Airel csak átlagos szeretett volna lenni, beleolvadni a tömegbe. De a vérvonalak tudnak meglepetéseket okozni, például hirtelen megjelenő titokzatos betegségeket. Aztán ott van Michael Alexander, az új fiú a suliban, aki lehetetlenül gyönyörű... és a lány teljesen elbűvölte.De valahol Ariel tudatának egy részében, érzi, hogy valami változás van folyamatban és egy régi sztori kezd körvonalazódni. Egy ősi harcos család története, a Fény Kardjának harcosaié. Az ő küzdelmük a borzalmas és ősrégi gonosz ellen, aki mindent és mindenkit fenyeget még most is. Airel tudta, hogy a változás elkerülhetetlen lesz, ahhoz hogy az élet menjen tovább. De képes kitartani mikor gyilkosság és sötétség zárja körül és vesz el mindent amit szeret? Képes feláldozni mindent annak érdekében, hogy felderítse az igazságot?
Airel nem túl nagy lelkesedéssel veti bele magát az új iskolai tanévbe. A reggeli szokásos állomásán, kedvenc kávézójában, azonban összefut egy rejtélyes, extra helyes fiúval. Később az iskolában kiderül, hogy a kávézós fiú az új diák, Michael Alexander.
Egy spontán randi során a moziban, a film közben Ariel egy gyilkosságnak lesz szemtanúja a nézőtéren, és a gyilkos kis híján őt is elkapja. Nem sokkal később Airelt Michael-lel együtt elrabolják. Vajon a fogva tartó személye azonos a gyilkoséval? Ha igen miért akarja megölni őket? Ha nem ugyanaz a két személy, akkor ki lehet a másik és miért tartja őket fogva?
Sajnos azt kell mondjam, hogy régen szenvedtem ennyit egy könyvvel. Az alaptörténet nem lenne rossz, de a kivitelezés minősíthetetlen.
Kezdjük azzal, hogy a történet 2 szálon fut, a jelen időben (Airel története), és krisztus előtt 1250-ben (Kreios története). Ez nem probléma, de annyira rosszul vannak beosztva, hogy mire az egyik idősíkos rész végére értem, már nem tudtam mi volt előző idősikban, és vissza kellett lapoznom. Ehhez még hozzájött az, hogy kb. a könyv felétől jelen időben az E/1-es nézőpont mellé behoz egy E/3-as nézőpontot, minden jelzés nélkül. Sokszor tényleg csak ültem felette és próbáltam kitalálni, hogy akkor most mi is történt, kinek a fejében vagyunk.
Emellett tele van logikai, felépítésbeli bakikkal. Gondolok itt arra, hogy megemlít, behoz és legfőképpen fontosak állít be dolgokat, aminek semmi jelentősége a történet alakulása szempontjából, vagy bedob nagy történet elemeket minden magyarázat nélkül. Például a történet elején Airelnek titokzatos gyomorgörcsei vannak, iszonyatos fájdalommal birkózik meg minden egyes alkalommal, sőt orvoshoz is megy vele, aki nem tud semmi okosat mondani rá. Azt gondolná az olvasó, hogy ennek valami oka van, valamiért kiemelte Patterson, de nem (kb annyira van hangsúlyozva, mintha ez lenne a regény fő cselekményszála, arra enged következtetni, hogy a főhősnek valami halálos betegsége van, vagy minimum egy kiadós gyomorfekélye). Olyan mintha elfelejtette volna megmagyarázni, A másik, hogy olvassuk Kreios történetét Airelével párhuzamosan. Az olvasó rögtön érzi, hogy nem véletlenül, nem csak karakterszám növelésnek lett ez beleírva a könyvbe. Aztán hirtelen, az egyik fejezet elején Kreios megjelenik a jelenben a semmiből, csak így random. Azt, hogy hogyan került oda, honnan tudta, hogy pont oda kell mennie, arról az égvilágon semmi szó nem esik, pedig én nagyon vártam valami épkézláb magyarázatot.
A harmadik nagy problémám, hogy iszonyatosan kiszámítható volt az egész. Nagyjából az első 1250-ben játszódó jelenetnél rájöttem , hogy miért kellett bele ez a szál, ebből kifolyólag a gonosz személye, és a végkifejlet azonnal világossá vált a legelején. És ha már nekem is leesik a legelején, ott már nagyon nagy gond van....Michael szerepe is átlátszó volt, szinte nem is maradt semmi meglepetés, semmi fordulat a végére. A vége meg hát... Tudni lehet, hogy úgysem marad ez így, amit pedig nagyon díjaztam volna :) Jó , tudom, én és az elcseszett ízlésem...
A szereplők még úgy ahogy elviselhetők bár abszolút papírmasé karakterekről beszélünk, a szerelmi szál azonban ennél is semmitmondóbb. Azonnal egymásba szeretnek a főszereplők , a lány a 2. nap már játszadozik a gondolattal, hogy milyen lenne a fiú feleségének lenni, úgy hogy még nem is beszéltek egymással!
"I felt my heart speed up as his bright blue eyes fell on me. It was him, Mr. Napkins, the same guy I saw at Moxie Java. I was Miss Coffee Spill but I so wanted to be Mrs. Napkins."
Visszagondolva lehet ez azért történt, mert 2 pasi írta a könyvet, női szemszögből, csak valahogy nem voltak képesek. Bár ha belegondolok, sok női író sem tud ennél sokkal jobbat írni...
Továbbá benne van az a jól megszokott rettentően váratlan fordulat is is, hogy a rosszakból varázsütésre bizony a legrendesebb szereplők leszenk. Kérdem én, miért baj az ha a gonosz gonosz? Az a dolga, nem? Pont ez a lényege.
A másik kedvencem, amikor Airel összeroppant egy üvegpoharat és benne maradnak a szilánkok a tenyerében, úgy forr össze a seb. Normális gyerek mit csinál? Szól a szüleinek, hogy menjenek el a sebészetre/sürgősségire/kórházba és kezeltessék le (Mondjuk ez már akkor ajánlott lett volna mikor először szétkaszabolta a tenyerét..., de mint tudjuk egy törülköző csodákra képes.). Főhősünk véletlenül sem gondol eme egyébként teljesen logikus lépésre, hanem fog egy szilánkdarabot az összetört pohárból (amit a kukából szed ki) és felvágja a saját tenyerét még egyszer, hogy ki tudja szedni belőle saját magának az üvegszilánkot. No komment...
Tanulság: ne higgy minden esetben a jó pontozásnak a különböző könyves oldalakon, sem a szép borítóknak, és óvakodj a magánkiadós könyvektől!!!!!
Azt hiszem ezennel megszületett a második 1 pontos értékelésem. Vérbeli MM könyv
Értékelés:
Tudtam én, hogy Te már olvastad! Még jó, hogy ránéztem, mert most gyorsan abba is hagyom a könyvet. Azt hittem már velem van baj, mert mindenhol egész jó kritikákat kapott. Egyetértek veled, olvashatatlan...angela
VálaszTörlésÉs hányszor megbántam azóta.... :D De jó tudni, hogy nem bennem volt a hiba, amiért nem tetszett. :D
Törlés