Ellen Hopkins: Burned

Pattyn Von Strattenben aki vallásos ám erőszakos családban nevelkedett, egyre több kérdés fogalmazódik meg Istenről, a nők szerepéről, szexről, szerelemről. Először tapasztalja meg a szenvedély erős érzését, de mikor az apja kompromittáló helyzetben talál rá, az események irányíthatatlanná válnak. Pattynt Nevadába küldik nagynénjéhez, hogy ott találjon megváltást. Azonban ehelyett szerelmet és elfogadást talál amíg nem tudatosul benne, hogy a régi démonoktól nem szabadulhat meg olyan könnyen. 

(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Azt hiszem ezzel a könyvvel megdöntöttem a saját olvasási rekordomat. Soha nem olvastam ki könyvet (500 oldal felett) ilyen rövid idő alatt. Mindösszesen 8,5 órámba telt, mert egyszerűen nem lehetett elszakadni tőle. Képtelen lettem volna elaludni anélkül, hogy tudtam volna, hogyan végződik Pattyn története.

Pattyn egy mormon család legidősebb lánya,  6 testvére van, mind lányok, ami igen csak bántja az apát. Az anyjuk otthon van, nem dolgozik, nem csinál semmit, többnyire csak a tévét bámulja, és a lányokat utasítgatja, attól függően, épp milyen házimunkát kell elvégezni. Apjuk , bár dolgozik, de komoly problémái vannak az alkohollal, talán ebből következik az, hogy rendszeresen bántalmazza a feleségét is.

Pattyn rendes lány, szülei elvárásai szerint, a mormon vallásnak megfelelően él, amíg egyszer csak nem álmodik egy helyes sráccal olyan dolgokról, amikről nem szabadna. Ez az, ami a megállíthatatlan folyamatot elindítja. Ekkor kerül J nénihez, a nagynénjéhez Nevadába, ahol megtapasztalhatja szabadságot, a szerelmet, boldogságot, a nagybetűs igazi életet (pont amit el kellene kerülnie).

Kérdés, hogy meddig tud elszakadni azoktól a dolgoktól, amiket kis kora óta belé neveltek? Kezdhet - e új életet? Hogy fogja tudni ezt tartani, mikor újra otthon lesz?

Bevallom őszintén utána kellett egy kicsit néznem a mormon vallásnak, hogy megbizonyosodjak arról, valóban így élnek - e. De meg kellett állapítanom, hogy az írónő tökéletesen hiteles képet festett erről a vallásról.

Az egészségre ártalmas dolgokat (kávé, tea, dohányzás, alkohol) nem fogyaszthatják, a drogok is ide tartoznak.

Csak a házasságon belüli testi közeledés elfogadott, azt megszegni még gondolatban sem szabad. Azért csak ezeket említettem, mert ezek lényegesek a történet szempontjából.  

Pattyn azért volt rettentően szimpatikus, mert nem félt attól, hogy a sarkára álljon, nem engedett az elnyomásnak, mert a neveltetésétől függetlenül, mást, valami újat választani. Rájött, hogy nem feltétlenül akar, és nem is kell bűntudatot éreznie olyan dolgok miatt, ami nem az ő hibája, mint például a fiúk iránti érdeklődés.

Persze ez a lázadó viselkedés egy szigorú szabályok szerint  élő (vagy legalábbis ezt a látszatot keltő) családban nem elfogadható. Mikor Pattyn apja testvéréhez utazik a nyári szünet idejére, hogy elgondolkozzon azon amit tett, rájön, hogy igaza volt, lehet másképp is élni. Az új környezetben hamar magára talál, ráébred, hogy a jókedv, szerelem, szabadság nem bűn. Rátalál az első szerelem is Ethan személyében, sokat tanul a múltról, apja gyermekkoráról is.

Volt benne néhány sírva nevettetős jelent is, amit imádtam, például mikor Pattyn lovagolni tanult. Ethan-nel is nagyon aranyosak voltak, tipikusan az az első szerelem, amit mindenki újra és újra szívesen átélne.

Azonban, aki egy kicsit is utánanéz Hopkins munkásságának, elolvas egy - két kritikát a könyveiről, rájöhet, hogy a befejezés korántsem lesz ennyire boldog, még akkor sem, ha az ember minden porcikája azért drukkol, hogy jó legyen a vége, mert a szereplők megérdemlik.De ő nem az az írónő, akire a tökéletesen happy és rózsaszín befejezés a jellemző, és ember legyen a talpán, akiben nem mozgat meg valamit a történet vége.

Még így zárásképpen megemlítenék két dolgot, ami tetszett a könyvben, mégpedig a szerkezetet és a stílust.  Formáját tekintve verses regény. Igen, versben íródott az egész., de nem az a kimondott, klasszikus értelemben vett versforma van jelen. Persze ettől még ugyanannyira élvezhető. A formából következik a kissé rendhagyó stílus is, hisz nem igazán van lehetőség, szép hosszú mondatokra.Rövidekkel kell elérni azt a hatást, amit egy esetleg összetett mondatokkal érne el normál esetben. Belegondolva, ez nem egyszerű feladat, de Hopkinsnak tökéletesen sikerült kiviteleznie.Valami olyan varázslatot vitt véghez a legegyszerűbb szavakkal, hogy az már szinte hihetetlen, és pontosan ez tetszett benne annyira. Tőmondatokban sikerült neki több érzést átadnia, mint egy normál formájú regénynek. Pár mondat után részletekbe menőkig átéreztem, milyen lehet a Nevadai környezetben, a ház verandáján ücsörögve nézni a naplementét.

Mikor befejeztem a könyvet nagyon sok érzés kavargott bennem, jó és rossz egyaránt, amelyekből néhány még most is kitart. Sokat gondolkozom azóta is a történet egyes mozzanatain, néhány hatására elmosolyodom, néhányra elszorul a torkom, de folyamatosan foglalkoztatnak. És ezt csak a nagyon jó könyvek tudják elérni. Azt hiszem ennél tönnet nem is kell mondanom.

Nem könnyed, nem cukormázas. Viszont nagyon jó lenne ennek ellenére, ha Hopkins munkássága lassan hazánkban is elkezdene teret hódítani magának. Nagyon kellenének az ilyen könyvek.

Értékelés: