Az olvasás 7 hete - 6. hét, avagy ez vagy az?

Az utolsó előtti héthez érkeztünk a hétből. Ez a kör a versus kérdéseké.

Klasszikusok kontra kortárs irodalom

Magyar kontra külföldi irodalom, avagy miért félünk egy-egy magyar/külföldi író művétől?

Regények kontra novellák: Ön melyiket preferálja? Miért? Olvas-e novellákat?

Az iskolai irodalomórák bátorítanak vagy tántorítanak? Miért olvasnak egyre kevesebbet a fiatalok? Ön mit olvastatna az ifjúsággal?

    Az előző heti bejegyzésben már részben érintettem a klasszikusok kontra kortárs irodalom témáját, ebből is látszik, hogy ez egy tipikusan örökké visszatérő kérdés.Melyikre nagyobb az igény? Miért? Alapjaiban véve szerintem tökéletesen megférnek egymás mellett, nem kell választani köztük. Persze egyéni ízléstől függ, hogy ki melyiket preferálja, én azonban mindkét "oldalról" próbálok válogatni. Néha jó klasszikusokat is kézbe venni. Sokszor arra leszek figyelmes az olvasásuk közben, hogy a bennük található gondolatok közül jó néhány manapság is ugyanannyira aktuális, mint akkoriban, mikor íródtak.Ezek mellett azért is szeretem őket olvasni, mert olyan nyelvezettel íródtak, amelyet már szinte csak az akkoriban íródott könyvek képesek nyújtani. Ebben (is) rejlik a klasszikusok szépsége. Igaz ez a külföldi és magyar irodalomra egyaránt.

    Ezzel el is érkeztünk a következő kérdéshez. Csúnya, nem csúnya, de ritkán olvasok magyar íróktól, aminek többek között az az oka, hogy külföldön jóval nagyobb a választék, főleg az általam kedvelt YA és Fantasy fronton. Nyilván, ha lenne ilyen jellegű magyar könyv, elolvasnám,de alapvetően tartok tőlük, mert itthon szinte bárki adhat ki könyvet, de ezen megjelenések közül rettentően ritka a minőségi írás, amit egy átlag (nem kezdő) olvasó is élvezhet. 

Ezért ha magyar író könyvéhez nyúlok, akkor egyértelműen nem mai, frissen publikáltakhoz. A szórakoztató irodalomban, főleg az írópalánták körében trendi, hogy tőmondatokban írnak, mert jó buli, pedig nem.

Gyönyörű nyelv a magyar, csodálatos összetett mondatokkal lehet elkápráztatni az olvasóközönséget. Ha beleolvasok egy könyvbe vagy egy kéziratba és ezt látom:"Felkeltem. Kimentem a fürdőbe. Megmostam a fogam. Kimentem a konyhába. " stb., akkor tuti, hogy azonnal le is teszem, mert nem nyújt semmilyen élvezeti értéket, főleg ha regényről van szó.

Márpedig főleg azokat olvasok, bár igazándiból nem tudom megmondani, hogy miért. Középiskolában rettentően szerettem Kosztolányi novelláit, és volt olyan szerencsém, hogy érettségin is az ő egyik novellájának elemzését lehetett választani, mondjuk, hogy pontosan melyiket, arra már nem emlékszem.

Mostanra azonban valahogy elhanyagoltam a novellákat. Igaz azonban,  hogy tavaly rábukkantam egy blogra, aminek a szerzője novellákat írt, azokat rendszeresen olvastam és imádtam mindegyiket. Most azt hiszem ő is az első regényén dolgozik, amire nagyon kíváncsi leszek, ha sikerült kiadatnia és megjelenik. Direkt nem írtam le a nevét, mert nem tudom mennyire örülne neki, ha reklámoznám az ő kis blogbirodalmát.

    Az iskolai kötelező olvasmányokról már több helyen kifejtettem a véleményem, ezért ebbe a témába nem szeretnék nagyon belemenni. Átalakítást, frissítést mindenképpen igényelne a rendszer , de meg kellene hagyni a klasszikusokat is. Azok mellé viszont be lehetne venni olyan kortárs műveket is, amik esetleg ráveszik a fiatalokat, hgy örömmel fogjanak hozzá a kötelezőkhöz.

Bár bizonyos fokig benne van a pakliban, hogy esetleg egy szeretett könyv sem annyira csábító, ha el kell olvasni. 

Esetleg az is megoldás lehetne, hogy egy meghatározott listából választhatna szabadon a diák, a tanár által megszabott  mennyiségű könyvet. Így olvas is kötelezőt, de mégis megvan annak az "öröme", hogy ő választ.