Ugrás a fő tartalomra

Kelly Creagh: Nevermore


Isobel, a suli jól ismert pom-pom lánya egy irodalom órai projekt kapcsán párba kerül a zárkózott, talpig feketébe öltözött, piercingekkel díszített Varennel. Bár egyiküknek sem tetszik a helyzet kénytelenek együtt dolgozni, és összehozni egy prezentációt Edgar Ellen Poe életéből. Helyzetüket megnehezíti, hogy sem Isobel focista párja, sem a lány apja nem nézi jó szemmel ezt a párosítást, így titokban kényszerülnek együtt dolgozni.
Eközben a lány a legváratlanabb helyeken furcsa hangokat hall és még furcsább álmok gyötrik.
A sikeres beszámolót követően, Varen eltűnik. Isobel egyetlen esélye, hogy megtalálja és beszélhessen vele, ha elmegy a Halloween-i bulira, amire Varen korábban meghívta. Azonban nem is gondolja, hogy csaknem a végzetébe fut a bálon.
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Az ember azt hinné a borító meg az első pár fejezet alapján, hogy ez is  egy unalmas, csak sablonokra épülő, nagyon divatos tömegregény, amiből kismillió található a könyvpiacon. De ez határozottan nem olyan, sőt. Mondhatni  ritkaság, ami  kellemes perceket szerezhet annak, aki elolvassa.
A titka talán legfőképpen abban rejlik, hogy Creagh keveri a szépirodalmat, a költészetet és a fantasy műfaját, teszi mindezt úgy, hogy aki vagy csak a Poe említés miatt, vagy csak a fantasy - démonos vonulat miatt veszi kézbe egyaránt élvezhetőnek találja.
A Poe idézetek (A holló, A vörös halál álarca, Lee Annácska) és a költő munkássága és életrajzának részletei alapozzák meg a regény cselekményét. Kimondottan tetszettek az idézetek, amik belekerültek a könyvbe. Az írónő kellemes stílusával kalauzolja az olvasót a különböző helyszíneken, a különböző környezetekben, legyen szó akár az álomvilágról, a maga sötét, félelmetes hangulatával és "lakóival" vagy a tipikus középiskolai valóságról.
A könyv másik nagy előnye volt számomra a karakterek kidolgozottsága. Az első fejezetekben még felszínesek, nem törődnek másokkal, azonban ezt követően látható fejlődésen mennek keresztül, amitől teljesen hihetővé válnak. Kezdetben Isobel egy átlag, csak magával törődő, mindenki által ismert pom-pom lány, aki a focicsapat sztárjával jár az iskola kezdete óta. Viszont a végére, megtanul kiállni magáért, még akkor is, ha ehhez régi barátaival meg kell szakítani a kapcsolatot. Nem fél feladni addigi életformáját, és  vállalni valami  teljesen mást. Megtanul másokat előtérbe helyezni, és jóval komolyabb lesz.
Varen már az elejétől kezdve nagyon szimpatikus. A goth külső és a titokzatosság és a néha igencsak szarkasztikus megjegyzések egy rettentően mély személyiséget takarnak, egy érzelem gazdag, értelmes középiskolás fiút.
Gwen, Isobel újdonsült barátnője, új életének egyik fontos szereplője, üde színfoltja a regénynek, az ő megszólalásai mindig megmosolyogtattak.
Varen és Isabel között szépen lassan alakul a romantikus szál, bár az elején egyikük sem értékeli, hogy együtt kell dolgozniuk. Fokozatosan, ahogyan ők maguk változnak, úgy változik meg a köztük lévő kapcsolat is.
A történet első fele jobbára a 2 főszereplő közötti interakciókra és a személyiségfejlődésre összpontosít. Ekkor ismerkedhetünk meg szereplőink projektjének keretében Poe munkásságával, aminek a könyv második felében nagyon nagy szerepe van.  Emellett azért apró, titokzatos, és néha félelmetes mozzanatokkal jelzi Creagh, hogy bizony itt azért a háttérben több dolog is megbújik, nem csak egy romantikus regényről van szó.. A második felében aztán gőzerővel beindulnak az események, előbukkannak démonok, a tulajdonképpeni fő gonosz, megismerkedünk, az álomvilággal és a történések meg sem állnak a végéig.
A könyv utolsó harmadában voltak olyan részek, (amik az álomvilágban játszódtak), amelyek kicsit nehezebben érthetőek, elvontabbak. Egy- egy mondatnak többször neki kellett futnom, hogy igazából megértsem.
A végkifejlet kimondottan meglepett. Akár befejezettnek is lehetne tekinteni a történetet, egy kis keserédes véggel, de valójában tipikus függővég, amiből az következik, hogy az írónő már írja a folytatást, ami 2012. elején esedékes, sőt, ha jól tudom 3. rész is lesz. 
Csak azért nem kapja meg a maximum pontot, mert nem igazán szeretem a függővégeket, egyébként nagyon rendben volt az egész könyv.
Érdekesség még, hogy eredetileg ezzel a borítóval jelent volna meg, amit én kiraktam a bejegyzés elején, de a kiadó a piercinges verziót túlzottan durvának ítélte meg, így végül az a nélküli verzió került ki a nagyvilág elé.

