Karen Schreck: While He Was Away

Egy év - egy évig távol lesz, aztán újra együtt leszünk és minden visszatér a régi kerékvágásba, ahogyan annak lennie kell.
Mikor David elment, úgy éreztem, megszakad a szívem. Persze a távkapcsolat kemény dió, de David háborúba indult - harcolni, védelmezni a saját életének kockáztatásával.
De azért túléljük. Beszélünk majd, e-mailezünk, és nem engedjük, hogy bárki közénk álljon.

Képes vagyok egy katona barátnője lenni egy évig. De vajon az én drága, lelkiismeretes, vicces Davidem ugyanaz az ember lesz, mikor hazatér? És én ugyanaz maradok? És mi van, ha egyáltalán nem jön haza....?

(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Ha romantikus könyvre vágyom, mindig próbálok valami olyat választani, ami nem arról szól hogy jajj megismerkedünk , elvagyunk, összeveszünk kibékülünk, aztán boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Olyasmit próbálok keresni, ami ad valami pluszt, valami különlegeset, amit még nem olvastam kétszázszor. Az elszakított szerelemesek történeteit különöse csípem. Ezért is esett részben erre a könyvre a választásom, amellett, hogy egy hazájáért harcoló katona története ezerszer jobban megérint, mint  a tucattörténetek.

Penna majdnem egy éve van együtt barátjával Daviddel. Kapcsolatuk már kiállt egy próbát, amíg 15 hétig távol voltak egymástól David katonai kiképzése miatt. Ám most nem kiképzésre indul a fiú, és nem csak pár hétre.

Úticélja Irak és kicst több, mint egy évig távol lesz otthonától családjától és szerelmétől.

Vajon kibírja kapcsolatuk ezt a próbát? Mihez kezdenek a külön töltött időben? Hogyan bírja ezt az otthon maradó barátnő?

Nem is mondanám egészen romantikus regénynek ezt a könyvet, inkább olyan romantikus és családregény keverékének, hiszen Penna családja is igencsak központi szerepet játszik a történetben.

David elhivatott katona, hiszi, hogy tennie kell valamit hazájáért, és mindenképpen kitart amellett, hogy helyes döntés volt, hogy jelentkezett katonának, még akkor is, hogyha így sok időt kell külön töltenie szerelmétől, ráadásul még az is benne a van a pakliban, hogy soha nem látják egymást újra.

Elég érzelmesre sikerült az elválásuk, de pont ezért tetszett annyira. és bár nem volt még katona párom, de mégis át tudtam érezni, hogy  mit élhetett át Penna és David. Igen, David is, mert itt nem csak a lány volt nehéz helyzetben, sőt. Biztos vagyok benne, hogy Davidnek nehezebb volt, de a könyv Penna szempontjából íródott.

Barátja távollétében szembesül vele Penna igazán, hogy egyedül van, nincsenek barátai, nincs akihez fordulhatna, anyján és David szülein kívül, hisz míg párja itthon volt, szinte minden idejét vele töltötte.

Talán anyja érezte, hogy ki kell zökkentenie lányát a szomorúságból, ezért vitte el magával dolgozni, ahol a lány végül barátokat is szerzett, sőt olyan barátokat is, akik hasonló helyzetben vannak, mint ő. Így elterelték a figyelmét a várakozásról, a hiányérzetről, és tényleg kitartottak mellette.

Meg ott volt a levél is, amit a padláson talált, és amit nagyanyja írt élete párjának fiatalkorában, aki szintén katona volt. Éppen ezért jut eszébe, hogy felkutatja soha nem látott nagyanyját, még akkor is , ha anyja hallani sem akar az ötletről, tekintve, hogy még mindig haragszik rá, amiért magára hagyta őt.

Szóval bonyolult a családi élet nagyon.

Azonban ez a regényt nem teszi unalmassá, tényleg mindig történik valami kis apróság, amin lehet vagy mosolyogni vagy aggódni vagy szomorkodni, a családi kapcsolatok alakulásán, a konfliktusokon vagy csak épp a Pennában zajló érzelmeken.

Bár főleg Penna magára találására fókuszál a cselekmény, azért halványan, de ott van a Daviddel való kapcsolata is, ami egészen fura fordulatot vesz a végére.

Igazából pontosan ez az oka, hogy csak négy csillagot kapott a könyv. A végét annyira elbaltázta az írónő. Olyan semmilyen lett. Általában örülök, ha nincs szájbarágósan lezárva egy történet minden szála, de itt a cselekmény szerintem kimondottan igényelte volna a normális lezárás, ha mással nem egy ilyen előreugrunk-az-időben epilógussal.

A párocska életének megoldásáról meg inkább ne is beszéljünk. Nem igazán éreztem indokoltnak azt, amit tettek. Sőt az  indokaik sem voltak igazán elfogadhatóak. Nem tudom. Én nem így fejeztem volna be. Tudom, tudom, ez van ezt kell szeretni, de nekem így akkor is csalódás volt a befejezés, főleg, hogy a fülszöveg sem egészen ezt ígérte.

Jajj, ez most úgy hangozhat, mintha rossz lett volna a könyv, pedig egyáltalán nem volt az. Nagyon sok kellemes pillanatot szerzett, és egyáltalán nem bántam meg, hogy a kezembe került.