A lány találkozik a fiúval.
A lány elveszti a fiút.
A lány visszakapja a fiút.... vagy valami olyasmi.
Ava nem láthatja, nem érintheti meg, csak akkor ha álmodik. Nem hallja a hangját, a halvány suttogásokat az elméjében kivéve. Legtöbben azt hinnék, hogy őrült, de a lány tudja, hogy a fiú ott van.
Jackson. A fiú, akivel Ava azt hitte, az egész életét együtt tölti majd. Visszatért a halálból, annak bizonyítékaként, hogy a szerelem tényleg nem ismer határokat.
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)
Lisa Schroeder Chasing Brooklyn című könyvével már megjelenés előtt jóval szemeztem, de aztán mire elérkezett a publikálás időpontja, valahogy feledésbe merült (gondolom addigra találtam még több száz azonnal elolvasandó könyvet... :D) Aztán a napokban a molyon több embernél láttam, hogy olvassa valamelyik könyvét, így eszembe jutott, és az írónőnek ez a könyve volt épp elérhető közelségben, ezért ennek estem neki.
Gigi figyelmeztetett, hogy ne kezdjek bele, mert nem fogom tudni letenni, de nem hittem neki, ezért a makacs fejemmel mégis beleolvastam. Mire először felnéztem belőle, már majdnem a felénél jártam. Összességében körülbelül 4 óra alatt végeztem vele.
Ava épp most vesztette el szerelmét egy szerencsétlen balesetben. A temetés és barátja hiánya nagyon megviseli, teljesen bezárkózik. Annyira, hogy képzelődni kezd, látja Jackson szellemét. Valóban ott van, vagy csak képzeli? És ha valóban visszatért, miért? És meddig marad?
Ez megint egy olyan könyv, aminek az elolvasása után nem igazán jutottam szóhoz.
Rövid, de annál jobb. Igazándiból nincs nagy cselekmény, csak amennyit fentebb leírtam, de nem is olyan fajta regény, ahol ezen van a hangsúly, hanem inkább az érzelmeken, a gyász feldolgozásán és a való élet tiniproblémáin. Ami különlegessé teszi a könyvet, az a formátuma: versregény. Kezdek rájönni, hogy ezeket a fajta regényeket én imádom. Kevés szóval mondanak sokat, így ugyanannyira élvezhető, mint egy normál könyv. A másik, amivel egyértelműen megvett magának az írónő és a könyv is, a zenei utalások. 3 Doors Down, Sugarcult, Green Day, Evanescence. Külön tetszett, hogy Ava és Jackson ezeken keresztül is kommunikáltak egymással. Olvasás közben mindig az aktuális számot hallgattam, így adván egy kis pluszt a történetnek.
A harmadik ami tetszett a karakterek hihetősége. Azok az igazi vérbeli tinik, és ez annyira elvitte a hátán könyvet, hogy arra nincsenek szavak. Még Jackson szelleme is annyira jó volt. Olyan igazi szellemes szellem, nem azért szellemes mert vicces, hanem a klasszikus szellem tulajdonságokkal rendelkezett. Hogy mit értek ez alatt? Azokat a tetteket, amiktől egy horrorfilmet nézvén az ember (főleg aki félős), hiper gyorsasággal bújik el a kanapé párnái mögé, mint például szekrényajtók kinyitása majd egyszerre becsapása. Szóval olyan normális szellem. De azért ennek ellenére aranyos is volt, nagyon megszerettem.
A vége az számomra meglepő volt. Lehet, hogy elpuhultam a sok cukormázas végű (khm....sokszor már nyáltúltengésben szenvedő) YA regénytől, és ide is azt a full boldog véget vártam, de nem az lett, és ez egyértelműen adott egy pluszt az egész történetnek.
Röviden: kérem ide azonnal az írónő másik (összes) könyvét!!! :)
Hangulati bepillantásként íme az egyik szám a könyvből:
Értékelés:
Csak angolul elérhető?
VálaszTörlésSajnos igen.
Törlés