Simone Elkeles: Rules of Attraction

Amikor Carlos Fuentes visszatér Amerikába egy évnyi Mexikóban tartózkodás után, egy szeletét sem akarja annak az életnek, amit bátyja, Alex rendezett el neki egy Colorado-i gimnáziumban.Carlos szereti az életét a határokat feszegetve élni és csak azt akarja, hogy maga alakíthassa az életét, ahogyan Alex is tette.Aztán találkozik Kiara Westforddal. A lány nem beszél sokat és teljes mértékben megijeszti Carlos vad viselkedése. Ahogy lassan megismerik egymást, Carlos úgy érzi Kiara szerint ők nem egymásnak valók és a lány nem akarja bevallani, hogy igenis kezd beleesni a fiúba. A fiú hamarosan rájön , hogy a valódi énje az, amire Kiarának most szüksége van.

(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

 Amikor egy íróról tudom, hogy nagyon jól ír, mindig kimondott megkönnyebbüléssel veszem kézbe a újabb könyveit, hiszen biztos vagyok benne, hogy nem érhet csalódás.
Persze, tisztában vagyok azzal, hogy ez sem garancia, de mégis kevesebb az esélye a szenvedésnek, mintha egy ismeretlen szerző művéhez nyúlnék enyhe gyomorgörccsel, nem tudván, hogy kínlódás lesz – e végigolvasni vagy sem. Simon Elkeles a Perfect Chemistryvel meggyőzött arról, hogy örömmel fogok kapkodni akármelyik könyve után. 

Carlos Fuentes Mexikóból a bátyjához, Alexhez utazik Amerikába, hogy ott éljen és tanuljon. Az új iskolában Kiarát jelölik ki mellé, hogy az első időkben segítsen neki eligazodni az új helyen, még akkor is ha Carlos úgy érzi nincs rá szüksége. Azonban téved, hiszen nagyjából az első héten bajba keveredik drogbirtoklásért, aminek következtében Kiaráékhoz költözik, továbbá részt kell vennie egy speciális programban minden nap iskola után. A nagy nőcsábász hírében álló Carlos szépen lassan beleszeret Kiarába, de a fiú múltja mindent megnehezít. Az, hogy eljött Mexikóból, nem azt jelenti, hogy elfelejtheti a bandák világát, hiszen, ha akarják, akkor itt is megtalálják. És úgy néz ki, akarják…. 

Mikor elkezdtem olvasni, az ugrott be, hogy remélem, nem egy másik Perfect Chemistry-t fogunk kapni, hanem Elkeles tesz bele valami újat, amitől más lesz, amitől jobb lesz. Mindenkit megnyugtatnék, hogy mialatt olvastam, egyszer sem jutott eszembe, hogy ez másolat lenne. Stílusban és szerethetőségben ugyanaz volt, de mégis más, a karakterek és a helyzet miatt. Carlos önfejű, jó pasi, és tudja is magáról, hogy nehezen lehet ennek a kinézetnek ellenállni, annak ellenére, hogy a stílusán van még mit csiszolni. Összességében azonban az álarc mögött egy nagyon érzékeny lélek lakozik, csak meg kell törni a kinti kemény házat, amely feladat valahogy Kiarára hárul. Tetszett az is , hogy Kiara személyében nem egy újabb Brittany-t tisztelhetünk, hanem egy teljesen más személyiséget, aki elkötelezett híve a környezetvédelemnek, legjobb barátja egy meleg fiú (aki a legviccesebb szereplő volt), szeret hegyet mászni és túrázni. Még minimálisan sem az a típus akiért alapesetben Carlos epekedne. Persze ez így önmagában nem hangzik valami bizalom gerjesztően, de összességében az is kell a történet sikeréhez, hogy nagyon hihetőek és életszerűek a szereplők. Számomra legalábbis nagyon sokat számít. Elkeles pedig rettentően jól bánik a karakterekkel, szinte észrevétlenül változnak oldalról oldalra, nem hirtelen, hanem mindig csak egy picit, így a végére megismerjük igazi énjüket. A végéről a picike akciójelenet sem maradhatott ki, ami ugyancsak nagyon jóra sikeredett. Valahogy az a jelenet hangsúlyozta ki Carlos igazi énjét, ott csillant meg milyen is a fiú valójában. Úgy voltam vele a végére, hogy nekem kell az egyik Fuentes pasi korombeli verziója :) Ja, és ide nekem a harmadik részt azonnal. 

Értékelés: