso torokszorítóan őszinte visszaemlékezésében beszámol arról, hogyan hálózta be a férfi és tartotta őt a markában 15 éven keresztül. Elemi erejű könyvében az elszakadás iránti vágy végig tetten érhető. Saját naplója és Peter Curran hátrahagyott levelei, fényképei és feljegyzései segítségével zavarba ejtő részletességgel, mégis lírai hangvételben idézi fel az átélt szexuális és pszichikai visszaéléseket.

Elég régen, tavaly nyáron vetettem rám szemet, és még akkor meg is vettem. Aztán, ahogy az nálam lenni szokott, meg is feledkeztem róla. Pont ezért került fel a Várólista csökkentős listámra, és egyáltalán nem bántam meg. Nem egy könnyű olvasmány, de nagyon megérte elolvasni. 

Peter egy 51 éves pedofil. Egy nap összetalálkozik a 7 éves Margaux-val és ez mindkettejük életét megváltoztatja. A férfi úgy manipulálja a kislányt és családját, ahogyan akarja, és évekig senki nem is gyanakszik, hogy mi is történik kettejük közt Peter "elvarázsolt" lakásában vagy épp az alagsorban. Vajon meddig mehet el ez a kapcsolat. Mi az a pont ahonnan már nincs tovább? 

Elsőre azt mondanám, hogy nem igazán különbözik Elizabeth Scott Living Dead Girl című könyvétől. Aztán, mikor jobban belegondoltam, van egy iszonyatosan nagy különbség a két könyv között. Míg előbbi teljes mértékben fikció, ez a könyv szóról - szóra, betűről betűre igaz, és minden leírt esemény megtörtént a szerzővel. Ennek tekintetében pedig az ember egy kicsit másképp szemléli azt, amit olvasott. 

Sajnos pedofilokról elég sokat hallani itt-ott-amott a médiában. Ha az embernek szerencséje van, soha életében nem találkozik velük személyesen. Bár ki tudja, hiszen nincs a homlokukra írva nagy betűkkel, hogy "perverz állat vagyok,vigyázz velem és mentsd a gyereked". 

Ez az, ami miatt Peter is képes volt boldogulni, és kivitelezni ezt a tervet, ami nem is biztos, hogy terv volt. Emellett a férfinak valami szenzációs manipulációs képességre is szüksége volt, hiszen egy az egyben az orránál fogva vezette Margaux családját. 

Egyedül talán Margaux apja gyanakodott, de amilyen elvakult egy férfi, nem hiszem, hogy valójában sejtett valami, hanem csak muszáj volt belekötnie Peterbe, mert piszkálta a csőrét, hogy felesége és lánya valaki mással, valaki másnál sokkal jobban érzi magát, mint otthon. Nem is annyira a féltékenység szólt belőle, hanem a büszkeség, amin nem akarta, hogy csorba essen. De persze annak, hogy szinte mindketten menekültek tőle , csakis ő volt az oka, az alkoholizmusa, az hogy folyamatosan üvöltözött velük, egy szemernyi tiszteletet sem tanúsított irántuk, lenézte és folyton csak szidta őket. 

Nem is csodálom, hogy Margaux annyira kötődött Peterhez, hiszen tőle megkapta azt a figyelmet, amit apjától soha. Ez a sebezhetőség is az volt, ami Peter kezére játszott, hiszen egy szeretetéhes, sérülékeny, nagyon hiszékeny kislányt és egy mentálisan beteg nőt nagyon könnyű befolyásolni és saját maga mellé állítani úgy, hogy utána azt mesél be nekik, amit csak akar. A kislány meg persze, hogy megtett mindent amit a férfi kért, mert rettegett attól, hogy elveszíti a kiemelt státuszát, elveszíti azt az érzést, hogy ő fontos, szép és okos. Ezt jól mutatta az a féltékenység is, amelyet a kislányt Peter többi "örökbe fogadott" gyerekével (főleg a kislányokkal) szemben érzett, még akkor is mikor azok már rég kiléptek életükből. 

Az írónő

És mégis mi vettet véget ennek a beteges kapcsolatnak? Nem is tudom. Nem volt igazán egy kizárólagosan megnevezhető momentum, ami felelős lett volna a szétválásnak. Közrejátszott az is , hogy közben Margaux felnőtt, és mélyen, elrejtve magában érezte, hogy ez nem egy normális kapcsolat, még akkor is ha nem vallotta be még önmagának sem. Azzal , hogy felnőtt, idősebb lett, igénye lett olyan dolgokra, amit Peter koránál, vagy épp anyagi helyzeténél fogva már nem tudott megadni neki. Illetve Peter is megváltozott, tudta hogy előbb - utóbb el fogja veszíteni a lányt, bármit is csinál. Ebben a tekintetben nem is volt túl nagy meglepetés a vége, szinte borítékolható volt, hogy Peter így fog véget vetni az egésznek, mert ő ezt érezte a legtiszteletreméltóbb vagy inkább legkevésbé megalázó befejezésnek. 

 Megrázó bepillantás ez a történet egy pedofil és áldozata életébe. Csak az olvassa , aki erős gyomorral rendelkezik, mert igencsak részletekbe menő leírást kapunk mindenről. Csodálom az írónőt, hogy megírta és publikálta a történetét. De főleg azt, hogy ezek után tudott normális életet élni. Olvastam egy interjúban,  hogy először sok dolgot ki akart húzni a könyvből, de végül azért nem tette, mert akkor pontosan azt csinálta volna, amit Peter akart, már pedig Margaux meg akarta mutatni minden részletét a kapcsolatnak, hogy miről is szól a pedofília. Tulajdonképpen terápiás céllal írta meg a könyvet , mert ahogy írt, ő is tisztábban látott és segített neki feldolgozni a történteket.