Nikki Bolvair: Love is Not Lost (Faith #1)

A regényhez, még ha csak közvetve is, de az egyik általam nagyon kedvelt írónő által jutottam el, ugyanis a C.L.Stone által írt reverse haremhez hasonló sztorikat kerestem, amikor rábukkantam a sorozat első részére, ami épp ingyen letölthető volt az amazonon.

Daniels nevelőcsaládról nevelőcsaládra jár, sehol nem tud megmaradni, egyetlen biztos pontnak egy rendőrtiszt számít életében, aki végül magához veszi, ám ez azzal jár, hogy új városba költöznek, három nagyon dekoratív testvér szomszédságába, ám a béke nem tart sokáig.

Meglepő (és mulatságos), de nagyon tetszett. Volt benne kis izgalom, aranyos jelenetek, dráma és titkok is, melyekből utóbbi főleg a végén kavart be.

Nem mondom, hogy túlzottan reális, de azt nem is vártam tőle, viszont a szereplők chemistryje annyira jól sikerült, hogy emiatt simán olvastatta magát.

Az érzelmek alakulása túl gyors, főleg, hogy nem is tipikus 15-16 évesekről van szó, hanem részben egyetemistákról, viszont tetszett, hogy olyan hétköznapiak voltak és hétköznapi dolgokat csináltak, elég csak a kempingezésre vagy a rettentően vicces békafogásra gondolni. Igazi, fiataloknak megfelelő stílusban élik az életüket. Az egyébként egyértelmű, hogy mindhárom testvér némi nemű érdeklődést mutat Daniels iránt, bár az még korántsem egyértelmű ki lesz a befutó, igaz, a reverse harem ténye elég sokat elárul ezzel kapcsolatban. Azt azért remélem, hogy nem olyan lassan alakulnak majd a dolgok, mint a Ghost Birdben.

Daniels nem annyira anyámasszony katonája, mint Sang volt a másik sorozatban és ez mát plusz pontot érdemel. Megedzette az élet, elég sok balhéja volt és sok mindent élt át, a könyv végéből ítélve pedig a megpróbáltatásoknak még koránt sincs vége.

A többi szereplő is igencsak belevaló, nem is volt senki, aki kimondottan unszimpatikus lett volna, viszont új kedvenceket avattam, többet is. A tesók közül Tyler lett az abszolút befutó, talán mert ő volt a legidősebb meg a legcharme-osabb is. A másik két tesó valahogy túlságosan egyforma, nem igazán tudtam őket megkülönböztetni a "hangjuk" alapján, de ez még változhat a következő részekben vagy legalábbis remélem, hogy fog.

Az alapsztori nem rossz, bár ebben a részben még nem sok minden történt, inkább az ismerkedésen, az atmoszféra bemutatásán volt a hangsúly, azonban sejthető, hogy lesz még  dráma bőven, és ahogy előre olvasgattam a fülszövegeket, egyértelműen kiderül, hogy tényleg lesz. Sok újdonságot nem tartogat, de fordulatokban gazdag lesz, már csak ezeknek a fordulatoknak a kivitelezésére leszek kíváncsi.
Azonban, hogy visszatérjek a kedvencekhez, el kell mondanom, hogy volt egy szereplő, aki igen erős konkurenciája volt Tylernek, ez pedig nem volt más, mint egy németjuhász fajtájú, rendkívül csavaros eszű rendőrkutya. Komolyan mondom, majdnemhogy ő volt az egyik legkidolgozottabb, legösszetettebb karakter, ami a többiekre nézve nem túl hízelgő. Volt ő vad, gonosz és agresszív, de volt kedves és gyengéd is, meg persze rettenetesen vicces.  Nagyon szerettem a kis játszmáikat, amiket Daniels-szel játszottak, ezek a jelenetek folyamatosan mosolyt csaltak az arcomra. Kimondottan vártam, hogy felbukkanjon egy - egy jelenetben és remélem, hogy a kutyának még bőven lesz szerepe a következő részekben is, mert egyszerűen imádtam. Tudom, le sem tagadhatnám, hogy kutyás vagyok, de nem is akarom.

A végén, ami kiderült az egyik újdonsült szereplőről, az igencsak meglepett. Nem számítottam rá, viszont az is biztos, hogy nemsokára előreláthatólag ez lesz a kisebb problémája a főhős csajszinak. A befejezés egyébként függővéges, csak hogy az ember tuti a folytatásért nyúljon.

Összességében egy nagyon rövidke, de viszonylag ígéretes sorozatkezdet, még akkor is, ha nem éppen reális és egy kicsit elkapkodott.