Múlt & Jövő - Összegzés (32)

A nyár utolsó hónapjára igazán nem lehet panaszom. A Read-a-thon jóvoltából a hónap első hetében gyakorlatilag többet olvastam, mint egy hónap alatt szoktam, így a többi olvasmányom már tényleg csak hab volt a tortán. Ráadásul, olyan kimondottan rossz regény sem került a kezembe, aminek külön örültem. 

Azt nem mondom, hogy a régi lendületem visszatért, de talán elindultam a javulás útján.

Ebben tényleg sokat segített a read-a-thon, aminek keretén belül először a We Were Liars-t olvastam elsőként, és hát na, be kell valljam, felért a hypehoz, ami körülötte van, még, ha nem is maga a nagy csavar miatt, hanem a felépítése következtében (bár az is tény, hogy mikor kiderült a csavar, káromkodtam nagyon). Egy szó, mint száz, nagyon tetszett.

Ha már nyár, akkor egyértelmű volt, hogy terítékre kerül valami nyaralós, könnyed, romantikus is, amit ez esetben a Fallen Too Far testesített meg. Nem volt kiemelkedő, sem tökéletes, de abban a pillanatban kellemes szórakozást nyújtott, funkcióját egyértelműen betöltötte, a függővége miatt meg már csakazértis folytatom majd a sorozatot. 

A harmadik kiválasztottam az egy hetes maratonra szintén egy sorozatfolytatás volt, ami várólista csökkentős is, meg hát a sorozatos kihívásomra is jó, ez pedig nem volt más, mint a Becoming Rain. Kicsit más volt, mint a Burying Water, nem ütött olyan nagyot, de ettől függetlenül nagyon szerettem. Voltak visszatérő szereplők, meg újak is bőven, és ha még a sztori egy kicsit klisés is volt, végig lekötött.

Ezt követően egy önéletrajzi regény következett, mégpedig Ian Hardingé. Tudjátok, az a jóképű pasi a Pretty Little Liars-ból.

Jó volt olvasni, de számomra kicsit sok volt a madaras rész. Bár egyrészről megértem, hiszen ez hatalmas szenvedélye, az élete szerves része, másrészről viszont, néha ezen részek közben igencsak elkalandozott a figyelmem. Arról viszont érdekes volt olvasni, hogy néha mennyire nem érezte jól magát a bőrében, tetszett, hogy nem rejtette el a véleményét, hanem igenis kimondta, hogy nem mindig érezte jól magát a forgatásokon.

Ez volt az utolsó könyv, amit a maraton hete alatt olvastam, de ezzel teljesítettem az új olvasást a hónapban (a régi a Fallen Too Far volt)

Ez a hetet követően jócskán lassítottam a tempón, egyrészt mert ismét munkába álltam, másrészt mert kicsit pihennem is kellett olvasásilag, így a hónap hátralévő három hetében összesen két és fél könyvet olvastam csak.

Elsőként egy zenészes new adult regényt, a Stealt, Rachel van Dyken regényét. Még az sem igazán érdekelt, hogy ez egy sorozat harmadik része, és még nem olvastam az első kettőt. Viszont a közeljövőben biztos sort kerítek majd azokra is, mert igencsak megkedveltem a szereplőket. Cselekmény szempontjából nem volt semmi különös, egynek elment. Nem volt kimondottan nagy baja, egyszerűen csak nem sodort annyira magával. Talán majd a mellékszereplők könyve.

Utána ismét egy sorozat folytatását vettem elő, egy jó kis cozy mistery-t, amit kb. egy délután alatt ki lehet olvasni. Harper Lin Pink Cupcake sorozata tényleg nagyon cozy, semmi kitalálhatatlan csavar, de mégis nagyon jó olvasni és sokszor megmosolyogtat, ez rész sem volt különb.

Végül az utolsó pár napban egy várólista csökkentős regényt vettem elő, hogy azért azokkal is haladjak, nehogy már megint 1-2 könyv válasszon el a teljesítéstől. Már itt volt az ideje egy jó kis Wardnak. Mivel a The Chosen olvasására nem tudtam még rászánni magam (nem tehetek róla, nem bírom a fő párost...), így maradt az angyalos sorozatának ötödik része, a Birtoklás. Most már nagyon kíváncsi leszek, hogy mi lesz a jó és a gonosz harcának végkimenetele.

Nyilvánvalóan az első dolgom az lesz szeptemberben, hogy befejezem ezt az angyalos könyvet, azonban, hogy utána mi lesz, arról gyakorlatilag fogalmam sincs.

Sokat nem tervezek, mert elég húzós ez a hónap (melyik nem?), de azért mégis kéne valamit. Nagyon vonz a Broken Little Melodies, amire valószínűleg sort fogok keríteni.

Emellett kacérkodom a Keskeny út északra c. regénnyel, de  tudom, hogy nem egy könnyű olvasmány, így egy kicsit lazább időszakra tartogatom, amikor igazán tudok rá koncentrálni. Aztán meglátjuk, lehet, hogy beadom a derekam.

A másik, aminek elolvasásán nagyon gondolkodom, az a Trónok harca harmadik része. Lázban égek nagyon a filmsorozat miatt, kell valami pótlék most, hogy vége van és egy jóóóóóó ideig nem lesz új adag belőle. De ez is olyan, hogy akkor jó olvasni, ha az embernek van ideje belemélyedni, márpedig ez nem én leszek az elkövetkezendő pár hónapban. De persze itt is előfordulhat az, hogy győzedelmeskedik a kíváncsiság és a függőség (na, nem mintha nem tudnám mi fog történni a könyvben nagy vonalakban...).

Azt hiszem, ismételten a véletlenre bízom magam, és meglátom menet közben, hogy mihez lesz hangulatom meg energiám.