Értékelés:

Megjegyzések

  1. Ez a könyv nem tudod mikor fog megjelenni?:)

    VálaszTörlés
  2. @Névtelen Sajnos nem tudom. Nincs információm arról, hogy megvette - e már valamelyik kiadó a jogokat vagy sem.

    VálaszTörlés
  3. Nem tudod hogy mikor jelenik meg ez a könyv??Nagyon érdekelne! Amúgy a blogodon nem azt írtad hogy itthon az első része már megjelent?,Bocsi nem akarok flegma lenni csak szeretnék tisztában lenni a dolgokkal! :)

    VálaszTörlés
  4. @Névtelen:
    Sajnos még mindig nincs információm arról, hogy bármelyik magyar kiadó megvette volna a jogokat, úgyhogy nem hiszem, hogy a közeljövőben megjelenne.
    Biztos, hogy nem írtam olyat, hogy megjelent itthon az első része, mivel nem jelent meg.:)

    VálaszTörlés
  5. Szia nem tudod véletlenül, hogy a sorozat harmadik része, az Oblivion ( magyarul azt hiszem Feledés)mikor jelenik meg magyarul, mert már nagyon várom :)
    (Ha már írtál róla, bocsi, hogy zavartalak, nem vettem észre)
    Válaszodat előre is köszi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kinga!
      Sajnos a kiadó még nem nyilatkozott arról, hogy mikor fogja kiadni a kötetet. Lehet, hogy érdemes lenne náluk is érdeklődni. :)

      Törlés
  6. Szia Nancy, azóta háromszor írtam a kiadónak, és egyszer sem válaszoltak :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyit sikerült időközben megtudnom, hogy 2017-ben tervezik kiadni, de hogy azon belül mikor, még nem lehet tudni.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2023-as zárás

  Az idei év számokban:                                          Olvasott könyvek száma: 94 (ebből angolul: 69) Újraolvasások száma: 5 Be nem fejezett könyvek száma: 1 Legolvasottabb műfaj: romantikus (és egyéb alműfajai)

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo

Rebecca Donovan: Out of Breath (Breathing #3)

Emma otthagyja Weslyn-t és vele együtt minden lakóját, hogy a Stanford Egyetemre járjon, ahogy mindig is tervezte. Már nem ugyanaz a lány, aki volt, csak árnyéka önmagának. Össze van törve, és az egyetlen lehetősége arra, hogy újra teljes életet élhessen, ha megbocsájt. Meg kell találnia a módját, hogy megbocsájtson önmagának, és rájöjjön mennyire értékes, mielőtt elfogadja a szerelmet, amit igazából megérdemel. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) A második részt jóval megjelenése után olvastam, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy tudtam, nagyon szemét kis függővége lesz, és így kevesebbet kell várnom a befejező részre. És tényleg megúsztam viszonylag kevés várakozással,  mindössze talán két hét telt el, és már újra belemerülhettem Emma történetébe.