Öt hónappal ezelőtt Valerie Leftman barátja Nick tüzet nyitott iskolájuk ebédlőjében. Miközben megpróbálta megállítani a lövöldözést, Valerie véletlenül megmentette egyik osztálytársa életét, de jobban belebonyolódott az egészbe a lista miatt, amit a fiúval ketten írtak.
Egy lista az emberekről és a dolgokról, amiket utáltak A lista, amiről a fiú kiválasztotta az áldozatait.
Most, az egész nyáron át tartó elzárkózás után, Val rá van kényszerítve, hogy szembenézzen a bűntudattal, mikor visszatér az iskolába, hogy teljesítse a végzős évét. Barátja (akit még midig szeret) emlékétől kísértve közrevéve a családjával, régi barátaival, és a lánnyal, akinek megmentette az életét, Valnak muszáj megbirkóznia a tragédiával ami történt, és az abban játszott szerepével, emellett kárpótolni az embereket és továbblépnie a saját életében.
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)
Pár évvel ezelőtt olvastam egy amerikai iskolában történt lövöldözésről, és azóta kimondottan vadászom a hasonló témában játszódó filmeket, és könyveket, legyen szó felnőtt vagy Young Adult irodalomról. Ilyen volt Jodi Picoult Tizenkilenc perce, és most ez a könyv.
Valerie és Nick, a barátja összeírják az összes olyan embert, akit utálnak, vagy valami rosszat tett ellenük, mint például csúfot űztek belőlük, megalázták őket éveken át. Az egész egy komolytalan dolognak indult, de vérfürdőbe torkollott. Hogyan hat ez Valerie életére? Hogyan hat ez a többiekre? Élhet még a lány normális életet vagy örökre megbélyegzik?
Még meg sem jelent a könyv, de már akkor áhítoztam utána, tudtam, hogy ha kell éveket várok rá, de nekem ezt olvasnom kell. Aztán pár hete sikerült rátennem a mancsaimat, és nem bírtam türtőztetni magam, hozzákezdtem, és nem bántam meg.
A legmegrázóbb maga a lövöldözés része volt, amit visszatekintésekből ismerhetünk meg. Ezek és a jelen események (Valerie visszatérése a suliba) váltakoznak a könyvben, de az egész történetet Valerie szemén keresztül látjuk.
A lövöldözés után, mikor Valerie kikerül a kórházból teljesen önző, mindent magára vezet vissza, mintha csak ő szenvedett volna az események következményei miatt.
Persze neki is rossz, hiszen őt is meglőtték, a barátja öngyilkos lett, és az emberek úgy néznek rá, mintha az ő kezében lett volna a pisztoly, de ettől még a többiek is ugyanúgy sérültek, ki fizikailag, ki lelkileg.
Valerie helyzetét még az is nehezíti, hogy szülei épp válnak, akiket egyébként egyáltalán nem értettem. A szülőnek szerintem a gyermeke a mindene, valamilyen szinten még akkor is, ha valami borzalmas dolgot művel. Valerie csak egyszerűen szerelmes volt, és mint tudjuk a szerelem néha vak, és azt sem látjuk a rózsaszín felhőtől, ami kiböki a szemünket. Szerintem a lánynak is itt kezdődött a problémája. Ő egyszerűen csak viccnek gondolta azt amiről beszélgettek, és nem látta a jeleket amik arra a utaltak, hogy Nicknek ez korántsem játék.
Visszatérve a szülőkre. Az anyja még hagyján, bár az ő hozzáállásával sem értettem kimondottan egyet, mert bár nincs gyerekem, de ha lenne, sosem nevezném őt szörnyetegnek. Az apja még rosszabb volt. Gyakorlatilag úgy kezelte a lányát, mintha ő is lelőtt volna valakit vagy legalábbis tudatosan tervezte volna meg ezt az egész borzalmat a barátjával együtt. A saját apja bűnösnek könyvelte el. Olyan volt, mintha útba lett volna neki az új párkapcsolata miatt és egyszerűbb lett volna, ha kiiktatja az életéből Valerie-t.
A bejegyzés elején írtam, hogy Valerie nagyon önző volt. De a könyv végére mégis megkedveltem, mert azáltal, hogy a baleset miatt régi barátai hátat fordítottak neki, és az addigi ellenségeiből lettek az új barátai, teljesen megváltozott a rálátása a dolgokra, és ráébredt, hogy nem csak ő volt a túlélő, és nem csak ő szenvedett veszteséget.
A vége nagyon tetszett, igazán meghatóra sikeredett.
Összességében jó kis könyv, változni képes szereplőkkel, realisztikus történettel, könnyen olvasható nyelvezettel.
Értékelés:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)